Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-29 / 43. szám
Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Kisviz-utca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre ..........................4 korona. Fé l évre...............................2 Ne gyed évre........................1 » Ha tudtam volna.... A minapában egy képet láttam. Szegény, busongó embert ábrázol ez a kép, amint összeszoritott öklével enhomlokára üt. A kép alatt magyarázó irás is van. De ha ez az irás el is maradt volna... fogadni mernék reá, hogy mindenki rámondja: Ez a szegény, busongó magyar haragszik most enmagára és azt mondja mondja nagy keservesen: — Ha tudtam volna! Bizony úgy! Ebben a szegény ember ábrázatában én sok-sok, — amondó vagyok, hogy temérdek magyar ember sorsát látom megpingáiva. Mert, hogy is mondják? Igen, akinek nem inge ne vegye magára. De el kell esmérnünk, melyszerint, miként vásár után okoskodik a magyar, úgy szokta ő a köpenyeget eső után magára vetni. Sok-sok bajt elkerülhetnénk, sok szerencsétlenségnek gátat vethetnénk, kiszámit- hatlan javakban részesülhetnénk, ha ölbe rakott kezekkel, ősi kényelemmel, nem bánom- sággal be nem várnók azt az időt, mikor felkiáltunk aztán ... — Ejnye, ha tudtam volna. Most már üthetem bottal a nyomát. Itt van példának okáért egy kiáltó eset. Községházakban, újságokban, télesti előadásokban folyton-íolyvást hirdetik: — Jó emberek, a magyar falusi népnek az országgyűlés csinált egy segítő pénztárt. A gazdasági munkás segítő pénztárt. Vegyetek tudomást róla. íme kitanitunk annak mivoltáról. Szót hallgattak talán millióan, de a szó alig szállott telének az eszébe, szivébe. És mi történt azokkal, kiknél csak szó -maradt az egész nemes intézmény. Eljött a nehéz idő, bekövetkezett a munkaképtelenség ideje, levette a lábáról a szerencsétlenség. Szemére is vetették azok, kik felfogták a nemes, nagy szándékot. Hogy lám-lám, ha most tagja lenne annak a pénztárnak. A szerencsétlen, busongó embernek szemében, de még inkább családjának szemében megrezzen a könnyű, és az ember önmagának mulasztását akarván takarni, homlokára üt és mondogatja nagy keservesen: — Ha tudtam volna! Persze, hogy persze. De atyámba, nem mondasz igazat. Mert tudtad ám. Más hiba volt ám a kréta körül. Füled mellett hagytad elszállani a szót és vagy azl mondtad, hogy majd holnap. Vagy egyáltalán — mint ez sorsa a magyarnak — nem voltál hű sáfára a te és családod sorsának. ügy van-e1 Itt leszen mindjárt — csak egy hó és pár hét múltán a második kiáltó példa. Mikor ez a nemes intézmény szentesítést nyert, emberséges módon azt az előrelátó gondosságot is megcselekedte a törvény, hogy az első öt esztendőben nem csak azok számíthatnak nyugdíjra, kik még a 35 évet be nem töltötték, hanem mindazok is beiratkozhatnak, akik a: ötven esztendőt túl haladták. « Az öt esztendőből még hátra van egy kevés idő, de 1906. esztendő január elsején aztán üthetik bottal a nyomát azok, kik a 35 esztendőt csak egy nappal is túlélték. Mi itt vagyunk, kopogtatunk ajtaitokon
