Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-02 / 26. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 203 SZÖVETKEZZÜNK-EGYESÜL JÜNK! Uj hitelszövetkezet. F. hó 18-án alakult meg a »Szaniszlói hitelszövetkezet« 90 taggal és 100 üzletrészszel 5000 korona értékben, havi 20 filléres befizetéssel. — Működési köre csak Szaniszló községre terjed ki. Igazgatósági elnök lett: Dr. Láng György orvos. Igazgatósági tagok: Gruber Márton, Pa- taky József, Bartha István, Kosa Sándor, Hauler Pál és Heinrich Jakab. Felügyelőbizottsági elnök: Komá- romy István urad. intéző. Kinevezett tagok: Dobó Ré- musz, Merk Antal és Keiser András. Kinevezett igazgatósági tag: Gruber Márton községi jegyző. Könyvelő : Soltész István. Pénztáros: Pószet Lőrinc. József főherceg- és a nagytapolosányi cigány- gyerek. Nagytapolcsányról írják a következő apróságot, mely József főherceg jó szivéről s arról tesz tanúságot, mily bizalommal mertek hozzá fordulni a szegények. A nagyta- polcsányi jónevü cigánybanda Balog nevű tagja 1892. évben levelet irt a fenséges urnák, hogy Laci fiát. a római kat- holikus iskola kitűnő tanulóját segélyezze, hogy az a nyit- rai gimnáziumban folytathassa tanulmányait. Kérelme támogatására felküldötte az iskolai értesítőt. A nemesszivü főherceg postafordultával megkiildötte a tandíjra és könyvekre valót. Éppen akkor bérmáláshoz is készültek és Balog Laci édes anyja, felbátorodva a fenséges ur jóságán, azon kérelemmel járult a plébániára, hogy imák be József főherceget is bérmaapául. Arra a megjegyzésre, hogy az nem lehet, mert a fiának már van bérmaapja, pedig a bérmálásnál csak egy bérmaatyának, vagy bérmaanyának van helye, okoskodni kezdett, hogy hiszen a keresztségnél van 2—3 keresztapa is. Hogy megnyugtassák az asszonyt, kijelentették neki a plébánián, hogy jól van, ha erre Írásbeli engedélyt kap a fenséges úrtól, akkor az ő nevét beírják. Az asszony többé nem jelentkezett. Bérmálás után a plébános találkozott az utcán az asszonynyal s kérdezte, jött-e válasz Alcsutról 2 — Igen — felelt az asszony, de se azt nem irta, hogy igen, se-azt, hogy nem, de tiz forintot küldött nekünk. És ki tudja, még hányszor vette volna igénybe a kis Balog Laci a főherceg nemes szivét, ha a jó Isten ki nem szólítja néhány hónap múlva a tehetséges ifjút az élők sorából. MEZŐGAZDASÁGI-MUNKÁS ÜGY. Uj gazdakör. Dr. Czetller Jenő kezdésére Pán- don gazdakör alakult, amely belépett a Magyar Gazdaszövetség kötelékébe. Az alakuló ülésről táviratban üdvözölték Darányi Ignácot, gróf Keglevicb Gábort és Bernát Istvánt. Munkaközvetítés. Rendkívül üdvös munkát végzett az idén Kalocsán a község munkásügyi ősz tálya, melynek vezetője Rónai Béla jegyző. Nem kevesebb, mint 432 munkásnak szerzett kenyeret a vidéken. Legutóbb a cinfalvi cukorgyárhoz közvetített 50 kalocsai munkást, kiket tómélyitési munkára alkalmaznak 4 korona napidij mellett; továbbá Jankovich Bérán Gyula öreglaki uradalmában 94 munkást szerződtetett mezei munkára, kinek fizetése napi 3 korona és teljes ellátás. A diószegi cukorgyárba is kerestek 200 munkást, de erre már nem akadt elég jelentkező. Magyar munkások sorsa külföldön. Külföldre szakadt munkásvéreinkről ritkán hallunk jó híreket. A németországi Kr.-Marienburgból érkezett most Szegedre értesítés, hogy ott egy munkásbarak- ban éjjel tűz ütött ki és az ott lakó szegedi munkások közül ketten porrá égtek. Folyó évi május elsején mintegy hetven munkást vittek Németországba. A szerződés valóban kecsegtető volt és a munkások, ötvenen szegediek, húszán szőregiek, hegyesiek és csantavériek, valósággal szerencsének tartották a kedvező szerződést. Annál nagyobb csalódás várt ott reájuk. Két barakba raktározták be őket asszonyostól, gyermekestől. A fizetésüket pontosan megkapták, ámde alig takaríthattak meg valamit, mert méregdrága ott minden és pár nap alatt belátták, hogy amit a német egy kézzel ád. azt két kézzel visszaveszi. Kellemetlen volt az is, hogy a ba- rak feletti padláson még ötven lengyel volt elszállásolva, iszákos, veszekedő, vad nép. Szent Antal napján, éjszaka egy órakor történt meg a baj. Vurum József szőregi munkás a negyedik emeleti ágyban gyufát gyújtott. Véletlen- ségből a pakli meggyuladt a kezében, ami annyira megijesztette, hogy leejtette a földszinti szalmazsákra. Ezen a szalmazsákon egy öreg, fáradt szegedi családapa aludt. Vurum nem akart zajt csapni, hanem a létrán akart lemászni í ámde izgatottságában lezuhant, megütötte a fejét és a földön maradt. Mire fölocsudott, egy égő pokol volt a barak, melyben az egymással viaskodó lángnyelvek között egy menekülő emberalak formállott ki. Bekedt, vad kiáltozások, valóságos állati bőgések hallatszottak. Az emberek egymásra ugráltak, nem kiméivé egyik a másikat, mert mindenkit csak az életösztön kergetett őrületes kétségbeeséssel. És ebben a pokoli hőségben, gyorsan pusztító tűzben, iszonyú zsivajban az anyák gyermekeik után sikoltoztak. A lengyelek közül kilencen, a szegedik közül pedig ketten pusztultak el. Teljesen szénné égtek. A szegedieknek elégett minden holmijuk és pénzkészletük. vasárnap délután. Katonanóták. A katona nótája nagyban különbözik a közönséges polgári élet nótájától. Szabadság, szerelem, büntetés, szobavizit, hadgyakorlat, komisz kenyér, de sokszor nagy fájdalom, egy-egy katona halála az alapja ezeknek a daloknak. Hol születnek, ki csinálja őket, ki tudná azt megmondani? Ha a katona fáradtan, porosán haza jön a gyakorlatozásról, neki ül a tisztogatásnak oda az ágya végére a kis ládájára és dalol. Egyik a másiktól hallja és vele dalolja. A mit egy tud, azt néhány nap múlva már az egész ezred énekli. Ki gondolna ilyenkor fáradságra, ki törődik ilyenkor búval, bánattal, kinek jutna eszébe elégedetlennek lenni, a nóta mindent feledtet, mindent meggyógyít. És igv szép a katonaélet! Mert csodás ereje van a nótának. Tudjuk, hogy a kurucok harci dalokkal buzdították egymást csatákra és mindenek fölött kitartásra. A magyar nép különben is dalos természetű. Dalol, ha vig, énekel, ha szomorkodik. Lelki állapotának minden változására megtalálja a hangot a nótában. A katonaság a nép gyermekeiből áll, költészete tehát szorosan véve a nép költészete. Meg van benne a közvetlenség, egyszerűség és hűség úgy, mint a népköltészetben, de azonkívül be van vonva a katonaélet sajátos zománcával és meg van rakodva annak minden vonatkozásával. Még föl sem öltöztették a legényt katonaruhába, még odahaza mulat a hazai csárda udvarán, de azért bizonyos büszkeséggel énekli végig a falu utcáit: Katona se lettem volna, Ha az anyám nem szült volna, De még akkor beíratott, Mikor bölcsőben ringatott.
