Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-02 / 26. szám
204 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Vagy egy másik: , Mikor engem a főorvos vizitál, Megveregeli a vállam, meg-megáll, No te fiú, jó leszel katonának, Még pediglen Mollináry-bakának. Mert hát Mollináry-baka! Van-e annál a világnak büszkébb katonája ? Igaz, bogy szép, délceg fiú valamennyi, onnan az Alföldről, de áll is rajtuk az a fekete hajtókás katonaruha, mint a parancsolat. Most jött haza az ezred Boszniából a múlt tavaszon. Onnan hozta ezt a szép nótát: Ha tavasszal kinyilik az ibolya virága, Isten veled barna bosnyákok hazája, Isteh áldja meg a hegyet, völgyet, Nem masiroz Mollináry rajta soha többet. Ha tavasszal felülünk a sebes masinára, Rázendít a Mollináry-banda, Isten áldjon barna bosnyák lányka, Hazamegy a Mollináry magyar hazájába. Girbe-görbe hegvet-völgyet régen tapossuk már, Jaj de sokat meg is átkoztuk már. Hej, de azért sirathatja bárki, Nem lesz olyan katonája, mint a Mollináry ! Elmúlik a kiképzési idő, a két hónap. A regruta nem regruta többé, de azért az öregebb bakát leko- mázni, vagy magát öreg bakának mondani nagy bűn volna. Alaposan »megcsapnák« érte. Hát bizony leröpülnek a pantallérok (összehajtott köpenyeg) a szögről és megrakják vele, mint a rozsot a csépesek. A nótákat gyorsan megtanulni és az öregekkel együtt dalolni, belevágni és fölvinni kutya kötelessége a fiatal bakának. De nem is telik bele csak rövid idő, már megy minden, mint a karikacsapás. Egy mars nem maradhat el nóta nélkül, mert a ki katona volt, tudja, mennyire megkönnyíti egy ropogós nóta a fáradságot. A legdivatosabb és széltében ismert nóták ezek: Kapitány ur bemegy a szobába, Az ágyakat sorra vizitálja, Az >egy«-beli öreg bakák ágya Üresen marad az nemsokára. Az egybeli öreg bakák ágya Üresen marad az nem sokára, Ráfekszenek majd a négybeliek, Kétbeliek, az Isten áldjon meg. Ha a kapitány ur lóháton megy: Recece, nem vagyok én kapitány, Rec'ece, nem járok én paripán, 38-as baka vagyok én, Recece, gyalog masírozok én stb. A nap már magasan jár az égen, a bornvu nyalja a baka hátát. Éhes is, szomjas is, fáradt is, a lépést mégis be kell tartania. Belevágnak hát: Verje meg az Isten a mészáros bárdját, Miért vágta el vele a kis bornyu lábát, Szegény gyenge bornyu nem tud lábán járni, A szegény bakának hátán kell azt vinni. Áldja meg az Isten azt az édes anyát, A ki katonának neveli a fiát, Neveli, neveli húsz éves koráig, Huszonegyedikben katonának válik. Egy kis pihenő után újra éled a katona kedve. Nem érzi a fáradalmat, a melytől már csüggedni kezdett. Leül, előveszi a komisz »döfit,« egy krajcárért limonádét vesz az örökké jókedvű Nácitól és újra friss, pihent lesz. Nem is úgy vág bele a nótába, ha a marsot tovább kell folytatni. Újabb és újabb nóták jönnek elő minden rendszer nélkül, csak úgy, a hogy eszébe jut egy-egy jobb hangú legénynek. Hallgassuk csak, tovább folyik a nóta: Marsagyusztirungba járok egész nap, Gyenge vállam feltöri a cakumpak. De a szivem nem töri fel semmisem, Haptákban is érted dobog kedvesem. Milyen egyszerűség a gondolatban s milyen keresetlenség a szavakban, ügy, a hogy csak azt egy elfáradt, de kedvét nem vesztett baka érzi. Egy századnak valóságos réme lehet az őrmester, vagy a mint széltében nevezik, a zupás, a kinek a mellett, hogy könnyű élete és kevés dolga mellett meglehetős jövedelme van, a kapitány után legnagyobb ur is a századnál. Sőt igen gyakran még azt is befolyásolhatja. Némi boszantására azoknak, a kik már megígérték visszamaradásukat, vagyis be- zupálnak, éneklik az alábbi nótát: Kapitány ur azt mondja a bakának, Maradj vissza, kedves fiam, zupásnak, Három csillagot kapsz a gallérodra, gallérodra, Egész század hallgat a kommandódra. Kapitány ur, köszönöm a jóságát. Adja másnak azt a három csillagját, Van én nekem odahaza galambom, de galambom, Annak a szemében van a csillagom. Külön csoportot képeznek azok a nóták, melyeknek tartalmát azok a megszorítások és büntetések képezik, melyek a katonát elég gyakran érik. Mert a legkisebb vétségért is már büntetés jár. Sok baja van a katonának a menázsijával, meg a komiszkenyerével is. No mert a zsoldot említeni se kell. Az a hat krajcár fényesitőkre, meg kénye- sitőkre se elég neki s bizony szomorú napokat látna, ha hébe-hóba a posta is nem hozna neki hazulról egy kis segítséget. A menázsija rossz is, meg kevés is. kénytelenségből eszi meg. A helyett is jobban esik neki egy kis hazai. A komiszkenyér olyan száraz, hogy éles golyónak lehetne használni s ember legyen az a baka, a ki el bírja rágni. Erről meg igy szól a nóta: Véletlenül feltekintek a pócra, Komiszkenyér, bádogcsajka van rajta. Jaj Istenem, de sokat kell szenvedni, Hat krajcárból hogyan lehet megélni ‘? Vagy: Katonának nem jó lenni, Mert keveset adnak enni, Kicsi az a bádogcsésze. Jaj, de kicsike fér bele. Vasárnap délután van. A kaszárnya udvara csendes, a munka szünetel, a katonák a városba mentek, hogy a heti fáradozás után valahol szórakozást keressenek. Hej, ki van ilyenkor nyalva a baka-népség, az utolsó krajcárját szivarra, meg bajuszpedrőre adja. Ragyog rajta minden. A nap sugarai csak úgy fürdenek a sárga rézgombokon, mikor az utcán büszkén sétál. Mondom, a kaszárnya üres, csak egy-egy ablakban bukkan elő egy szomorú arc, a ki bánatosan nézi az utcán járókelőket. Neki nem szabad kimennie, kaszárnyaáristoma van. És a mikor igy busong, katonához nem illő puha érzés fogja el, képzeletében messze elcsapong és észre sem veszi,
