Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-18 / 24. szám
188 MAGYAR FÖLDMIVELŐ nak a keze meg bizony nem igen állana mérkőzésre az uri kisasszony kezével... de azért jól tudjuk róluk, hogy gazduram nem cserélne tárczát akármiféle uri emberrel, gazdasszonyom pedig nem adná a kamarát sok uri asszony kamarájáért, arra a fejle- dező kis teremtésre pedig, bizony nem egy garas néz. Hát nemcsak ott, de itt is — a hiba. A hűségei cseléd levele. Május végén nagy ünnepség volt a szegedi városházán. Dr. Lázár György polgármester hat gazdasági cselédnek és munkásnak hosszú, hűséges szolgálatukért kiosztotta a földmivelésügyi miniszter jutalmát: 100-100 koronát fejenkint és díszesen berámázott oklevelet. Ezek közt a kitüntetett egyszerű emberek közt volt Terhe László 60 éves gazdasági cseléd, aki tiz esztendeje egyfolytában szolgál László kapitány keresetpusztai tanyáján. Ez az öreg gazdasági cseléd, mint Szegedről Írják, levelet intézett a polgármesterhez, melyben az ő egyszerűen szép szavaival köszönetét mond a kitüntetésért. Érdemesnek tartjuk szó szerint, minden iráshibával együtt leközölni az öreg cseléd levelét, amely eképp hangzik: Nagyságos Lázár György Polgármester urnák. Szivemből kívánom ezen pár sor Írásom az legjob egészségben találja az Nagyságos Polgármester urat köszönöm azon fáradozását amelet május 28-dikán tét irányomba és öreg szolga társok irányába álgya meg az Isten és tartsameg sok ^számos éven által hogy több öreg szolgát is meg ajándékozzon és továbá köszönöm az magyar királi miniszter urnák is az elismerését és adományát anak is szivemből kívánom hogy az ur Isten soká éltesse mert soha még élek el nem felejtkezem ezen adományról és arol az napról amelen kaptam és örömömről meg is fogadom, hogy ezen túl is hűségesen fogom szolgálni az jó Gazdámat ezel bezárom Levelem az Isten áldja meg minden Lépésit az Nagyságos Polgármester urnák mert azon kép melet kaptam még az unokáim is megemlegetik, hogy ezt öreg apám kapta az Nagyságos Polgármester úrtól az jó viseletér és jó szolgálatér ezen kis irás által köszönöm meg jóságát az N. P. mester urnák akor nem volt anyi erőm hogy kelőkép megköszöntem volna. Maradok hű tisztelője Terhe. László. TÖRVÉNYSZÉK. Mikor a bor vízzé válik. Ravasz módon akarta kijátszani a kincstárt két Galíciából ideszakadt borügynök: Neugewürtz Mihály és Rosenberg Adolf. Tervük a következő volt. Az úgynevezett tranzitó-áruért a főváros belterületén tudvalevőleg nem jár fogyasztási adó. Ezt tudva a két borügynök, Budafokon több hordó bort tranzitó-áruként jelentett be a pénzügyőrnek. Ennek alapján lefizették a fogyasztási adót és kaptak róla olyan nyug- tatványt, a melynek előmutatása mellett a fogyasztási adót a fővárosból való elszállítás alkalmával visszakapták. A mikor a városba értek, a borral telt hordókat letették, melyeket aztán Kőbányán át kivittek a városból. A kőbányai vámnál természetesen visszakapták a fogyasztási adót. Ehhez a manipulációhoz holmi pecséteket is kellett hamisítani, hogy a pénzügyőrök előtt a hordók azonosságát igazolják. Sokáig csalták igy a kincstárt, mig junius 11-én rajtavesztettek. Aznap ugyanis a pénzügyőrök megfúrták a hordókat, a melyből tiszta viz folyt ki. A pestvidéki törvényszék csalás és hamisítás miatt egyenkint három évi börtönre és ezerötszáz korona pénzbüntetésre ítélte a vádlottakat. A királyi tábla csak csalást állapított meg és két-két évi börtönre és ezer korona pénzbüntetésre Ítélte a vádlottakat. A Kúria Sebestyén Mihály elnökségével a semmiségi panaszukat elutasította. ISMEBETEK-TÁRA. Mióta mivelik Magyarországon a szőló't? Ötvenöt olyan község van Magyarországon, melynek nevében a szőlő szerepel. A sok Kis-, Nagy-, Alsó-, Felső-Szőllős, Szőllő- alj, Szőllőhegy, Szőllőkalja, Szőllőkut, Szőllőpatak, Szőllős-Ardó. Szőllős-Csigerét, Szőllős-Györök. Szől- lős-Pákozd, Szőllős-Yégardó, Szőllőség, SzŐllőske, Szőllőlapos, Szőllőtelep, Szőllővölgy, Szőllőhegy stb. nevű régi községek azt bizonyítják, hogy hazánkban ősrégi időtől kezdve mivelik a szőlőt. Sőt több mint valószínű, hogy mikor őseink elfoglalták ezt a földet, már sok virágzó szőlőtelep volt itt. Hogy a délvidéken már Probus római császár telepitett szőlőt, az történeti tény. Régi okmányainkban is igen gyakran akadnak Szőllős nevű községekre, melyeket annak az időnek helyesírása szerint Scelleusnak, Zoulousnak, Zewlews- nek írtak. A szent-benedekrendi apátságnak 1075-ből és 1124-ből kelt alapitó leveleiben a Bars vármegyei Terra Scelleusról tétetik említés. Nyitrából 1112-ből ismerünk egy Villa Zoulous-t, Zalában 1222-ben egy Sceulleust, a győrmelléki Villa Zeniusban királyi vincellérek laktak; Pozsony vármegyében 1291. 1334. és 1375. évekből származó okmányokban találkozunk a Zeuleus és Zeulos nevekkel; a Somogy vármegyei Szőllősről 1431. és 1432-ben tétetik említés s igy tovább; a veszprémi Nagy-Zewlews 1468- ban a vásonkői várhoz tartozott, mig a komárom- vármegyei Zeules 1459-ben a tatai várnak volt tartozéka. Erdélyben II. Gejza alatt bevándorolt német- alföldiek a gyümölcsfák mellett szőlőt is ültettek Arad vármegyében. III. Béla idejében a mokrai és galsai promontoriumok már léteztek s végül az erdélyi püspök a XIII. században Medgyesen a bor után is szedett tizedet. De bármi nagy hírre tettek is szert idővel az aradhegyaljai és erdélyi borok, meg sem közelíthették a Tokaj-Hegyalja dicsőségét, melyről krónikás és költő bizonyára még a legkésőbb századoknak is fog regélni. Az ottani szőlőmivelés emeléséhez hozzájárult már IV. Béla azáltal, hogy a tatárok visszavonulása után olaszokat telepitett Zemplénbe, kik a tokaji he-
