Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-12 / 45. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 357 sokkal könnyebb légnem. a hydrogen, mely magyarul éppen könnyűsége miatt »köneny«-nek neveztetik. Ezzel töltöttek meg óriási selyem gömböket. A mint a köneny a gömb oldalait duzzasztotta, úgy szállt volna fölfelé, mint a kilőtt puskagolyó, úgy hogy cövekekhez kötött kötelekkel kellett visszatartani. A mint a gömb már meg volt töltve, alul kötelek segélyével kis csónakott akasztottak reá, melyben helyet foglalt egy-két ember; azután eloldották a köteleket, melyek a gömböt a földhöz kötötték s a következő pillanatban már magasan a házak fölött himbálózott utasával. Mint későbben halottam egy némelyike szerencsésen célt ért, az üzenetet átadta, de azért a poroszok bevették Párist. — Azon időben tanulmányoztam a léghajó történetét. Olvastam, hogy a Mongolffer testvérek találták fel a múlt század végén. Később, miután folyton tökéletesittetett, bátor tudósok számos légi útra vállalkoztak vele, melyek közül azonban többnek szomorú vége lett. Vagy a gömb repedt meg s belőle köneny kiömölvén, az egész szerkezet utasaival együtt a magasból a földre zuhant; vagy viharok sodorták el ismeretlen tájakra; vagy siktengeren voltak kénytelenek az utasok leereszkedni s élelmiszerek és mentőhajó hiányában az éhhalálnak lettek áldozatai. — A magasabb légrétegekben a fölebb emelkedést a magokkal hozott homok kiszórásával, a lejebb szállást a gömb könenytartalmának csökkentésével érik el. — A léghajó mindenesetre szép találmány, de egy nagy hiánya van, mely miatt kellő hasznát venni nem lehet s ez: hogy még nem találták fel kormányzási módját. Oda fönt a magasban a szelek játéklabdájává lesz s céltudatosan hasznát venni nem lehet. — Már több mint húsz év óta kisérem figyelemmel az újságokat s tapasztalom, hogy minden esztendőben hárman-négven is meglepik az örömhírrel a világot, hogy a léghajó kormányzását föltalálták, de az öröm még mindig korainak bizonyult. — Az iránytűnek, a lőpornak föltalálása, Amerika fölfedezése sem hozott létre annyi változást a világon, mint a mennyivel a kormányozható léghajó meglepné. — Nemzetközi törvények, vámrendszer, hadászat mind változást szenvednének s azonfelül — — — — — — — — — — — — — — Tik, tak — az óra kettőt ütött. ' — Jó is — mondá nevetve előbbeni beszédjét félbeszakítva Vágó András uram — jó, hogy munkára szólítasz, mert különben én is ábrándozni kezdenék, mint Miska barátom. — Egyébiránt, ha léghajóval utazhatnál, vagy mesterséges szárnyakat ragasztanál, az utazás akkor is pénzbe kerülne, tehát tartsd magad ahoz, amit először mondtam: takarékoskodjál, ha szép cél kivitelére törekszel! Villózás a Felvidéken. Mig a Karsztot hó borítja s északi Olaszországban, meg a Balkán-félszigeten havas esők verdesik le a lombot a fákról, a Felvidéken november első felében a legszebb meleg őszi napok örvendeztetik meg a kései szüretelőket. A leggyönyörűbb esték teszik fényessé a csillagokat, tisztán átlátszóvá a szemhatárt, s villamos cikázás észak felől deríti föl a bárányfelhők rétegsorait. A Hegyalján kigyulnak az őrtüzek, a göncöl szekere, a kaszás, a fiastyuk tetőzik a zenithen s vidám pinceszer folyik a borházakban, meg a szőlős villákban. Csak a Bodrog folyó kígyózik lomhán tova s időnként felvillan tükre a falvak sötétlő kertjei között, mikor a derült őszutót jósló esti villózás fölcikázik a magasba s pillanatra letükrözteti a hegyeket a Bodrog kanyargós tükrében. Ilyenek lehettek régen a hegyaljai szüreti napok is, amikor azt dalolták, hogy : »Fújjad, fújjad, fújjad dudás, Itt van már Simon-Judás.» Mivelhogy a XVIII. és XIX. században csak október utolsó hetében, Simon-Judás napja után s november elején szüreteltek. A XX. században kockázatos dolog azonban az ilyen kései szüretelés; igaz, hogy a hegyaljai cankónak és a felemás szomorodni bornak ez a korábbi szüret is jó. Csöndesebb a jókedv. Cigány, szüretelő lány sehol sem látható. Vénasszonyok és rabok végzik a munkát. Inkább látni a becsüst, végrehajtót és uzsorást, aki előre kinézi a must lefoglalásából kecsegtető hasznot. Ismertessétek meg jó embereitekkel a ..Magyar Földmivelő“-t! Koronás iparosok. Régi hagyomány, hogy mindenki, a ki trónra született, fiatal korában tanuljon valami ipart, mesterséget. Sok uralkodó később nagy előszeretettel űzte azt a mesterséget, melyet ifjúkorában megtanult, de megfordulhat egy herceg sorsa is úgy, hogy jó, ha ért valamihez, amiből megélhet. Régebben minden királyi herceg kötelességének tartotta, hogy az ipari képesítést megszerezze. VII. Edvárd angol király cipészsegéd és ugyanezt a képesítést magának a boldogult Umbertó olasz király is megszerezte. A jelenlegi walesi herceg, atyja példáját követve, még yorki herceg korában beavattatta magát a cipőcsi- nálás titkaiba, később pedig egy tengeri útja alatt egy vén matróztól a kötélverést és hálókészitést is megtanulta. Miklós cár trónörökös korában béres módjára dolgozott a mezőn, szántott-vetett és olyan ügyesen kezelte a kaszát, hogy e képességéért akármelyik arató is megirigyelhette volna. Számos ily példát lehetne még a történelemből fölsorolni és vannak, a kik azt állítják, hogy ez a szokás tulajdonképen Rousseautól ered, a ki Emil pedagógiai regényében a kézimunka értékét a fiuk nevelésénél egekig magasztalta. A regény hőse asztalosmesterséget tanult és Rousseau a legmeggyőzőbb módon ecseteli, hogy a fiú jelleme eközben milyen előnyösen fejlődik. Tény, hogy Rousseau könyvének megjelenése után a szerszámok az előkelő francia családokban a gyermekszobák rendes tartozékaivá lettek, de a Bourbonok Rousseaut már rég megelőzték. Azt különben alighanem Rousseau maga is tudta, hogy kortársa, XV. Lajos, ügyes betűszedő volt és a párisi nemzeti könyvtárban ma is mutogatják azt a 72 oldalas negvedrétü kötetet, melyet ez a király 8 éves korában sajátkezüleg szedett és nyomtatott. XVI. Lajos nem folytatta mesterségét, hanem Versaillesben lakatosmühelyt rendeztetett be, melyben órákig kalapált és igen szemreváló lakatosmunkákat készített. Egyébként nem ő volt családjában az első lakatos. Már XIII. Lajos is szorgalmasan kalapálta a vasat, de minthogy nemcsak lakatosmun-