Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-02-12 / 6. szám

MAGYAR FÖLDM1VELŐ 43 tak, s mindőn az egyik haragjában a kártyát erősen az asztalra iité, felriadt mély álmából Pál gazda, ki özvegy magányos ember lévén, — egy kis szalonna, pálinka, fa s több efféle csekélységekért, mit neki a kompánisták hordanak, átengedi a szobáját játszó- termül. — Ugyan miért veritek fel az embert? még aludni sem hagytok! Elég is volna mára a játék­ból. Halljátok! ép most szól a bakter, tizenkét óra van. Habár nem nagy örömmel, de folytonos civa- kodás közt hagyták el a büntanyát. Mint kisértetek, pajták s kerítések mellett bujkálva, elfáradva az éjjeli dorbézolástól, félve a szülők haragjától ki az istállóban, ki a padláson huzza meg magát; kit pe­dig a dédelgető anya vár, átfázva, — hogy kedves fiát lefektethesse, úgy hogy az öreg meg ne tudja késő haza jöttét, ki különben rendes ember. Ez erős hideget magam is megéreztem, és egy napra elégnek találam annyi tanulmányt, tapaszta­latot; lassan, észrevétlenül hazaballagtam csendes otthonomba. Vasárnap van, létánia után. Úgy szeretek ilyen­kor kiállani a ház elébe, s végigtekinteni kis falum utcáján s gyönyörködni a siirgő-fordó falusi élet­ben. Itt hárman-négyen ülnek egy csoportban, va­lami uj ájtatos éneket tanulnak; amott a falu leg­öregebb lakóját veszik körül az emberek, szent fé­lelemmel hallgatva az elmúlt szép idők históriáját, ki rendesen igy végzi beszédjét: »Bizony, barátaim, nem úgy van most, mint volt régen!« És nagy igazságot mond a jó öreg. Mig ezek szemléletében vagyok elmerülve, azalatt megnyílik a korcsma ajtaja, s rajta az arany ifjúság tör ki, kurjongatva nagy hetykén. Kezökben a cigáró, melynek bodor füstjét nagy hetykén ereszt- getik a levegőbe. Szivar, korcsma, bor és 16 év — sehogysem férnek össze előttem! Pedig fájdalom! nem ők a hibásak, hanem azok a szerencsétlen szülők, kik nemcsak hogy til­tanák ezt, de még ők adnak költséget e mulatságra. Hadd lássák, ki az ur a faluban! Kinek telik ilyenre is! és panaszkodunk, hogy elsatnyul a nemzet; száz közül alig válik be kettő három katonának, s azok is igen messze esnek őseiktől. Ezen azonban ne csodálkozzunk. Az a korcsmái éjjeli legényke és az a valódi hamisított bor, s az az ifjú testnek valóban mérget tartalmazó dohány oly zavarokat szül az emésztési készülékben, hogy teljesen meggátolja a test rendes fejlődését. És ha csak ezek a nagyobbak tennének igy. de megteszi ezt már a 12 —14 éves iskolás is. Hisz oly szent áhítattal nézik a bodor füstöt, hogy kő­szívűnek kell lenni az újdonsült szivarzónak, — ha ennek vagy annak nem nyújtana egy-egy szippan­tást, és nem engedné meg ezt a keleti boldogság élvezetét! Igaz, sokszor szomorúan végződik e kezdet; na, de semmi élvezet sem jár baj nélkül! S mivel az iskola szigorúan tiltja a [örökösö­dést. — a pajták, kerítések s boglyák azon helyek, hol e tiltott örömök a süldők részéről élveztetnek. S ha olykor egy kis tévedésből egy-egy elhajított gyufa hamuvá tesz egy falut s koldussá számos családot, kinek volna eszében gondolni arra, hogy ezt csak egy cigárónak lehet tulajdonítani? *-—>­AMERIKA A tél Amerikában. Az Egyesült-Államokban rendkívül hideg van. A hideg néhány helyen eddig ismeretlen fokot ért el. A vasúti forgalom megakadt. A távirati forgalomba sok zavar fordul elő. Montaná- ban 46, Dél-Tagotában 45, Észak-Tagotában 42, Viz- kounzinban 30, Nebreszkában 35, Jovában és Mineso- tában 24, Illinoisz és Missuriban 19 fok volt 0 alatt. Az éhség halottjai. Megdöbbentő orvosi le­let az, melyet a »Vaterland« nevű hajón a napok­ban Newyorkba érkezett magyar halottakról állít ki az amerikai vizsgáló orvos. A Vaterlandon ugyanis meghalt tiz utas; az első jelentés szerint tengeri betegségben. Ez szinte hihetetlennek tűnnék föl, ha az amerikai orvos jelentése nem magyarázná meg azt, hogy a tengeri betegség következtében elhaltak annyira lesoványodott és kiéhezett alakok voltak, akik már régóta nem élhettek becsületes táplálék­kal. A Red-Star vonal Vaterland nevű hajója 72 első és másodosztályú és 951 fedélközi utassal január 24-ikén délután 2 óra 35 perckor érkezett egy napi késéssel a newyorki kikötőbe. A megérkezés idején is erős hóvihar dühöngött s valamennyi aznap ér­kezett oceángőzös személyzete és közönsége rettene­tes tengeri viharokról panaszkodott. Ghoff kapitány, a hajó parancsnoka, amikor a rapportot leadta, szo­morúan jelentette, hogy a Vaterland útja első nap­tól kezdve rendkívül viharos volt és a borzasztó időjárás tiz áldozatot követelt. Tiz magyar szárma­zású fedél közi utast mindjárt az első napon rend­kívül elővett a viharban a tengeri betegség, noha rögtön a hajókórházba szállították és ápolás alá vették őket, meghaltak. Nyolcat a szerencsétlenek ! közül, tengerész-szokás szerint a tengerbe temet­tek, kettőt, akik az ut utolsó napján haltak meg, partra hoztak és Newyorkban temettek el. A hajó megérkezése után az összes fedélközi utasokat rög­tön Ellis Islandra szállították és igy bővebb értesí­tést az első európai posta indulása előtt nem lehe­tett szerezni, csakis a hajó személyzetétől Molnár Gáspár és Hevesi János holttestét, akik a megérke­zés napján haltak meg, fölboncolták. Megállapítot­ták, hogy a szerencsétlenek hosszú időn át lefogyott, agyonéhezett emberek voltak, kik nem állhatták ki a tengeri utat. A sorozás elhalasztása. Nyíri Sándor hon­védelmi miniszter rendeletet adott ki, amely tekin­tettel arra, hogy az idei ujoncjutalékot a törvény- hozás még nem szavazta meg s igy a sorozás a szo­kásos időben aligha lesz megtartható, az állításnak az ex-lexben való megtartásáról rendelkezik. E ren­delet értelmében kevés dolguk akad egyelőre a so- rozó-bizottságoknak. A miniszter elrendelte, hogy a sorozó-bizottságok március és április hónapokban csak a hadkötelesek ellátására szoruló férfi hozzá­tartozóinak keresetképességét vizsgálják meg, a had­kötelesek közül pedig csak azokat a magyar állam­polgárokat, a kik a múlt évi sorozáson valami ok­ból meg nem jelenhettek. Adjátok kózröl-kézre a mi újságunkat I

Next

/
Oldalképek
Tartalom