Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-18 / 24. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 189 gyet is beültették az áldásos szőlővenyigével. A zempléni bortized 1271-ben bizonyára már számot tett, mikor azt V. István az egri püspöknek odaajándékozta. De a valódi virágzásnak csak az Anjouk korában indult, midőn 1380-ban 10.000 arany jövedelmet biztosított az egri püspöknek. E korban építtetett gerényi Drugeth László a pálosoknak a régi Ungvárt kolostort és megajándékozta őket szántóföldekkel és szőlőkkel. E korban borászkodott a Salernoból bevándorolt Drugeth János nádor oly sikerrel, hogy végrendeletében borának akóját legalább is 300 márkát érőnek mondhatta. holott ez időben ('1434) egy márka 360 fillérből állott és 4 arannyal egyenértékű volt. A tokaj-hegyaljai szőlőmivelés legtöbbet köszön kétségtelenül Nagy Lajosnak, mert ő volt, ki nápolyi hadjáratai alkalmából behozatta hazai Furmintunk dicső ősét a Furmiannum venyigéjét, melyet már Horatius korában összehasonlítottak a flernuminnal, beültetvén vele Tokaj vidékét; valaminthogy Nagy Lajos korában lön szőllővel beültetve a Szilágyság, s az Érmellék is, hol az olasz Bocca d'oro mint Bakator indigenatust nyert. Habár a tulajdoképeni tokaji aszuszőlőt Nagy Lajos honosította meg nálunk, a belőle szűrt remek nedű csak a XVI. század végén kezdte meg világhódító útját. A hagyomány szerint Draskovics György pécsi püspöknek köszöni hódítását, ki a tridenti zsinat alkalmával (1562) hosszasan észlelte, mily nagyra vannak az egyháznagyok a Lakrymae Christinek nevezett Vezúv borával s kijelenté, hogy van neki ennél különb bora. Még a pápa is megizlelte a magyar püspök borát és elragadtatva kérdé tőle, hogy hol terem ez a felséges nedű ? Magyarországon, feleié a püspök. És melyik vidékén e boldog országnak ? kérdé tovább a pápa. Egy kis faluban, melynek neve Tálya. Erre a pápa egy szójátékkal felel: Summum Pontificem Talia vina decent! mely elmés mondás annyit jelent, hogy ilyen bor vagy a tályai bor érdemes arra, hogy azt a pápa fogyaszsza. IV. Pius e mondásával megálapitotta a hegyaljai aszubornak hírét, melyet egészen II. Rákóczi Ferenc koráig -»tályabor« néven ismert a világ, csak azóta nevezzük gyűjtőnévvel »tokaji«-nak, melynek még a nevétől is meggyógyul a német, ki a tokaji aszút a világ első gyógyborának vallja. Régi diák közmondás: De gustibus, non est disputandum ... Erre kell önkénytelenül gondolnunk, ha azt olvassuk, hogy Nagy Lajos a bortizedet a királyi asztal részére Szabadszálláson szedette. Ha annak okát fürkészszük, azzal válaszolhatunk, hogy vagy az ottani borok igen kitűnő minőségűek lehettek, vagy pedig, mi valószínűbb, őseink Ízlése más volta mostaninál. Annyi különben tény, hogy a középkorban sok helyütt az urak szívesebben itták a karcos ujbort, az ó-bort átengedvén szolgáiknak. De hát qui bene distinguit, bene docet. Ha ó-borról van szó, mit a cselédséggel itattak, nem szabad régi aszuborra, hanem a hiányos kezelés következtében többé-kevésbbé elromlott borra kell gondolnunk, melylyel szemben a még pezsgő ifjú »rámpás« természetesen nektár számba mehetett. EG ÉSZ SÉG, A délutáni alvás. Akik szívesen szunyókálnak egyet ebéd után, hálás szívvel gondolhatnak egy tekintélyes francia orvostudósra, Féré-re. Féré doktor nagy előadást tartott arról, hogy az ebéd- után való alvás nemcsak kellemes, hanem egészséges is. Ez a hatás különben különös. A munka csökkenti az emésztést, az emésztés csökkenti a munkaképességet. Féré főként olyan embereken folytatta a megfigyelést, akik szellemi munkával foglalkoznak és a megfigyelés eredménye igen jelentékeny volt. Megállapította, hogy ebéd után az első órában a szellemi munkával foglalkozó ember munkaereje a felére csökkent, de azután az első óra vége felé megint nagy gyorsasággal emelkedik, mig renndes mértékét eléri. Az első félórában a munkaképesség csökkenése hatvan, sőt sokszor hetvenöt százalékos. Érdekes, hogy a munkaképesség csökkenése kisebb, ha evés után szivarra gyújtunk. Ez a nikotin izgató hatásának az erdménye: de nem leküzdése, hanem csak elodázása az elbágya- dásnak, amely ily föllépésében kisebb mértékű, de annál tartósabb lesz. A csontszu gyógyítása. A legborzasztóbb betegségek egyike a csontszu, metynek terjedését a legjobb esetben is csak műtéttel lehetett eddig meggátolni és akkor is a paciens egész életére nyomorék maradt. Mosetig bécsi sebésznek azonban sikerült olyan gyógymódot tatálni, mely az amputálást fölöslegessé teszi. Az uj eljárás szerint a beteg csontot kikaparják és ez üregét jodoform, szezámolaj és spermacetből álló oldattal töltik ki. Ez a tömeg megmerevedik és alatta uj, egészséges csont képződik, mely a plombát lassan felemészti. Mosetig tanárnak ez eljárás révén már több gyógyíthatatlannak tartott beteget sikerült bajától megszabadítani. Hogyan mérik az igazságot Kínában '? A kínainak előbb hónapokon keresztül kell jelentkezni a mandarinnál, hogy ügyét fölvegye, mindannyiszor fizetnie kell, Mikor végre ügyét fölvették, egész sereg hivatalnok a lakására megy és napokon, sőt heteken ott élőskődik azon a címen, hogy vizsgálatot tart. Csaknem koldusbotra eszik a igazságát kereső szegény kínait. Ezután kiszáll maga a helyszínére, akit alaposan meg kell vesztegetni, különben nem állapit meg semmit. Ezután a kiváncsi tömegek jelenlété- den miuden formalitás nélkül megkezdődik a tárgyalás, illetve a tanúkihallgatás. Ügyvéd Kínában nincs, de van úgynevezett közvetítő, akinek szerepe abban áll, hogy igyekszik kibékíteni a pereskedő feleket. E célból az ellenfelek kölcsönösen nagy lakomát rendeznek, melyre meghívják s ott kapacitálni igyekeznek egymást. Ha nem sikerül, kezdődik a tárgyalás, a perlekedő felek kihallgatása. A felek közül az, aki kellően nem vesztegette meg a mandarint, hiába állít vagy tagad valamit, a mandarin valótlannak mondja és az egyes állítások vagy tagadások megtorlására 25 botütést méret az illető hátára, akit e célból levetkeztetnek és hasra fektetnek. Ily körülmények közt alig kerül Ítéletre a sor, mert a felek egyike feltétlenül belebetegszik ebbe a kihallgatásba, a mely után rendesen még elzáratja a mandarin, a honnan csak akkor szabadul ki, ha kiegyez ellenfelével, vagy ha a mandarinnak eszébe jut, hogy szabadon bocsátja, ami teljesen tőle függ. Minthogy pedig ezt pénz nélkül nem igen teszi meg, aki nem fizet, rendesen a börtönben végzi életét. A kínai börtönökben igen nagy a halálozás ; a halottakat azonban nem szállítják ki a börtön kapuján, hanem lyukat vágnak a ház falán és ott szállítják
