Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-30 / 17. szám
130 MAGYAR FÖLDMIVELŐ ezenfelül nagyon szépen tudott beszélni arról, hogy milyen jó dolguk lesz, ha a király földjén fognak dolgozni, mert szorgalmukat a jó öreg király azzal jutalmazza majd, hogy kevesebb lesz az adójuk, aztán meg a fiaikat sem viszik el katonának. Az ilyen szájuk ize szerint való beszéd nagyon tetszett a püspökhatvaniaknak és csak természetesnek találták, hogy a jóindulatú idegen mindnyájuktól előleget kért biztosítékul arra, hogy a kitűzött időre mindannyian elmennek dolgozni Gödöllőre. Száznál több püspökhatvani gazdát fogadott fel igy az idegen, elvitt tőlük ezer koronát, aztán azzal búcsúzott a falu népétől, hogy vasárnap a gödöllői pályaudvaron fogja őket várni és annak, ki a munkába áll visszaadja előlegét. Múlt héten nagy sütésfőzés volt a püspökhatvani házaknál: az ulravalót készítették az asszonyok. A szegény tótok pedig örömmel álltak szavuknak, vonatra ültek s vasárnap reggel megérkeztek Gödöllőre. A vasútnál természetesen nem találták a király megbízottját, hát vártak rá órák hosszáig. Mikor türelmüket elvesztették, az első csalódás után elindultak a királyi kastély kertjén át az uradalom igazgatóságához. Itt nagy meglepetést keltett a püspökhatvaniak megérkezése s előadásukból megtudták, hogy a király nevével rászedték a hiszékeny tótokat. Kijelentették nekik, hogy az uradalomnak van elég munkása, s a ki őket Gödöllőre bolondította és előleget szedett föl tőlük, csaló volt. A keservesen csalódott püspökhatvaniak, írják Vácról, sírva gyalogoltak haza s otthon a csendőrségen följelentést tettek megkárosítójuk ellen. A levelek és hírlapok kézbesítéséről. Válasz több panaszra. Az utóbbi időben egymást éri a panasz, hogy az olyan községekben, ahol posta nincs, a leveleket és hírlapokat csak bizonyos dij (4 vagy több fdlér) lefizetése után kézbesitteti az elöljáróság. Azt kérdezik tőlünk, hogy törvényes-e az? Nyíltan kimondjuk, hogy törvénytelen. A levélpostai küldeményekért (a melyekhez tartoznak az egyszerű és ajánlott levelek, hírlapok, vagy újságok, nyomtatványok, áruminták) kézbesítési dij nem szedhető. Ellenben a csomag és pénzküldemények kézbesítéséért úgy a posta székhelyén, mint más községben kézbesítési dijat kell fizetni. Kétféle községei kell megkülönböztetni: 1., ahol helyben van a posta. — 2., ahol nincsen helyben posta. A postával biró községekről nem beszélünk, mert ha ott történnék valami alapos panasz; a m. kir. postaigazgatósághoz kell fordulni, majd rendbe hozza az a dolgot. Hanem beszélünk az olyan községekről, ahol nincs helyben postahivatal, tehát a postahivatal székhelyéről a községi elöljáróság tartozik elszállittatni a postai küldeményeket a saját községébe. »Az érvényben levő postai szabályok értelmében a postahivatal saját közegeivel csak a székhelyen lakó felek küldeményeit kézbesitteti« — mondja az 1899. évi 29913. sz. belügyministeri körrendelet — »ennélfogva azon cél elérése végett, hogy a postai intézmény előnyeiben a postával nem biró' községek lakosai is részesüljenek, legcélszerűbbnek az mutatkozik, hogy az ilyen községekben a magánlevelek kézbesitését a községek eszközöljék.« így aztán elrendeltetik, hogy a községnek kötelessége postaküldöncöt tartani, aki a levélpostai küldeményeket a községből a postára, a postáról a községbe szállítsa és pedig hetenkint legalább háromszor. Azonban a község nem köteles az úgynevezett értékküldeményeknek (pénzeslevél, pénzutalvány, csomag) szállittatására, de azért egyes emberek maguk ilyennel is külön megbízhatják a postaküldöncöt, csakhogy a saját felelősségükre és veszélyükre, mert ha emiatt valami baj fordul elő, azért a községi elöljáróság nem felelős. Ilyen megbízás esetén a postaküldöncöt minden küldeményért darabonkint lü fillér illeti. A postáról tehát a községházához a postaküldönc hozza el a levélposta küldeményeket az elöljáróság felelőssége mellett s innen is hasonló módon ő viszi a postára a levélposta küldeményeket egy két kulcscsal elzárható táskában, a melynek egyik kulcsa a postahivatalnál, másik az elöljáróság megbízott tagjánál van. A levélposta küldemények feladása tekintetében azt határozta a fentebbi rendelet, hogy levélgyűjtő- szekrényt tartozik felállítani a község a községházánál, amelybe belehessen tenni a leveleket, vagy ha ez nincs, akkor a községi képviselőtestület tartozik meghatározni, hogy az elöljáróságnak melyik tagja s a napnak melyik szakában és órájában (pl. d. u. 2 órától 4 óráig) köteles átvenni a magánfelek leveleit. Ezt aztán a szokott módon közhírré kell tenni, hogy mindenki tudja és ehez alkalmazkodjék. Az igy feladott levélpostai küldeményeket aztán a megbízott előljárósági tag rakja a postaküldönc táskájába s küldi el a postára. Az érkezett levélpostai küldemények kézbesítésére kétféle intézkedést tesz a rendelet: az vagy a községházánál, vagy kézbesítő által történik. E tekintetben a község képviselőtestülete határoz s ezt a határozatot köteles kellő módon közhírré tenni. Ha a község nem tart külön kézbesítőt, akkor köteles kijelölni az elöljáróságnak azt a postakezelő tagját, akinél a lakosok a napnak bizonyos szakában és órájában az érkezett levélpostai küldemények átvételére jelentkezhetnek s ezt tartozik kellő módon közhírré tenni és a kitűzött órákat megtartatni. De ennél sokkal helyesebb és okosabb dolog, hogy ha a község kézbesítői állást rendszeresít. Teheti ezt mindnyájunk hasznára, annyival inkább, mert hiszen ennek a kézbesítőnek különben is csekély összegre menő költségei a költségelőirányzatba az 1886. t.-c. 130. §. második bekezdésében érintett kiadási csoportja terhére felvehető. Ha már most ilyen kézbesítőt tart a község, aki a levélpostai küldeményeket széthordja: a postának a községbe megérkezése alkalmával a postakezelő tartozik az érkezett levélposta küldeményeket a kézbesítőnek azonnal átadni széthordás végett és a kézbesítő azokat azonnal kézbesíteni a címzett feleknek.
