Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-08 / 40. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 315 A készpénz. Ritka az olyan gazda — akár a fehér holló, — aki a mai világban a gazdálkodás révén egy kis sommás készpénzhez jut. No de azért akad ám itt is, ott is. Tudok magam is egy ilyen szerencsés esetről. És mert ez a szerencsés eset is — fájdalom, — szerencsétlenséggel végződött, hát az ilyen fehérhollók okulására elmondom a magamét. Takarékos Ádámnak módfelett beütött a kis termése. Ez nem volt elég. ügy adta el, hogy még sohasem! Es most sem állott meg szerencséje. Felesége hozományából is takaros kis összeget kapott. Summa-summárum. Takarékos Ádám kaszli fiókjában egy csomó pénz várta — az okos gazda fináncpolitikáját ... Az asszony azon regnálta a férje-urát, hogy elégedjenek meg azzal, amijük van. Mert hisz most is alig bírják a gazdálkodást. — Tegyük be fiam a hitelszövetkezetbe. Ott biztos kamatot kapunk; a jó ügyen is segítünk, a a szegény emberek is boldogulni fognak. Takarékos Ádám nagyot pedert a baj’szán, aztán kimondotta a döntő szót. — Nekem föld kell! A föld hozta, a földbe tesszük. Apádnak is a föld eresztette, apád sem fog érte sírjában megfordulni. Aztán csak arra kérte az asszony az embert, hogy hát — Legalább felét hagyjuk meg a készpénzünknek. Jöhet bőtös esztendő a gazdálkodásban is. Megszorulunk. Csapást küldhet a jó Isten reánk, akkó aztán nem fogunk tudni mozogni. — A birtok mindig pénz, felelte büszkén a gazda. Ha egyik esztendő bojtos, a másik meg kiadós lesz. Ekkép hiába siránkozott az okos, sejtelmes asszony, a gazda úgy belemászott a föld vételbe, hogy nyakig. Még törleszteni valót is kapott. Nagy volt a hire Takarékos Ádámnak. Olyan kis földbirtokos számba vették. Érezte ezt ő maga is. Igás jószágait is szaporította. Nyakig belegazdálkodott a nagy birtokba. Hanem egyszer csak fordult a kerék. A kis birtokkal, mint gyermek a játékkal elbánt. Nem úgy ment most. Újabb és újabb befektetések kellettek. Az asszony folytonos szemrehányással illette. A gazda maga veszteni kezdette a kedvét. A tetejére meg: bizony olyan bojtos esztendők fordultak, hogy nyögött bele az egész ország. Teher-teher után sorakozott az Ádám birtokára. Se köpni, se nyelni nem tudott. Ha most csak a fele meg van készpénzének, könnyen átúszik a bajon. így fenakadt. Bonyolódni kezdett az ő ügye. Elsötétedett minden, de minden. Segíteni, senki sem segített. Most jutott eszébe az asszony szava! Hogy a szegény emberek, meg a jó ügy is boldogult volna, ha hallgat reája. De hát akkor kapatos volt. Azzá tette a pénz, a föld, a módi. Már árveréseket is tűztek ki a gazda birtokára ; mikor megszólította a hitelszövetkezet elnöke Ádámot. — Hát mért huzkolódik tőlünk V Hiszen mi segítünk, ha még segíteni lehet. — Bajosan, felelt a gazda nagy szomorán. — Jöjjön csak el hozzánk gazd’uram. Majd csak vakargatjuk a fejünket. És úgy történt, hogy a magyar bank, a hitel- szövetkezet kirántotta a végpusztulásból, a biztos veszedelemből. Hát én ehhez nem szólok többet. A kinek helyén van az esze, huzza ki belőle a tanulság fonalát és kösse le vele a készpénzt okosan! n. A rézgálic és a szőlő. Mióta a peronospora ellen a szőlőt nálunk is permetezéssel védik s a permetezésre rézgálicot használnak, minden szeptemberben fölhangzik a kérdés, hogy lehet a szőlőt megmosás nélkül fogyasztani ? És vannak emberek, akik a világért sem mernének egy fürtöt is elfogyasztani anélkül, hogy vizbe ne mártanák, noha nyilvánvaló, hogy ezzel a szőlő igen jó izét megrontják. Ám ha sok ilyen ur és urhölgy akad is, az nem bizonyítja azt, hogy a rézgáliccal permetezett szőlő, az egészégre ártalmas. Magyarországban a permetezés több, mint 15 esztendeje történik, de ez idő óta egyetlen egy esetben sem konstatálták, hogy a mosás nélkül fogyasztott szőlő bárkinek is megárlott volna. Nem okozott az bajt még azoknak sem, akik a szüretek alkalmával a szőlőt szedik, pedig ezek azok, akik a mosatlan szőlőből elképzelhetetlen mennyiséget fogyasztanak. Ezzel a kérdéssel külömben annak idején a földművelésügyi minisztérium is foglalkozott és már évekkel ezelőtt közhírré tette, hogy a rézgáliccal permetezett szőlő mérgezést nem okozhat. Most a Természettudományi Közlöny szólal meg ebben az ügyben, és azt mondja, hogy a mosatlan szőlő csakis oly esetben okozhat bajt, ha a fürtök trágyával érintkeznek, de hát ez esetben sem mérgezést. A szőlőt ezekre a bomladozó és részben undorító trágyákra való tekintetből, jó megmosni, dacára annak, hogy ezt a régi világban, amikor a fürt trágyával szintén érintkezhetett, senki sem cselekedte. A tekintetben tehát, hogy a szőlő fogyasztása mérgezést okozhat, szükségtelen az az aggodalmaskodás s azért a szőlőt nem is szükséges megmosni. Azok azonban, akik minden léle bacilustól félnek, a szőlőmosást kényükkedvük szerint végezhetik, de nem egyszerűen. A tanácsadó azt mondja, hogy a szőlőt olyan vízben kell megmosni, amelybe citromot, vagy citromsavat vegyítettünk. Aki tehát a bajoktól való félelmében azt megteszi, az citromos izü szőlőt eszik s valószínűleg mindörökre leszokik a szőlőfogyasztásról, mert aligha lehet valami pompás izü az a gyümölcs, amelyet lemonádéval vegyítve esznek. A majom medve. Először látnak a természettudósok eleven majommedvét és tanulmányozzák is a londoni állatkertben nagy érdeklődéssel. 18.r>9-ben fedezték föl és találtak első példányát a Kamerun vidékén Afrikában. El is jutott Európába, de természetesen spirituszban és igy csak tudományos boncolásból ismerhették. Annál érdekesebb az eleven majom medve; félig medve, félig majom, csakhogy a lemurák csalágjához tartozik. A Londonban levő 25 centiméter hosszú, testét bozontos, barna haj födi. Lábán a pa-
