Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-03 / 35. szám
280 MAGYAR FÖLDMIVELŐ — Lomtarba a viharágyukkal, az állami szőlötelepeken már lomtárba dobják a viharágyukat. A Stájerországból importált ágyuk nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Nem lehetett rájuk bizonyítani, hogy elverik a jeget; sőt körülöttük is járt a jég csúfságukra; ellenbeu gyarló embereknek annál többször tépték el a fejét vagy a lábát. A földmivelési kormány már utasította az aradmegyei szőllőtelepek intézőjét, hogy a vihar- ágyúzást egyszersmindenkorra szüntesse be. A rendelet megokolása meglepő dolgot árul el. Nem mond kevesebbet a földmivelési miniszter, mint hogy a viharágyuzás, amely kétezer korona áru lőport emésztett föl évenkinl, teljesen fölösleges volt, mert semmiféle haszonnal sem járt, s maga ez az egyetlen körülmény teszi szükségessé a viharágyuzás megszüntetését. — Tüzek. Rábagyarmat vasmegyei községben 30 ház és sok melléképület meg gabona lett a tűzáldozata. Húsz szarvasmarha is bennégett. — Az ostfi-asszonyfai állomás közelében Nagy Sándor földbirtokos erdeje meggyulladt a mozdony szikráitól és 70 hold elpusztult belőle. — Gyertyámoson Iíuhn József földműves egy szalmakazala szerdán délben eddig ismeretlen okból kigyulladt. A tűz oly gyorsasággal terjedt, hogy egy negyed óra alatt még nyolc kazal égett el s nemcsak a szomszéd házak, hanem egész Gyertyámos község nagy veszélyben forgott. Több szomszédos község egyesült tűzoltóságának csak nagy erö- feszitéssel sikerült a tűzet eloltani. A kár meghaladja a 30.000 koronát. —■ Aki szembeszállt Rózsa Sándorral. Az elmúlt hetekben az árokházai kapitányságban meghalt egy öreg. hetvenkilenc esztendős őszhaju magyar: Engi Balázs. Az öreg arról volt nevezetes, hogy valamikor régente, amikor árvalányhajas kalapu betyárok űzték a délibábot a ró- nákou, egy éjszaka szembeszállt Rózsa Sándorral. Engi Balázs legény volt abban az időben, szegény juhászlegény, aki a birkákat őrizte többedmagával a pusztaságon. Egy őszi sötét éjszakán a juhászok a tűz körül ültek éppen, amikor a pulikutyák nagy ugatásba fogtak. Messziről lodo- bogás hallatszott s hirtelen három cifraszürös, villogószemü lovasbetyár állott a tűz melleit pipázó juhászok előtt. A szélesebb vállu azt mondja : — Birka köllene hé, önni. Megismerték. Rózsa Sándor volt. Nem mert egy se szólni, mert tudták, hogy a betyárvezér nem ismer kíméletet. Az öreg juhászok közül nagy vontatva mondta az egyik : — Ott van. Amelyiket akarják kendtök. Indultak volna a betyárok a birkákért. De egyszer csak felpattan a juhászok közül egy pirosképü legény, Engi Balázs. A gumós botot fölemeli. — Nem úgy van az! Az én birkámhoz ne nyúljon senki. Rózsa Sándor megfordult, nagyot villogott a szeme. Benyúlt a szűr alá. Némelyik juhász keresztet vetett és Istennek ajánlotta a legény lelkét. — De, úgy látszik, a betyárvezér gondolt valamit. Hirtelen odaállt a legény elé: — Hát, öcsém, oszt mért? — Mert a birka nem az enyém, a másét őrzöm. Ha pedig nem számolok el, elcsap a gazdám, özvegy anyám pedig kisírná a két szemét. Azért hát aszondom : odébb ! És Rózsa Sándor mintha elérzékenyült volna. Elmosolyodott a bátor legény beszédén. A szűr alá nyúlt megint, de most ropogós százast vett elő. — Add ezt oda özvegy édesanyádnak. Azzal intett a szemével s el vágtattak mind a hárman. * Japán katonák tragédiája. — A A nagy világból. £ngo Mára« nevű japán gőzös katonákat vitt haza a harctérről. A hajó csütörtökre virradó éjjel Boji kikötő után, Gimajuna közelében összeütközött a Baralong nevű angol gőzössel és három perc alatt elsülyedt. Százhuszonhat katona és egy őrnagy a vízbe fulladt, tizenkilenc embert megmentett egy arra haladó angol gőzös, A szerencsétlen katonák borzadalmas története ez. Nem a golyók záporában és nem elszánt szuronycsatában estek el, hanem hazamenet, amikor senki sem bántotta őket s amikor az övéik viszontlátásán való öröm szállta meg szivüket. — Hát az orosz-japán béke ? Már csak a pénz kérdésétől függ az orosz -japán béketárgyalások sorsa. Az orosz semmi áron nem akar fizetni. Japán meg nem enged ám. Azt mondja, te akartad, hát fizesd meg a költségemet. Roosevelt, az amerikai egyesült államok elnöke mindent elkövet, hogy ezt a szinte áthidalhatlan űrt áthidalja, de, hogy fog-e ez neki sikerülni, az más kérdés. Annyi ma már bizonyos, hogy ha Oroszország hajlandó bármily címen megfizetni a Japán által kívánt három milliárd koronát, akkor a béke bármely órában megköthető. De ha Oroszország nem akar a zsebébe nyúlni, akkor a háború valószínűleg tovább fog folyni. Tisztán pénzkérdés tehát, hogy tovább omlik-e az emberi vér a kelet-ázsiai harcmezőkön. — Nem leszen béke ! Egész határozottan hírlik, hogy a cár a japán pénzbeli követeléseket visszautasította. Ezen kijelentés után a békekonferencia (gyűlés) bizton várt, hogy befejezte küldetését. Ám a japáni követ egyszerre csak előállott, hogy másnap újabb gyűlést tartsanak. Azt hiszik, hogy a japánok őszintén akarják a békét és engednek. De Miklós, a cár kijelentétte hogy a háborút tovább keli folytatni. Az orosz tehát egyáltalán fizetni nem akar. — Botbüntetés Dániában. Dániában mint már említettük szeptember 8-ától kezdve érdekes törvény lép életbe, mely a botbüntetést hozza be. Az igazságügyminiszter 1903. év végén nyujtottgbe törvényjavaslatot, amely szerint a botbüntetés olyan bűnösök ellen irányul, akik gyenge, magukat védeni nem tudó embereken ismételten durvaságokat követtek el. A képviselőház akkor leszavazta a javaslatot; az idén azonban a miniszter megváltoztatva, újra benyújtotta és most elfogadták. A furcsa törvényjavaslat története ez : Dániában roppant sok az olyan ember, aki védtelen, gyenge embereket, különösen asszonyokat bántalmaz. Ilyen goromba fráterek az utóbbi években valósággal terrorizálták a lakosságot. A megtorlástól nem tartottak, mert kis pénzbüntetéssel, néhány papi fogsággal rendesen megszabadultak. A dán asszonyok ezért kérvény nyel fordultak a képviselőházhoz, hogy ezeket az embereket szigorúan büntessék. Ebből a kérvényből született a botbüntetés. A törvény szerint a biró olyan esetekben, amikor a bántalmazás az áldozatot ágyban fekvő beteggé vagy munkaképtelenné tette, fegyházra, kényszermunkára és spanyolnáddal huszonhét ütésig terjedhető botbüntetésre Ítélheti. Ha azonban a tettes már egyszer durvaságáért büntetve volt, ugyanannyi korbácsütést kap. Az ütések helye ugyanott van, mint a rosszul viselkedő gyermekeknél és a spanyolnád- büntetésnél a delikvesnek le kell vetkőznie; a korbácsbüntetésnél azonban szabad a nadrágot is fentartani. ETEVESStíHíK!!! Törvényszék előtt. Biró: Maga már megint visszajött, pedig alig egy pár hete, hogy haza eresztettük a börtönből. Vádlott: Bocsánatot kérek, nem jöttem volna én, de hoztak. Ravasz gyermek. Mama: Béluska, ki vette el azt a darab süteményt, a mely az asztalon volt ? Béla: Odaadtam egy szegény kis fiúnak, ki nagyon éhes volt. Mama: Oh, drága gyermekem, te nemes lélek, te aranysziv! És ki volt az a fiú? Béla : Hát én magam ! MORVA! JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON.
