Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-05 / 44. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 347 bogárhátu házba, honnan szűzi szeméremmel csalták ki a ház szeme fényét a főváros büntengerébe- Valóban igaz, hogy a vidéken nagy a baj! Kezdik tépdelni a gyökérszálakat, melyek odakötötték a kis gazdát, a föld népét, velük a családot, a család természetes szép virágait, a derék, erényes és szemérmes falusi leányokat. Éles látása, mély bölcsesége volt annak, ki elsőben vitte figyelmét az országnak a falvak elnéptelenedésére. Ki először hangoztatta nagy szózatát, hogy valóban baj van a vidéken! És e bajok orvoslásával lehet csak a társadalmi programmot felépíteni, a falusi jólétet megteremteni. Azért mondogatjuk mi úgyszólván napról-napra — Vissza — a faluba! Mester. Miért drága a hús? Közönségesen tudva vagyon, hogy a hús két- ségbeejtően megdrágult. Oly annyira méreg-drága lett, hogy most már csakugyan veszedelemmel fenyegeti nemcsak a nagyobb és kisebb városokat, hanem erősen sújtja — a kis embereket, a községeket is egyaránt. Természetes, hogy általános lett a kérdés: miért drága a hús ? Ezzel az igen fontos üggyel foglalkozott a napokban az Országos Magyar Gazdasági Egyesület is, mely egyesület figyelmes őrködésével, szaktekintélyével lelkiismeretesen szokta a magyar gazdaközönséget tájékoztatni a legfontosabb napi kérdésekben. Az egyesületnek most annál inkább kellett ez üggyel foglalkoznia, mert a kereskedő világ a has- drágaság okát egyenesen a magyar mezőgazdasági termelők nyakába akarná varrni. Hát ez egyszerű ráfogás. A kereskedő világ a maga malmára akarja hajtani a vizet . . . sok sok kövér konc és érdek mián, melyre most — a zavaros időben — igen alkalmas halászatot volna kedve tartani. Ezt a vádat a gazdaközönség a leghatározottabban visszautasítja. És világosan megjelöli azon okokat is melyek miatt a hús olyan drága lett. Sok-sok oka vagyon ennek. Régen gyülemlik ez a kelevény, mely már-már veszedelmessé kezd válni. A hús drágaságáért elsőben is a mészárosokat okolták. De rájöttek, hogy nem itt a fő hiba. Keresni kell az okokat bizony a világviszonyokban. Már tavaly oly takarmány szükiben voltak a gazdák, hogy alig-alig tarthatták fenn jószágaik életét is. Ennek következménye lett: a meddőség. De menjünk előbbre. Figyelembe kell venni a három év előtti ausztráliai nagy szárazságot is. Ez az aszály óriási juhállományt pusztított el. Az onnan való hushozatal megszűnt. Két évvel ezelőtt Afrikában fellépett a marha-pestis. Ott volt a keletázsiai harctér. Vegyük számba a népesség szaporodását, az egész Közép-Európában két éven át tartó szárazságot is, egyszóval, mint mondani szokás, a világviszonyokat, a nálunk dúló nagy, pusztító sertés-vészt : akkor fogalmunk leszen a husdrágaság okairól. Persze, ezt az állapotot a szemfüles kereskedővilág szeretné felhasználni. Ki akarná csikarni a keleti marhabehozatal megengedését. Nem törődnek ők azzal, hogy ezzel a keleti marhapestist hozná a mi állatainkra és tönkre tenné a magyar gazdavilágot. A gazdaközönség tehát mulhatlanul szükségesnek tartja, hogy állam és társadalom válvetve fáradozzék az állattenyésztés füllenditésén. Életkérdése ez a magyar gazdavilágnak. Igaz, hogy a bajt egyszerre megszüntetni nem lehet. Két-három év kell, mig a viszonyok a rendes kerékvágásba juthatnak. De addig is, meg kell tenni mindent, ami csak megtehető. Q Csak tovább! Mindig örül a lelkünk, mikor a szervezkedő gazdákról olvashatunk. Hát hogyne? Mikor éppen a gazdák voltak azok hosszú időn keresztül, akik oldott kéveként széthullva pusztultak, vesztek vagy vándoroltak a tengeren túlra. Most is olvassuk, hogy két uj gazdakör alapszabályai nyerlek megerősítést. A lorontáltordai és az udvardi gazdakörök. Csak tovább! Szervezkedjenek a gazdák minden községben. Bebizonyult, hogy a gazdakörök magvai, csirái a gazdák felébredésének, öntudatos tevékenységének és a falusi jólét megteremtésének. Csak tovább tehát, ébredjenek, mozogjanak a magyar gazdák, mig még nem késő. Itt van az alkalmatos idő. Jönnek a téli esték, mikor a gazdakörök élete, uj esztendeje kezdődik. Valóban szégyenletes dolog, ha egy-egy község már annyira elaludt és mély álomban szendereg, hogy még a gazdakör vagy olvasókör szervezésére sem gondol. Csak tovább tehát! M-r. Kérjétek a Gazdakörökben, Olvasó-egyletekben a „Magyar Földmivelő“-t! VASÁRNAP DÉLUTÁN. Klári néni imádságos könyve. Ősi karosszékben a kis ablak mellett Mereng Klári néni felsóhajtva egyet; Öreg pápaszeme az orráról függ le, Előtte kinyitva imádságos könyve. Majd lapozgat benne hol itt, hol meg másutt; Mígnem föltalál egy erős imádságot. Olvas, olvas csendben, s fel-felsóhajt rája, Jól esik szivének legszebbik imája. Ah, mert a keservről és a szenvedésről Szól a szép imádság és még más egyébről: Megered a könye s arcán végigcsordul, Neki is kijutván a sanyarú sorsból. Majd körülnéz, vájjon látja-e más őtet? S ime testvérei mind köréje gyűltek.
