Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-08 / 40. szám
314 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Az volna még igazán nagy nemzeti szerencsétlenség, ha mi elcsüggedve, kétségeink közt megdermedve hagynék abba a szépen megkezdett társadalmi tevékenységet, melytől minden igaz ember egy jobb jövő virra- dását méltán remélheti. Valahányszor az ősz elérkezik és hervasztó szelével végig száguld a még élő, viruló növények fölött, megrázván hatalmas sörényét, melynek minden lebbenése a halált, azt az irgalmatlan vén kaszást juttatja eszünkbe, amely képes élete bimbójában, élete delén, vagy küzdelmes, dicsőséges pályájukról elragadni az embereket, mindannyiszor megállunk egy gyászos emlékű napnál, ez a nap október 6. Mély gyászszal, szomorodott szívvel állott meg az idén is az egész nemzet e gyászos emlékű napon a hazaszeretet nagy mártírjai sirhantjánál és kegyeletes emlékezettel rótta le a halóporaiban is szeretett dicső tizenhárom vértanú iránt érzett, soha meg nem szűnő hála és szeretetteljes adóját. Bár néma sirhantok takarják el a dicső emlékű férfiakat szemeink elől, — kik hősies bátorsággal, önfeláldozó, dicső tetteikkel még a gyalázatos bitófát is nemzeti ereklyévé avatták, — azért megemlékezünk róluk és tanulunk dicső példájukból lankadatlan hazaszeretetei és ernyedetlen kitartást e nehéz idők küzdelmes napjaiban. Az elmúlt pénteken volt 56 éve ama gyászos emlékű napnak, midőn kioltotta halhatatlan emlékű, dicső férfiaink élete lámpását az erőszakos halál. Lapunk két előbbi száma megemlékezett az aradi tizenhárom honvédtábornok szomorú kivégzéséről. Olvasóinknak volt tehát alkalmuk felújítani emlékükben azt a gyászos múltat, mely örökre sötét, éjfekete betűkkel van beírva a magyar történet könyvébe. Október 6-án, e gyászos emlékű napon szomorúan, szivében mélyebb gyászszal emlékezett meg vértanúiról a magyar nép, mint valaha. SS—ez. Földtehermentesités.*) Figyelmet érdemlő értekezlet volt szeptember hó első napjaiban a földmivelésügyi minisztériumban, bol a földteher mentesítés ügye került szóba. Ezen tanácskozáson arról tárgyaltak, hogyan lehetne az adósságba merült gazdákon segíteni és a megterhelt földbirtokokat az adósságoktól felszabadítani. Midőn ezen tárgyalásról hallottunk, örtkény- telenül is az a gondolat támadt bennünk, hogy bizony nagy árnyoldala is van a sokat hangoztatott gazdasági fejlődésnek. Alig múlt el ötven esztendeje annak, hogy hazánkban a jobbágyság felszabadj Miután lapunk e kérdéssel igen behatóan és több Ízben foglalkozott, adjuk a »Kalocsai N-lnak« e hozzászólását, mert benne egy-két újabb dolgot vetnek fel. Kérjük, hogy e tárgyhoz mentői többen és különféle irányban szóljanak a mi lapunk olvasói is. Szerk. dúlt és a nemzet zöme, a gazdaosztály önálló földbirtokhoz jutott. Ötven év után ismét ott áll, hogy újból a felszabadításáról kell gondoskodni. A földbirtokok ugyanis annyira nyögnek az adósság és egyéb terhek alatt, hogy jórészben erre kell a föld jövedelmét fordítani. Nem foglalkozunk most ezen bajnak okaival; a börze visszaélései a gabona árak lenyomásával, a kapzsiságon alapuló hitelek, gabona uzsora, rend- szertelen gazdálkodás, egyéni hibák minő pl. a fényűzés, pazarlás mind közreműködtek a földbirtok eladósodásán. Most csak azon kísérletekkel akarunk foglalkozni, melyek a föld tehermentesítése érdekében tervbe vannak véve. A fentemlitett értekezleten az Országos Központi Hitelszövetkezet képviselője a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetével egvértelmüleg azt a kijelentést tette, hogy ezén intézetek hajlandók 50 év alatt törlesztendő 51/2°/0-os kölcsönöket folyósítani és meglevőket konvertálni. Erre azt jegyezzük meg, hogy ilyen feltételek alntt már akárhány vidéki takarékpénztár is folyásit kölcsönöket. Hogy egyet említsek, a kalocsai főkáptalannál az Alapítványkezelő Hivatal sokkal előnyösebb kölcsönöket nyújt; s akárhány vidéki nagy pénzintézet legalább is oly olcsón adja kölcsönét, ahogy a nevezett budapesti pénzintézetek azt nyújtani hajlandók. A kormánynak az a szándéka is, hogy ötven millió korona olcsó kölcsönt folyósít — csak igen gyönge segítségnek mondható. Ahol a baj már oly nagy, ekkora összeg kezdetnek is kevés. Sokkal életrevalóbb már azon eszme, hogy a kormány olcsóbbá tehetné a kölcsönöket, ha törvényhozási utón beszüntetnék a kölcsönöket annyira megdrágító bélyegköltségeket. Ez már komoly lépés volna az olcsó hitel elnyeréséhez. Ezen kérdésről szólva nem mellőzhetjük a román takarékpénztárak működését. A román takarékpénztárak nemrégiben szövetségre léptek egymással körülbelül 150-en. Ha ezek működését tekintjük, be kell ismernünk, hogy nagyon sokat tettek a román nép gazdasági fellendítésére' minek szomorú eredménye, hogy Erdélyben sokkal erősebb a román gazdasági osztály, mint a magyar. Magyar takarékpénztárainknak is most az lesz a feladatuk, hogy ne csupán az osztalék növelésére szorítkozzanak, hanem iparkodjanak a nemzeti eszme szolgálatába állani és jótékonyan hatni a gazdasági válság megoldására. Ezt a kölcsönök olcsósága mellett még másképen is el lehet érni. így például több takarék- pénztár már kísérletet tett a parcellázásokkal. Ily módon lehet a gazdaosztályt előnyösen földhöz segíteni. Úgyis arról panaszkodnak a takarékpénztárak, hogy nem tudják a pénzt elhelyezni. Azért nem fölösleges már arról is gondolkodni, hogy a takarékpénztárak a kölcsönügyletek mellett egyéb vállalatokban is tevékenyebb részt vegyenek. Szóval a társadalmi bajok orvoslását ne csupán az államtól várjuk, hanem a társadalmi intézmények is minden erejökkel vegyék ki részöket. Adjátok kézröl-kézre a mi újságunkat! r, l: Október 6 1
