Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-29 / 17. szám

140 MAGYAR FÖLDMIVELŐ

bár eredményeiben rettenetes — látványt s igy Írja le bires leveleinek egyikében a kitörés kezdetét: »Egy pinea alakú felhő emelkedett ég felé, mint egy magas fatörzs, kiterjeszkedve később mint a fának koronája s a szerint amint hamut, vagy földet hozott fehér vagy sötét színben.« Tacitus pedig igy írja le a nápolyi öblöt: »Pulcherrimus sinus, antequam Vesuvius, mons ardescens faciem loci verteret.« Mielőtt az égő Vezúv megváltoztatta volna a helyszínét, ez volt a legszebb öböl. Ez után a kitörés után másfél századon át újra tétlenül hevert a Vezúv. Csak 227-ban volt egy kisebb s 472-ben egy másik szintén jelentéktelenebb kitörés. Ötven év múlva Theodorik uralkodása alatt következett ismét egy kisebb kitörés, amelyhez hasonlókat jegyeztek fel a 685, 993, 1036, 1049, 1139, 1306 és az 1500. évekből. Az előbbiekre következett 1631-ben egy rettenetes pusztítás, mely öt mérföldnyire elpusztított minden kultúrát és a historikusok feljegyzése szerint nem kevesebb, mint 18 ezer ember életét oltotta ki. A kitörés hosszú ideig tartott, úgy, hogy már mindenki azt hitte: a Vezúv állandó vulkán lett. Megszenesedett holttestek, fák, állati tetemek hevertek rakáson s egy-egy újabb lávafolyam tovább vitte őket. A kutak kiszáradtak, a hamueső hullott folytonosan.

Hosszú ideig hányta a vulkán — egy kis pokol a paradicsom közepén, mint Goethe mondá — a tüzes köveket, a hamut, úgy, hogy némely helyen a hamu magassága meghaladta a hat métert. A vulkán déli oldala, mely Boscotrecase, Tersigno és részben Turre Annunziata felé néz, rémületesen elpusztult, részben átalakult. Akkor képződött az úgynevezett »Altrio del cavallo« völgy, mely ma is részben, mint biztositócsatorna szerepel. Összegyűjti ugyanis a füstölgő kúpról lehömpölygő lávatömeget és kisebb térre szorritja a pusztító erőt. Az 1631-iki kitörés alkalmával kihányt lávatömeg köbtartalmát 63 millió köbméterre tették. Átlagos magassága öt méter volt és tizennégy millió négyszögméter területet temetett be. Oly rettenetes pusztítás, aminő párját ritkítja. Egy huszonötezer kilogramm súlyú követ egészen a »Somma Vesuviana«-ig lódított a tűz ereje, egy másik pedig Nolában esett le, amelynek elvonszolására 10 pár ökröt fogtak. A kitörés megszűntével megváltozott a hegyek nagysága is. A Vezúv, mely a kitörés előtt negyven méterrel magasabb volt, mint a »Somma Vesuvina,« a kitörés után 178 méterrel alacsonyabb lett.

Azóta állandó működésben van a Vezúv. Feljegyzésre méltóbb volt még 1707, 1737, 1760, 1767, 1779, 1794, 1804, 1805, 1822, 1850, 1855, 1858, 1861- ben 1872-ben úgy a Vezúv, mint a »Somma Vesu- viana« egyszerre hánytak tüzet és igen nagy köveket egész 1300 méter magasságra fellöktek.

Ez alkalommal az »Atrio del Cavalló«-ban húsz ember lelte halálát. 1878 és 79-ben újra nagyobb lávafolyam tört elő, de a kárt csakhamar helyrepótolták.

A mostani kitörés nem oly nagyméretű, mint az 1631. évi, hanem még ha folytatása nem is lesz, azért fölülmúlja az ezutáni kitöréseket. Torre Annunziata, a mintegy 32 ezer lakossal biró város már teljesen üresen áll. Még eltemetve nincs, hanem

azért a fenyegető veszély oly nagy. hogy a lakosok sietnek megmenteni, amit csak lehet és hagyják ott a várost. A király és királyné Nápolyba utaztak, a nápolyi biboros-érsek közös imákat rendelt el. A Szentatya is naponként jelentést tétet magának a szerencsétlenségről.

A katonaságot bevonták Nápolyba a rend fen- tartására. Az elpusztult és megfenyegetett vidéket négy kerületre osztották fel, minden kerület élére egy tábornokot állítottak a megfelelő számú katonasággal, hogy a mentést megkönnyítsék. A hamuval telitett levegő és a nappal is átláthatlan sürü felhő rendkívül megnehezíti a munkát.

KIS GAZDA.

A mezőgazdaság állapota.

A földmivelésügyi miniszter a vetések állásáról és a mezőgazdaság állapotáról — a gazdasági tudósítók jelentései alapján — a következőket teszi közzé :

Március végén és április elején kedvezőtlen, hideg, szeles és havas időjárás uralkodott, akadályozván a fejlődésnek indult növényzet gyarapodását és a megkezdett tavaszi szántás és vetés befejezését. Április 4-én és 5-én az időjárás enyhébbre változott s többnyire csöndes, napos, meleg időjárás mellett ujult erővel megindult a gazdasági munka. Ameny- nyire ma már megítélhető, a tavaszi szalmás gabonafélét az ország túlnyomó részében idejében elvetették; csupán a hegyvidékeken folyik a gabonavetés.

Az őszi buzavelés különbözően áll és bár az április elején még észlelt zord időt fölváltó hirtelen meleg időjárás a korai vetést az ország nagy részében kedvezően fejlesztette és ennek hatása alatt a késői vetés is elég sok helyen javult és bokro'sodik, mind a mellett az idén ismét van elég sok gyöngeT ritka és vékonyszálu buzavetés nemcsak az A1 földön, hanem az ország más részében is és főképpen a Duna jobbpartján és pedig Zala, Somogy, Vas, Sopron, Győr, Komárom, Veszprém- és Fehér vármegyékben. Általában érzi már a búza is az eső hiányát és különösen a késői, amely jóval gyöngébben áll országszerte, mint a korábban vetett, amely legalább is kétharmadrészben kielégítő és jó. Az őszi búzában féreg- és rovarokozta kár kevés van ugyan eddig, de a rossz kelés és rossz telelés miatt főleg a Duna jobbpartján helyenkint kiszántás is történt.

Az őszi rozs ugyancsak a Duna jobbpartján és némely más vidéki, különösen homoki részen fagy, szél és egyéb okok miatt a búzánál is gyengébben áll. Sokkalta több a sovány és ritka, de már szárába hajtó rozs, mint a múlt évben, bárha tagadhatatlan az is, hogy némely helyen a rozs a búzánál is jobban fejlődött és csupán az esőt nélkülözi, hogy a beléje vetett reményeknek teljesen megfeleljen. A korai rozs jobb ugyan a későinél, de országos átlagban a korai is csak közepesnek jelezhető.

Az őszi árpa meglehetősen fejlődött, mindazáltal az esőt ez is kívánja. A repce meglehetősen megérezte a márciusi és áprilisi zord időt, néhol ki is szántották, de ipindamellett az idei terméskilátások — amennyiben aránytalanul több repce marad meg a folyó, mint a múlt évben — valamivel biztatóbbak.