Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-13 / 19. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 155 Kisucäujhely, uj. Darányi Ferenc, Zalabaksa. Förster Ottó, Sárvár. Farkas József Zalaegerszeg. Giesswein Sándor. Magyaróvár. Gyurits Imre, Csaca, uj. Gróf Hunyady László, Nagytapolcsánv, uj. Hencz Károly Lövő. Jánoki Madocsányi Gyula, Trenesén-Baan, uj. Karácsonyi Sándor, Aranyos-Maróth, uj. Kovács Pál Érsekújvár. László László, Nagyiklód, uj. Med- nyánszky László, Puchó, uj. Gróf Mailáth Géza, Szé- csény. Molnár János, Eszterbáza. Náry Béla, Alsó- lendva. Rakovszky István, Csorna. Rakovszky Béla, Zsámbokrét, uj. Ifj. Szmrecsánvi György, Vágbesz- terce. Simonyi-Semadam Sándor, Németujvár. Tálos István, Nagy-Marton, uj. Udvary Ferenc, Zirc. Gróf Zichy Aladár, Nagykanizsa. Zboray Miklós, Marcali. Ujpárt: Báró Bánffy Dezső, Szeged 1. Pártonkivüliek: Érti János, Hódságh. Gratz Gusztáv, Ujegyháza, uj. Ivánka Oszkár, Ipolyság. Kuálesz Godofréd. Mikszáth Kálmán, Fogaras. Mihályi Péter, Sugatag. Nyegre László, Ökörmező. Sierban Miklós, Alsóárpás. Sándor PáT, Budapest Y. Demokrata : Bródv Ernő, Nagy-Szőllős. Leitner Adolf, Miskolc I Dr. Vázsonyi Vilmos, Budapest VI. Nemzetiségiek: Blacho János, Morvaszenthámos, uj, tót. Bredi- csán Coriolán,Német-Bogsán és Oravica.uj, román Bella Metód, Liptószentmiklós, uj. Copony Traugott, Brassó I, szász. Demjan Vazul, Kőrösbánya, uj. Goldis László, Radna, uj, román. Greskovits, Kereszténysziget, szász, uj. Hodsa Milán, Kölpény, szerb. Juriga Nándor, Stomfa, uj, tót. Jedlicska Ferenc, Bazin, uj, tót. Kollár Márton, Nagyszombat, uj, tót. Manojlovics János, Ozora, uj, szerb. Maniu Gyula, Alvinc, uj, román. Musicky Demeter, Titel, uj, szerb. Melczer Vilmos, Segesvár, szász. Mihályi Tivadar, Nagyilonda, uj. Dr. Novák Aurél, Szászkabánya, román. Oberth Károly, Medgyes, szász. Oncu Miklós, Jószáshely, uj, román. Pildner Ferenc, Kőhalom, szász. Petrovics István. Nagy-Zorlenc, uj, román. Pop C. Itván, Világos, román. Popovics György, Lugos, uj, román. Polit Mihály, Nagykikinda, uj, szerb. Suszter Károly, Szent- ágota, szász. Suciu János, Borosjenő, román. Szkicsák Ferenc, Bobró. uj, tót. Trauschenefls Emil, Nagydisznód, szász, uj. Schmidt Károly, Vidombák, uj. Vajda Sándor, Magyar-Igen, uj, román. Vlád Aurél, Szászváros, román. Szocialista: Mezőfi Vilmos. Szegvár. VASARNAF DÉLUTÁN. A fák meg a madarak. A >Magyar Földmivelő« számára irta MESTER. Örökkön-örökké hallom, olvasom, hogy a magyar nép szereti a természetet. És ha sohasem volt könyv a magyar paraszt kezében és ha sohase’ is tanították őt olvasni a falu eskolájába’ — a magyar földmivesnek mégis volt és van egy titkos, egy hatalmas nagy könyve és ő mégis tudott mindig és tud ma is olvasni e könyvből. Ugyan mi fajta-féle könyv lehet ez ? A természet nagy könyve. Ez az ő örök szép bibliája. Ez az ő bölcsesség könyve. Ez az ő logikája, fizikája, természetrajza, időjóslója, földrajza, — egész tudománya. Úgy nem tud olvasni könyvből a tudós sem, mint ő olvas a — természetből. A természet, Istennek e legremekebb alkotása bámulatosan sok elemből, csudásan nagyszerű képekből alakul. Ki tagadja, hogy ezen alkotó elemek, ezen csudás képek közt nemes, lehet mondani legelőkelőbb helyre illeszkednek be a fák és madarak. Oh mily nagyszerű az erdő a maga szépségében. Sohase’ voltam még erdőben, a fák kisebb vagy nagyobb országában, hogy lelkem ünnepi érzelmekkel ne tölt volna el. Voltam fenyvesekben. Hallottam a fenyők beszélgetését, lágy suttogását, majd zsongását. Voltam tölgy és bükk erdőségekben is. Mikor a menydörgés szava megrázta a földet, mikor a vakító villám kettő hasította a százados tölgy hatalmas derekát. Láttam viharban a tengert is, de nem csudásabb a nagy erdőség sem, mikor vihar markol beléje. És élveztem a nagy, óriási hárs árnyékát is. Gyönyörködtem a fák kedvesen rügyező ébredésében és őszi gyümölcsadó áldásában is. Izzó, káni- kulás napokon értékeltem az ország utakat szegélyző fák védő árnyékait és figyeltem a bólintó eperfa lombjait is. Ki ne érezte volna életében amaz édesen gyötrő érzelmeket, mik közt kedves fáink növekedését évről-évre várják, vigyázzák. És kit nem fog el az emlékezet, mikor halljuk a regét erről vagy arról az öreg fáról: — Ezt nagyapó ültette ... — Itt ült édes anyánk, e fa árnyékában volt ő köztünk legboldogabb. A fának pedig ép’ oly természetes lakója a madár, akár a levél, akár a gyümölcse. Fa, bokor, tele fészekkel, tele kedvesen csicsergő éneklő madarakkal. A madár dalnál csak édes anyánk hangja szól a mi szivünkhöz édesebben, érthetőbben. Petőfi azt mondotta, hogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Oh, aki a madár dal iránt nem érzéketlen, a ki az ő beszédüket meg tudja érteni, annak is jó embernek kell lenni. Én valahányszor az emberek beszéde bánt, valahányszor nyelvük fulánkja szúr: a madarakhoz menekülök. Olyan vigasztaló. olyan megnyugtató, olyan felemelő az ő beszédük. Beszélgettem szántó-vető emberekkel, akik azt mondották nekem, hogy sohase’ érezték künn a szabadban az egyedüllétet. A madarak éneke, csevegése pótol mindent. Ők értik ám jól e kis jószágok beszédét és nincs a világnak az a muzsikája, mely felérne az erdők madarainak énekével. És mégis és mégis ... Magyar gyermeknek egyik legélénkebb emlékei közé tartozik a fészekfosztogatás, a madár tojás pusztítás. Őszbe csavarodik, megderesedik fejünk, mikor még mindig mosolyogva nézünk a fára, honnan egykor, sokszor életveszedelem közt — nagy diadallal hoztuk le a madárfiókokat.
