Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-12 / 10. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 78 időjárásnak semmiféle jobbra fordulása jóvá nem teheti, akkor a gazdák, különösen pedig a kisgazdák az ország minden részében tömegesen vitték állata­ikat a vásárra s a külföldi állatkereskedők bizony potom áron válthatták a magyar marhát magukhoz. E szomorú kép teljességét az uj állatösszeirás ada­taiból fogjuk magunknak megkonstruálhatni. Lovak étvágytalansága. Nagyon gyakori eset egészséges lovaknál is, hogy minduntalan elapad az étvágyuk. Az ilyen lóval nagyon szelíden kell bánni, semmiféle zörgéssel megriasztani, hanem kicsinyen­ként s változatos eleséggel táplálni. Ezek rendesen reszketnek a sóért, nyalják a meszes falat, sőt meg­rágják a vizelettől átitatott almot is — só után való szertelen vágyakozásukban. Ilyenkor kénytelenek vagyunk kősót nyalatni velük. De a fődolog a válto­zatos takarmányozás. Szeretik a korpát; ezt egy kis vízzel felhígítva kell eléjük adni s vigyázni, hogy a jó minőségű legyen. Jó a korpa minősége, ha minél szemcsésebb s minél ritkábban láthatni benne fekete pontokat, melyek a belekevert s rendesen még kü­lön belé is hamisított konkoly lisztjéből erednek. Ilyen lovakkal ne etessünk krumplit, pláne főve ne, mert hasmenést okoz. Legjobb a gyenge gyomrú lónak a sörtörköly és malátacsira, persze mértékle­tesen adagolva. Ha pedig mindez nem használ, ki kell jól koplaltatni; ha három napig nem evett nála is úgy van, mint az embernél, hogy legjobb szakács az — éhség! Lisztetetós. Most már sok gazdaságban van malom és szeretik az állatokat, kivált a hizó szarvas- marhát liszttel etetni. Legutóbb az előfogatok, posta­lovak és gyorskocsisok próbálnak lisztet használni abrakul, Ezt rendesen vízzel eresztik föl s moslék alakjában adják, mert igy legrövidebb idő alatt pó­tolni lehet a gyors munkában elfogyasztott erőket. Azonban itt is ajánlatos a szigorú óvatosság, mert a kiéhezett állat falánkságában nagyon mohón szür- csöli be az ilyen moslékot s könnyen felfujódást kap tőle. Hogy ez elő ne forduljon, legjobb a lisztet szénaszecskával keverni s akkor felhigitani. így az állat nem falhatja olyan mohón és kevésbbé van kitéve e felfújódásnak. E részben némi biztosítékot nyújt a kukoricaliszt is, mely cukros ugyan, de jóval kevesebb fehérje van benne, mint más lisztfélékben. Általában, minthogy az állat természeténél fogva fa­lánk, legokosabb neki minden eledelt olyan alakban tenni eléje, hogy elfogyasztása munkájába kerüljön s ne legyen alkalma egyszerűen lenyelni vagy be- habsolni táplálékát. Minél lassúbb az evés, annál kevésbbé lehet ártalmas a táplálék. HÁZI-ASSZONY. Cserepes kéz. Télen nemcsak a szegény cse­lédnek, hanem a munkás gazdasszonynak is köny- nyen kicserepesedhetik a keze. Ez ellen legjobb, ha megmosott és szárazra törült kezünket citromlé­vel dörgöljük be és várjuk mig, az megszárad, ha csip is egy kicsit. Az igy kezelt kéz sokkal ellen- állóbb lesz és a bőre nem kérgesedik meg egy­könnyen. Méz és faolaj szintén feles arányban ke­verve jó erre a czélra, bár a czitrom a legjobb, ha felgondoljuk, hogy télen két hétig is eláll romlatlanul. A tyúkok tollrágása. A tyuk azért rágja a tollat és csipkedi ki társából, mert ösztönszerüleg érzi, hogy éppen azokra az anyagokra van szük­sége, melyeket a toll tartalmaz. Nem fordulna ez a baj elő, ha szénát, meszet, sót és foszfort a táplá­lékból elegendőt kapnának. Ha a tyuk legelőn jár­hat, ösztönénél lógva összekeresi mindazt amire szervezetének szüksége van. Ha ezt nem tehetjük, ne hagyjuk a tyúkokat mészpor szemcsés homok és hamu nélkül s gondoskodjunk róla, hogy abrak mellett zöldségféléhez is juthasson. MI ÚJSÁG? Krónika. A válság még mindig tart. Nehéz göböt hozott a po­litikusok számára az uj választás. Nem tudják eltalálni az éket, mellyel szét vághassák. A legélesebb fejszék sem birnak vele. Az ősz király bizony nehéz napokat ér, mikor már inkább a nyugalom csendes napjaira vágyódhatik a nagy Kálváriákat átszenvedett szive. * A tizenhat. A fejedelem, a már kihallgatott állam­férfiakon kivül még tizenhat politikust hivatott meg ki­hallgatásra. A névsor ez: Gróf Csáky Albin, a főrendiház elnöke. Jush Gyula, a képviselóház elnöke. Gróf Apponyi Albert, Thaly Kálmán és Tóth János függetlenségiek. Darányi Ignác disszidens. Báró Bánffy Dezső ujpárti. Gróf Zichy Nándor és Rakovszky István néppárti. Ifjabb gróf Zichy János pártonkivüli. Báró Dániel Ernő. Fáik Miksa, Hodossy Imre, Láng Lajos, gróf Zselensky Róbert szabadelvű párti. Tomasics Miklós, horvát képviselő. Mikor e sorokat írjuk, már Bécsben sorra folynak a kihallgatások, mire a mi újságunk olvasóink kezébe kerülnek talán mind a tizenhat politikus kijelentette a maga nézetét a felséges király előtt. A fejedelem iránt való tisztesség azt követeli, hogy ezen kihallgatásokról érdemlegesen senki se’ nyilatkozzék. Azért a kihallga­tott államférfiak mindenről beszélnek, mint Bodóné, mikor a bor árát kérik, csak magáról a dolog velejé­ről hallgatnak, mint — a hal. * De hát mégis, mit árulnak el ? Hát mondják, hogy a felséges ur nagy gondban van. Hogy a legapróbb csín­jában ismeri az ügyeket. Nagy nyugalommal hallgatja az államférfiak kijelentéseit és fogós ellenvetéseket tesz, aggodalmakat nyilvánít. Ám a dolog érdemét illetőleg begombolkoznak egész a — nyakig. * Mi leszen tehát ? Bizony mi lesz ? Ezt mi is szeret- nők tudni. De mikor még a legelső magyar ember a király se’ tudja, Egy nagy tanulságot már azonban le­fejthetünk. Hogy ne bántalmazzuk senkinek politikai meggyőződését. Ne kiáltsunk hazaárulást senkinek, mert Tiszapárti, mert néppárti, mert függetlenségi, vagy mi. íme, az idő megmutatta, hogy a politika csalóka, akár az időjárás. Ma nekem, holnap neked. Ma országmentő az a párt, melyről azt hitted tegnap, hogy hazaáruló. És igy tovább. Gereben. — Selyemjubileum. Bezerédj Pál főrendiházi tagot 25 éves selyemtenyésztési biztosi jubileuma alkalmá­ból az országos selyemtenyésztési alkalmazottak igen szép kivitelű ezüstszoborral lepték meg, amelyet Szegszárdról Budapestre küldöttek. Bezerédj Pál nagy érdemeket szerzett a selyemtenyésztés fölvirágzása körül, amelyet addig Ma­gyarországon lehetetlennek tartottak. 1879-ben már be akar­ták szüntetni a további kísérleteket, amikor Bezerédj önzet­lenül, minden dij nélkül állott az ügyek élére. Szolgáljon egy kimutatás Bezerédj működésének eredményéül. 1904-ig

Next

/
Oldalképek
Tartalom