Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-10 / 36. szám

Megjelenik minden vasárnap.

Szerkssztóség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Kisviz-utca 17. szám.

FELELŐS SZERRESZTÓ ÉS KIADÓTCLAJD05Í0S:

BODNÁR GÁSPÁR.

Előfizetési árak

Egész évre ... 4 korona (2 frt.) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr)

Mezőgazdaság — Kereskedelem — és Ipar.

A mi hazánkban, jó és balsorsban gazdag országunkban nagyon sok ember van eltelve azzal a gondolattal, hogy bennünket csak a kereskedelem és csak az ipar fejlődése és virágzása boldogithat.

Sőt mi több, akadnak és pedig nem kevesen, akik a mezőgazdaságot egészen le- kicsinylik, olybá se’ veszik.

Hát iszen ez utóbbiakkal szóba se lehet állani. Mert teljesen vakok, szemök van — és még sem tudnak látni.

Hanem igenis jó leszen egyre-másra felhívni figyelmüket azoknak, akik a gyárak után olyan roppant rajongással sóhajtoznak. Akik ezzel szemben mit sem gondolnak vagy törődnek azzal, hogy mi leszen ezen országgal, ha falvaink megritkulnak, ha elapad ennek a jó fejőstehénnek — a magyar gazdaságnak tápláló, fenntartó ereje?

öreg kereskedők, meg iparosok szent igazságként emlegették és a gyakorlati emberek ma is emlegetik, hogy ha a parasztnak pénze van nálunk, bizony édes mindnyájunknak van. Magyarán, kurtán velősen van ez az öreg szólás megmondva. De jól írja egyik neves emberünk, hogy erről a mondásról, akár köteteket lehetne írni.

# Magyarország egész múltja, természeti, fekvése, népének ősfoglalkozása és száz más ok arra figyelmeztetheti a gondolkodó embert, hogy itt a mi országunkban csak erős, virágzó mezőgazdasági alapon fejlődhetik úgy a kereskedelem, mint az ipar. E nélkül homokba építünk, e nélkül elsorvadunk.

Jó és hasznos dolog leszen, gyakran átnézni és tapasztalatokat szerezni más államokban is. Ahol pedig szerencsésebb viszonyok közt mutatkoznak már azok a jelenségek, mik a mezőgazdaság elhanyagolásának természetes következményei.

Hogy mire vezet az, ha valamely állam az ipari és kereskedelmet tulfejleszli a mező- gazdaság rovására, arra nézve szomorú példát szolgáltat Angolország. Az 1901. évben foganatosított népszámlálás adatai szerint a mezőgazdasági népesség ma már Angolországban letörpült. Mig 1000 lakos közül mezőgazdasággal foglalkozó volt Olaszországban 594, Magyarországon 586, Ausztriában 582, Svédországban 498, Norvégiában 496, Dániában 480, Irlandban 446, Franciaországban 443, Németországban 375, Svájcban 374, az Egyesült-Államokban 359, Hollandiában 307, Belgiumban 211, Skóciában 120, addig Angolországban csak 85 gazda esik 1000 lakosra. Ennek a mezőgazdasági depopuláció- nak hatása a városi és ipari népesség szaporodása a mezőgazdaságok elparlagosodása. Különösen feltűnő a nőknek majdnem teljes hiánya, 1851-ben még 143.475 nő foglalkozott a mezőgazdaságban, most csak 12.000. A megszorult angol gazdák nagy mértékben nyúlnak a gépekhez, de még inkább folyamodnak azon eljáráshoz, hogy a szántóföldeket gyeplegelőkké és rétekké alakítják át. Angolország elrettentő példa arra nézve, hogy mire vezet az, ha valamely állam mezőgazdaságát feláldozza.

Angolországon kívül talán hivatkozhatnánk Ausztriára is. A jó szomszédnak ugyanis