Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-12 / 6. szám
MAGYAR FÖLDM1VELŐ 43 tak, s mindőn az egyik haragjában a kártyát erősen az asztalra iité, felriadt mély álmából Pál gazda, ki özvegy magányos ember lévén, — egy kis szalonna, pálinka, fa s több efféle csekélységekért, mit neki a kompánisták hordanak, átengedi a szobáját játszó- termül. — Ugyan miért veritek fel az embert? még aludni sem hagytok! Elég is volna mára a játékból. Halljátok! ép most szól a bakter, tizenkét óra van. Habár nem nagy örömmel, de folytonos civa- kodás közt hagyták el a büntanyát. Mint kisértetek, pajták s kerítések mellett bujkálva, elfáradva az éjjeli dorbézolástól, félve a szülők haragjától ki az istállóban, ki a padláson huzza meg magát; kit pedig a dédelgető anya vár, átfázva, — hogy kedves fiát lefektethesse, úgy hogy az öreg meg ne tudja késő haza jöttét, ki különben rendes ember. Ez erős hideget magam is megéreztem, és egy napra elégnek találam annyi tanulmányt, tapasztalatot; lassan, észrevétlenül hazaballagtam csendes otthonomba. Vasárnap van, létánia után. Úgy szeretek ilyenkor kiállani a ház elébe, s végigtekinteni kis falum utcáján s gyönyörködni a siirgő-fordó falusi életben. Itt hárman-négyen ülnek egy csoportban, valami uj ájtatos éneket tanulnak; amott a falu legöregebb lakóját veszik körül az emberek, szent félelemmel hallgatva az elmúlt szép idők históriáját, ki rendesen igy végzi beszédjét: »Bizony, barátaim, nem úgy van most, mint volt régen!« És nagy igazságot mond a jó öreg. Mig ezek szemléletében vagyok elmerülve, azalatt megnyílik a korcsma ajtaja, s rajta az arany ifjúság tör ki, kurjongatva nagy hetykén. Kezökben a cigáró, melynek bodor füstjét nagy hetykén ereszt- getik a levegőbe. Szivar, korcsma, bor és 16 év — sehogysem férnek össze előttem! Pedig fájdalom! nem ők a hibásak, hanem azok a szerencsétlen szülők, kik nemcsak hogy tiltanák ezt, de még ők adnak költséget e mulatságra. Hadd lássák, ki az ur a faluban! Kinek telik ilyenre is! és panaszkodunk, hogy elsatnyul a nemzet; száz közül alig válik be kettő három katonának, s azok is igen messze esnek őseiktől. Ezen azonban ne csodálkozzunk. Az a korcsmái éjjeli legényke és az a valódi hamisított bor, s az az ifjú testnek valóban mérget tartalmazó dohány oly zavarokat szül az emésztési készülékben, hogy teljesen meggátolja a test rendes fejlődését. És ha csak ezek a nagyobbak tennének igy. de megteszi ezt már a 12 —14 éves iskolás is. Hisz oly szent áhítattal nézik a bodor füstöt, hogy kőszívűnek kell lenni az újdonsült szivarzónak, — ha ennek vagy annak nem nyújtana egy-egy szippantást, és nem engedné meg ezt a keleti boldogság élvezetét! Igaz, sokszor szomorúan végződik e kezdet; na, de semmi élvezet sem jár baj nélkül! S mivel az iskola szigorúan tiltja a [örökösödést. — a pajták, kerítések s boglyák azon helyek, hol e tiltott örömök a süldők részéről élveztetnek. S ha olykor egy kis tévedésből egy-egy elhajított gyufa hamuvá tesz egy falut s koldussá számos családot, kinek volna eszében gondolni arra, hogy ezt csak egy cigárónak lehet tulajdonítani? *-—>AMERIKA A tél Amerikában. Az Egyesült-Államokban rendkívül hideg van. A hideg néhány helyen eddig ismeretlen fokot ért el. A vasúti forgalom megakadt. A távirati forgalomba sok zavar fordul elő. Montaná- ban 46, Dél-Tagotában 45, Észak-Tagotában 42, Viz- kounzinban 30, Nebreszkában 35, Jovában és Mineso- tában 24, Illinoisz és Missuriban 19 fok volt 0 alatt. Az éhség halottjai. Megdöbbentő orvosi lelet az, melyet a »Vaterland« nevű hajón a napokban Newyorkba érkezett magyar halottakról állít ki az amerikai vizsgáló orvos. A Vaterlandon ugyanis meghalt tiz utas; az első jelentés szerint tengeri betegségben. Ez szinte hihetetlennek tűnnék föl, ha az amerikai orvos jelentése nem magyarázná meg azt, hogy a tengeri betegség következtében elhaltak annyira lesoványodott és kiéhezett alakok voltak, akik már régóta nem élhettek becsületes táplálékkal. A Red-Star vonal Vaterland nevű hajója 72 első és másodosztályú és 951 fedélközi utassal január 24-ikén délután 2 óra 35 perckor érkezett egy napi késéssel a newyorki kikötőbe. A megérkezés idején is erős hóvihar dühöngött s valamennyi aznap érkezett oceángőzös személyzete és közönsége rettenetes tengeri viharokról panaszkodott. Ghoff kapitány, a hajó parancsnoka, amikor a rapportot leadta, szomorúan jelentette, hogy a Vaterland útja első naptól kezdve rendkívül viharos volt és a borzasztó időjárás tiz áldozatot követelt. Tiz magyar származású fedél közi utast mindjárt az első napon rendkívül elővett a viharban a tengeri betegség, noha rögtön a hajókórházba szállították és ápolás alá vették őket, meghaltak. Nyolcat a szerencsétlenek ! közül, tengerész-szokás szerint a tengerbe temettek, kettőt, akik az ut utolsó napján haltak meg, partra hoztak és Newyorkban temettek el. A hajó megérkezése után az összes fedélközi utasokat rögtön Ellis Islandra szállították és igy bővebb értesítést az első európai posta indulása előtt nem lehetett szerezni, csakis a hajó személyzetétől Molnár Gáspár és Hevesi János holttestét, akik a megérkezés napján haltak meg, fölboncolták. Megállapították, hogy a szerencsétlenek hosszú időn át lefogyott, agyonéhezett emberek voltak, kik nem állhatták ki a tengeri utat. A sorozás elhalasztása. Nyíri Sándor honvédelmi miniszter rendeletet adott ki, amely tekintettel arra, hogy az idei ujoncjutalékot a törvény- hozás még nem szavazta meg s igy a sorozás a szokásos időben aligha lesz megtartható, az állításnak az ex-lexben való megtartásáról rendelkezik. E rendelet értelmében kevés dolguk akad egyelőre a so- rozó-bizottságoknak. A miniszter elrendelte, hogy a sorozó-bizottságok március és április hónapokban csak a hadkötelesek ellátására szoruló férfi hozzátartozóinak keresetképességét vizsgálják meg, a hadkötelesek közül pedig csak azokat a magyar állampolgárokat, a kik a múlt évi sorozáson valami okból meg nem jelenhettek. Adjátok kózröl-kézre a mi újságunkat I
