Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-27 / 21. szám
170 MAGYAR FÖLDMIVELŐ És midőn ez állapoton gondolkozunk, eszünkbe jut, hogy a külföldi kéregetőknek nálunk a legbiztosabb és legszerencsésebb talaja van. Hozzánk eljönnek az Óperenciás tengeren túlról könyöradománvokat gyűjteni. Kínába nagyon sok pénzünk vándorolt. Az úgynevezett bélpoklosok felsegélyezésére kath. lapjaink ezreket gyűjtenek. Hát nagyon szép dolog ez. A szeretet végtelen és kell is, hogy ilyen legyen. De hiába, mégis csak a saját nyomorúságunkon kell először segíteni. Vannak nekünk is bélpoklosaink. Vannak nekünk is szerencsétlen süket-némáink. Sőt vannak utcára vetett árváink is. Ezeken kell segítenünk első sorban! Ha aztán Isten olyan helyzetbe juttat, hogy ezeken kívül is áldozhatunk, nagyon istenes dolgot cselekszünk. Mi azt hiszszük, hogy a szerencsétlen siketnémák érdekében még az eddigieknél is nagyobb mozgalmat kellene indítani. Az utolsó és legszegényebb napszámos krajcárjára is szükségünk van, ha azt akarjuk, hogy a szegény szenvedőkön segíthessünk. Azért a keresztény családok kiváló figyelmébe ajánljuk a szerencsétleneket. Gondolják meg minden családban, hogy a szerencsétlenség nem olyan madár. mely csak egy helyen marad, ha egyszer odaszáll. A vigasztalás, a segítség a keresztény szív legszebb virága. E virágot adjuk — a szerencsétleneknek! VASÁRNAP délután. Bőnye uram és a kincs tündére. Irta : Kazár Emil. Pók Mihály ép olyan szegény ember volt, mint a község legtöbb lakosa. Jobb sort keresni kivándorolt s két esztendeig odamaradt. Hol Romániából, hol Bulgáriából jött tőle levél a feleségének. Valami jól ott sem mehetett neki, mert nem igen küldözgetett haza pénzt, alig egy-két forintot, mindössze egyszer, az első esztendő közepén tudott annyit juttatni a feleségének, hogy az tehenet vásárolhatott, ami nagy segítségére lett s a kis fiával együtt a tejből jobban éltek. A második esztendő leteltével Pók Mihály haza jött. Mindjárt lovat, szekeret vett, földet árendált, a rozzant házát megreperáltatta. s egyszerre három hízót tett az ólba. De hát ha két esztendeig mindig csak úgy ment a dolga, hogy épen megélhetett, honnan jutott egyszerre pénzhez. Már pedig Pók Mihálynak szép pénzecskéjének kellett lenni, mert szőlőt is vett és készpénzzel fizetett. A felesége föl is tartotta a selyem kendőbe kötött fejét. Végre is az egész falu Pók Mihály érthetetlen gazdaságáról beszélt. — Asszony, ne dicsekedj tovább, — intette a feleségét. — Én sem fitogtam, hogy egy kis pénzecskénk van. A szerencse hirtelen adta az igaz, de senki sem károsodott vele. A nagy titok ugyanis abból állt, hogy Pók Mihály szántás közben egy fazék régi pénzt talált. A nevét sem tudja annak a helynek, ki se bírta ejteni. Volt a fazékban arany is, ezüst is. Régen áshatta el valaki az ellenség elől, vagy menekülés közben. Pók Mihály nem szólt semmit. Óvatosan váltogatta be görög, örmény kereskedőknél, egy vagy két darabot egyszerre. Már egészen megtanulta, hogy mit kérhet egy darabért. Bulgárián, Románián, Erdélyen keresztül mindenütt folytatta a talált kincs fölváltását. Hogy semmiféle hatóságnak nem tett jelentést, azért a lelkiismeret nem bántotta. A föld adta neki; aki pedig a földnek adta, hol lehet már az? Bőnye Imrét kínozta legjobban a kíváncsiság, honnan került a pénz Pók Mihály kezébe. Vájjon igaz uton-e? Bőnye uram kapzsi és zsugori ember volt. Ö ugyan a világért sem fitogtatta, hogy pénzes ember. Jól körül nézegette Pók Mihály udvarát, házát, barmát, földjét, felirogatta, hogy mit mire becsül. — Legalább is kétezerötszáz forint — töpren- kedett Bőnye. Amije pedig volt Pók uramnak azelőtt, ha azt ötszáz forintra becsülöm, ugyancsak jól megtaksáltam. Már pedig kétezer forintot két esztendő alatt Pók-féle ember össze nem kaparhat becsületes kézzel. Utána nézek Pók uramnak. Bőnye Imre ettől kezdve nagyon Pók Mihály körül taposott, mindenről kérdezősködött s észre vétette, hogy fokhagyma illatot érez. — Úgy ám Pók Mihály uram! Már azt kezdem hinni, hogy bankócsináló kelmed — tréfálkozott ! Bőnye. Pók maga is jónak tartotta, hogy valami magyarázatot adjon. — Sohse hallotta Bőnye uram, hogy mennyi kincs rejtőzik a földben? Sohase látta, mikor tisztul az elásott kincs és lángot vet? Soha? — Az ám, sárkányok meg szolgalelkek őrzik azt! — Hm! Csakhogy van ám módja annak, hogy sárkányon, szolgalelken kifog a jámbor ember. Én magam is Dárius kincséből kaptam egy maroknyit. — Kitől? — kérdezte irigy csodálkozással Bőnye. — Egy tündértől. — Jó nagy marka volt ugy-e? Parcellázások jutányos és gyors keresztülvitele. A ..Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete'1 üzletmíiködési körében felvette a parcellázások lebonyolítását és az e célra szóló kölcsönök adását. Az intézet rendeltetése kizár minden nyerészkedést, miért is maga a parcellázási célokra birtokot nem vásárol, hanem kívánatra elvállalja méltányos munitadij ellenében a parcellázások teljes (jogi, telekkönyvi és mérnöki) lebonyolítását s e célra megbízottját a helyszínére kiküldi, a ki az összes teendők ellátásáról a helyi kivánalmaknak megfelelően gondoskodik. Parcellázási célokra az intézet az érték kétharmadáig terjedő előnyős feltételű kölcsönöket engedélyez, melyekről szóló prospektust az igazgatóság (Budapest, V., Géza-u. 2.) készségesen megküldi. Az intézet közreműködésének előnyei: 1. A lebonyolítás olcsósága. 2. Az intézet nyereség részesedést nem igényelvén, a vevők ugyanazon áron kapják a földet, ahogy az eladó eladja. 3. A vevők s az eladók a parcellázás minden gondjától megszabadulnak. 4. Az eladó egyszerre egy összegben megkapja a vételárat. 5. Egyetemleges felelősség nincsen. 6. Az összes költségek előlegeztet- nek. Az intézet által engedélyezett parcellázási kölcsönök főbb előnyei: 1. A járadék utólag fizetendő. 2. Kölcsönök már 300 koronától kezdve adatnak. 3. Az egyik módozatú kölcsön teljes készpénzzel fizettetik ki. 4. Közjegyzői okirat nem szükséges, csupán az olcsó közjegyzői hitelesítés. 5. A kölcsön az intézet által fel nem mondható.
