Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-13 / 19. szám
156 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Csudálatos, talán akaratunkon kívül való rossz érzéketlenség. Feldúlni egy-egy kis madár-család boldogságát! Hiszen annak a kis családnak is éppen úgy van szive, fájdalma, gyásza, csapása, öröme, bánata, mint a mi családunknak. Ahol bölcsőnk ringott. Ahol édes anyánk keblén pihengettünk. Ahonnan szabad szárnyra eresztettek. Láttátok e már a siró madarat, mikor elpusztult fészkét körülröpkedte ? Mikor elrabolták kis, tehetetlen fiókjait. Mondják, hogy a siró anyamadárnak sokszor szive reped meg. Hát ilyen szive volna a magyar gyermeknek? Hogy virtust talál a madár fájdalmában, hogy érzéketlen lélekkel nézi, bámulja, mint reped meg annak a kis jószágnak a szive ? Hát olyan fösvénynek született volna a magyar gazda, hogy elpusztítja a madarakat csak azért, mert félti, sajnálja azt a kis magot? És csak a hiányzó magot nézi és nem veszi észre azt 'a tenger férget, melyet a madár ártalmatlanná tesz? Mit mondjunk a fa csemetékről. Ezeknek az ártatlan, áldásos csemetéknek is mily nagy ellensége sokszor a magyar nép vásott gyermeke. Virtusnak tekinti, ha jót üthet, téphet rajta. A gazda sokszor megkönvezi azt a szép reményt keltő csemetét. Növekedését úgy várja, akár gyermekének fejlődését. íme, egy vásott gyermeknek könnyelműsége sokszor elég, hogy tönkre tegyen egy csemete erdőt. Utmentén, kertjeinkben, utcáinkon összekaszabolt és megcsonkitott fákkal mi gyakran találkozunk. Végtelen őrölünk tehát, hogy Apponyi gróf közokt. ügyi miniszter terméből éppen most a nemzeti élet fakadó május verőfényében egy rendelet röpült ki — az egész országba. Hegyek közé, a madarak, a fák világába, erdők zugába, lombok közé, mely meghagyja a tanítóknak, hogy nagy súlyt helyezzenek arra: szeressék meg már a magyar gyermekek egyszer igazán a fákat és madarakat. Szeressék meg ! Ez a fő. És ne csak a büntetéstől való félelem miatt kíméljék őket. De lelkűkből, meggyőződésből. Hogy igy nemesedjenek, hogy igy majd a művelődés áldásaival ne csak a mezőkön, erdőkön legyenek gyöngédek, de a társadalom, az élet minden más terén is. KIS GAZDA. Szőlőink veszedelme. A szőlő kegyetlenül kényes portéka. Újabb és újabb betegségek. Baj van ! Szöcske—tücsök Cundra bogár. Az én vincellérem váltig mondogatja : — Kérem assan a szőlő kegyetlenül kényes portéka. Kényesebb akár a gyermek. És nem kisebb becézgetéssel köll ám vele bajlódni, akár a gvörek- kel. Még a divatos betegségekben sem ad alább. Nekie is vannak olyanféle bajai, difteritis, kanyargó, vörhenye, akár a györeknek. Nekie is vagyon bak- cillusa. De igen ám. Jól mondja. A szőlő kényes jószág. Sokat kell rá költeni, sokat kell vele foglalkozni. Óvni kell hidegtől, forróságtól, fagytól, vihartól. És minden időben támadják újabb és újabb betegségek is, úgy mint, melyek a mi kedves kis gyermekeinket támadják, ölik, temetőbe küldik. Hány és mi mindenfajta betegségen ment már keresztül csak az újabban plántált szőlő birodalom. De hányán. És ime évről-évre újabb vagy legalább egy- egy helyre vándorolt betegséggel, veszedelmekkel kell szembe szállanunk. Már mikor a húsvéti ünnepeken otthon, szőlőmben voltam, fél fülhegygyel hallottam az emberektől — Baj van, uj baj van. Akkor pedig még csak a földből takarták ki úgyszólván. Az igaz, hogy úgy neki indultak a tőkék az életnek, oly rohamosan, hogy bizony szinte csóválta az ember — a fejét. — Mi baj van már megin’, kérdeztem. — Kérem assan, azt hinném, hogy a tücsök pusztítja la. A cundra nem talál a földön fűszálat, hát neki esik a tőkének és pusztítja le a tőke termését. Azt hittem, hogy csak képzelődés az egész. Most aztán olvassuk, hogy Nagyváradon is (mert én a beregszászi szőlőről beszélek) éaj van. Onnan az a tudósítás érkezik, hogy ott veszedelmes uj szőlőpusztitó bogárnak jöttek nyomára. A szőlőket, mint a sáskajárás lepi el a szöcske9 Ez lerágja a tőkék fiatal hajtását. Egy bizottság már meg is állapította, hogy a kár — nagy. A gazdák találgatják a bajt. Sok gazda azt hiszi, hogy e baj oka az utóbbi évek nagy szárazsága. Eddig ilyet nem tapasztaltak. De a nagyváradi hírrel egyszerre érkezik Beregszászról is a szomorú hir, hogy ott is pusztít az ismeretlen ellenség, Most már látjuk, hogy nem szöcskéről, tücsökről van itt szó. Rájöttek, hogy egy kis fekete bogár a cundra ellenség. Ez a pimasz felkapaszkodik a szőlő tökére és a fejlődő szemeket megeszi. (Hogy váljék benne azonnal ölő méreggé.) így persze a termés tönkre megy. Ez a bogár he- lyenkint már eddig is nagy kárt okozott. Sok szőlőben 60—70 százalék a kár. másutt 3—4 százalék. Hát csak még a’ kell, hogy szőlőink újra tönkre menjenek. Már eddig is sokat áldoztunk, sokat vesztettünk. hát bizony keserves csalódásokat hoz majd számunkra a nagy lázzal megindult és virágzó szőlőtelepítés. Szőlősi. Emlékeztető. Vásárok. 19-én BagonyaUjverbász. 20-án: Alsó-Zsuk (Kolozs), Rátka, Bátos (á), Istvánmező, Kiskunfélegyháza, Kiskunlacháza, Kunszentmárton, Madaras, Mező- komárom, Ókauizsa, Újpest. 21-én: Bács, Bajnok (Bács), Bátos (Kolozs), Csákvár, Csetnek, Dárda, Gödöllő, Hajdúszoboszló, Nyitra (á), Ipolyság (á). Jászé, Kiskunlacháza, Kisvárda, Kunszentmárton, Lajosmizse, Miskolc, Nagyta- polcsány, Nyitra, Ókanizsa, Salgótarján, Szepesváralja (á), Ungvár. 22-én : Aranyos-Medgyes, Bács-Földvár, Baán, Duna- szerdahely. Ipolyság, Kékkő, Sümeg, U.ngvár. Olvassuk el. Tiszteletid kérjük előfizetőinket, hogy a reánk következő félévre előfizetési dijaikat kellő időben beküldeni szíveskedjenek. Valamint a hátralékok törlesztését is várjuk postafordultával.
