Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-19 / 7. szám
50 MAGYAR FÖLDMIVELÖ rényletet követnének el egyéni szabadságuk ellen; függetlenek, mert nem kecsegteti őket az előléptetés, nem rémiti el a mellőzés gondolata. S ha függetlenek, méltán vár tőlük sokat a haza. E lapok olvasói megszokták azt, hogy a „Magyar Földmivelő“-t legjobb barátjuknak és tanácsadójuknak tartsák s hitükben soha nem csalatkoztak. Ám vegyék szivükbe most is e néhány baráti tanácsot! Egyéni függetlenségüket tartsák egyik legbecsesebb kincsüknek s el ne adják azt se hitegetésért, se pénzért! Őrizzék meg jellemük szilárdságát, mely a magyar embernek oly kiváló tulajdona! Ne feledjék, hogy a becsület hasonlít a fényes tükörhöz, melyen még a lehelet is foltot csinál. Érdeklődjenek a közügyek iránt, a mint az minden hívőnek és honpolgárnak szent kötelessége. Kártya, szivar, fonóház. ii. Most pedig menjünk a fonóházba. Kiváncsi vagy, szeretett olvasóin? Ki talán a főváros fényes palotái közt születtél s nőttél fel s állandóan ott is tartózkodói ; hát olyan rossz valami az a fonóház, mely tollhegyre is érdemes? No tehát lásd és ítélj! Én csak festek, még pedig valóságban. A hosszú téli estéken fel fog tűnni az idegennek, ha valamely falun végig megy, hogy éjfél után is több háznak ablakát kivilágítva látja. Ezek a fonóházak. Nézzünk be egynek ablakán. Egy öreg asz- szony felügyelete alatt 10 —15 hajadon dolgozik serényen. Gyorsan pereg az orsó, s láthatólag fogy a kender. Azért jöttek igy össze, hogy az éjjeli világítás ne kerüljön sokba; mert a szegény falusinál sok pénz a naponkinti 2—3 kros kiadás is. Ebben ugy-e nincs semmi rossz ? No csak türelem ! majd találunk mi foltot is a napban, ha megismerjük a felügyelő asszony múltját, megfigyeljük a társalgást s a leányok tetteit. Erzsók néne, kiről már leány korában is sok mindent beszélt a világ, úgy 60 körül járó asszonyka. Élettörténete nagyon rövid. Két férj eltemetése után megözvegyült, gyermekek nem maradtak, mivel nem is volt. Sok örökség reá nem szállván, nehogy a falu terhére kelljen élnie, megválasztatott bábának Ért-e ő ilyesmihez vagy nem? nem nagyon kérdezték tőle. így szokott az akkor menni majdnem minden faluban. (Itt-ott még talán most is !) Majd csak elvégzi a dolgát valahogy! Egy-két anya vagy gyermek, ha esetleg el is patkói ügyetlensége miatt, nagy dolog biz az! ki venné észre azt a nagy világban ? Gyöngyház, ha leszakad, lesz más! De mégis igazságtalan volnék hozzá, ha be nem vallanám, hogy kapott ő biz bábakönyvet is, hogy tanulja jól mesterségét. Arról azonban meg ki tehet, hogy olvasni és írni nem tudott. Azért mégis megbecsülte ő azt, még most is ott van az imádságos könyve mellett, látszik rajtok, hogy egyik sem volt nagyon forgatva. Mikor azután kiöregedett megválasztották helyette a Panni nénit. S ő él most szegényesen kis gunyhó- jában. Jelenleg a fonóház az ő főkeresete; van mellékes is azonban, hogy mi? azt már ne keressük ! Elég az, hogy ő megél és senkinek sincs terhére. Tisztségét, a fonóház felügyeletét nagy lelkiismeretességgel végzi. Ha sehol semmi hir, ő mégis minden este tud mondani valami újat; érti ő a szót, csak úgy pereg a nyelve. Közbe-közbe hol ezt, hol azt szurkálja meg csípős szavaival. És jaj annak, ki megharagitja! Fél is tőle az egész falu jobban, mint a végrehajtótól. Csak a jó ég tudja azt. hány botrány és bajnak volt ő már kulforrása, de oly ügyesen tud elintézni mindent, hogy ártatlansága mindig megmarad. Amint mondám, egész rajongással veszik körül a leányok. És szeretik leginkább azért, mert elnéző. Nem dorgálja ő meg Jul- csát, ha kimegy a sötét éjszakába, hogy egy pár édes szót szólhasson kedves Palijával. Hadd élje világát a leány, addig mig leány ! — szokta mondani. És ha egyik-másik kiváncsi ki szeretne menni, hogy gyönyörködhessék ő is a pásztori idillbeu, igy szokta lecsendesiteni: ugyan mit keresnél most oda kinn ? Ha eljön a tied, úgy kimehetsz te is. S mig ott benn vig esevegés van, addig kinn a szerelmes pár bugása hallatszik. Ennél azonban szebb jelenet az, midőn megjönnek a legények seregesen s az ablakon át bezörgetve hívják ki ezt vagy azt. Az épületes társalgás és hasonló épületes jelenetek után megtelik az orsó. elfogy a kender, s mennek haza, de nem egyedül. Talán szülőkkel, kik őrködnek leányaik felett? Azok már régen nyugodtan alusznak. Hanem mennek lovagjaikkal, mert nem is leány az a 14 éves falusi Borcsa, ha nem volna már szeretője ! Ilyen ez a fonóház, igy nevelődnek fel sok-sok falun a haza leendő anyái. Nevelődnek? Nevelődtek. Mi? —> Szerencsétlenség. Egy gazdálkodó felment a fővárosba és meglátogatta egyik régi jóbarátját. — Hát mi újság nálatok odahaza ? — Ej, semmi jó! A lovaim mind megkehesedtek, a teheneim száj- és körömfájásban vannak, a juhaim rühesek, a leányom meg kormánypárti képviselővel jár jegybe 1 Három országgyűlési képviselő a népből. Az elmúlt országgyűlésen csak a székely Makkal Zsiga egymaga tartozott a földmives gazdák közé. Az uj országgyűlésen már bárom van vele együtt. A két uj képviselő: Schriff'ert József és Csányi Sándor, mind a kettő a függetlenségi párt tagja. Schrifferl József elmagyarosodott német családtól származik, tekintélyes, képzett gazdája Gyula városának s nagy házat visz, szívélyes magyaros vendég- szeretettel fogad mindenkit, s Gyulán nagyon népszerű. Csányi Sándorral, a dárdai kerület függetlenségi képviselőjével a baranyai magyar lakosságnak
