Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-10 / 23. szám
Hétröl-hetre. Két esztendő után. Itt-ott két esztendő óta most fogadta el a képviselőház az első törvényjavaslatot. Az államháztartás ideiglenes viteléről szóló javaslat ez a törvényjavaslat, melyet a Ház elfogadott. Az adóhátralékok befizetésére vonatkozólag a pénzügyi bizottság az indemnitási javaslatba egy külön paragrafust vett be, amely valószínűleg törvényerőre is fog emelkedni. Ez a paragrafus a következő: 5. §. Az 1905. évből származó, valamint az 1906. év I. negyedéből származó közadótartozások befizetésére következő határozatok irányadók: 1. 1905. január 1-től az 1906. évi julius 15-éig késedelmi kamat számításának helye nincs. 2. A jelzett adótartozások két egyenlő részletben, még pedig az első részlet 1906. október végéig, a második részlet 1907 év végéig fizethetők. 3. Az ekkép elhalasztott adótartozások után olyan adózóknál, akiknek évi tartozása 200 koronát nem ér el, késedelmi kamat felszámításának helye nincs. 4. Ezenkívül felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy egyes adózóknak indokolt kérelmére a fennebbiekben megállapított határidőn túl terjedő halasztást engedélyezhessen, sőt a késedelmi kamatot tekintet nélkül az adótartozás nagyságára, méltányos elbírálását igénylő esetekben elengedhesse. 5. Felhatalmaztatik továbbá a pénzügyminiszter, hogy az illetéktartozások befizetésére nézve a fizetésre kötelezettek helyzetének méltányos figyelembevételével szintén messzebbmenő halasztásokat engedélyezhessen s indokolt kérelmükre a késedelmi kamatokat is elengedhesse. Ne üljetek fel! Nehéz nyomasztó helyzetből ébredt fel ami hazánk csak — imént. És tapasztalhatjátok, olvashatjátok, hogy az ország egész közvéleménye szivvel-lélekkel azon van, hogy a népen, a kis embereken, rajtatok tehát munkás jó embereken is segíthessünk. Mi féle ember az, aki nem látja be. hogy ha valamikor, úgy most következett el az idő, mikor végre valahára a szegény nép sebeire tehetjük kezeinket. És mi történik most ? Lelketlenül meg akarják zavarni a magyar népet. A magyar föld áldása, — mint mondani szoktuk — az élet — ellen izgatnak. Aratómunkásainkat bujtogatják. hogy viszályt támasszanak a gazdák és munkások közt. Ne üljetek fel magyar munkások! A viszály kodásból annyi bizonyos, hogy sem a gazdának, de különösen a munkásoknak nem lesz hasznuk. A mindennapi kényért könnyelműen kockára tenni — bűn. Merénylet a családotok, a gyermeketek jóléte ellen. Vannak más utak és módok, ahol a munkások jogos önvédelmüket érvényesíthetik. De a mindennapi kenyér nagy, országos kérdése megköveteli, hogy itt ne kockáztassunk semmit. Mert hej, a magyar közmondás jól tartja, hogy a botnak két vége van. Várjátok be tehát magyar munkások a kormányzat jobbra való fordulásának napjait. Mi ugyanis hisszük, hogy azon jogos és méltányos kivánalmaknak, melyekkel a nép lelke el van telve: ez a kormányzat minden erejéből érvényt kíván szerezni. Miért hát akkor most — egyesek hasznáért — a közáldás forrásait elzárni?! Mondjuk, ne üljetek fel! A közöny. Sok bajt okoz a világon a vad indulatosság, erőszak, meggondolatlanság, mely a felmerülő dolgokat bekötött szemekkel és egy csapással akarja megoldani. De higyjük el, hogy még több bajt, gyó- gyithatlan sebeket, helyrehozhatlan hibákat- mulasztásokat idézett elő mindenütt, de különösen nálunk: A közönyösség, melynek mindig csak egy ugyanazt a szavát halljuk, hogy . . . — Nem bánom ........... Én éd es atyámfiai, a közönyösséget, a „nem bánomság“-ot, „hát jól van, lesz, a
