Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-16 / 15. szám
116 MAGYAR FÖLDMIVELŐ nak a Wolf-féle lámpát, mely csaknem olyan, mint az Európában használt Davis-féle lámpa. A lámpát csak a pittbász tudja szerszámjaival kinyitni, mig a bányászok legfeljebb meggyujthatják a lámpát a lámpa alatt becsavart, de a lámpán belül tekeredő gyertyaszalaggal. — Még egyszer a bányába visszatérünk! Korcsmák vasárnapi munkaszünete. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület közgazdasági szakosztályának legutóbbi határozata alapján a szegényebb népelemek erkölcsös nevelése szempontjából kívánatosnak mondotta ki a vasárnapi korcsmá- zásnak rövidebb időre való korlátozását, ezért fel- terjesztésben kéri a kormányt, hogy rendelje el a kötelező vasárnapi munkaszünetet a korcsmái és pálinkamérési üzletre olyképpen, hogy a 3000 léleknél kevesebb lakossággal biró községekben vasár- és ünnepnapokon a korcsmaüzletek csupán délutáni 4 órától 9 óráig tarthatók nyitva. A korcsmaüzleteknek és pálinkaméréseknek a meghatározott időn túl való nyitvatartása az első és második esetben pénzbírsággal, a harmadik esetben az italmérési engedély megvonásával büntetendő; amennyiben a korcsmák vagy pálinkamérések vendégei a tulajdonos vagy üzletvezető felszólítására sem hajlandók a zárórát figyelembe venni, ezt a tényüket kihágásnak kell minősíteni s ellenük a hivatalos eljárást meg kell indítani. vasárnap délután. • A csutora. Ott kezdem, hogy Szérű Mihály szivére vette a pap prédikációját. Az írásból olvasta rá, hogy a nap ne nyugodjék le haragotok fölött. S ezt szivére vette annyira, hogy elkezdett egy kicsit gondolkodni. Eszébe jutott, hogy jóform neki is van haragosa; s hogy ez a haragosa épen a tőszomszédja, Kopasz György uramnak az érdemes perszonája. Lassan, lassan még több is jutott eszébe. Eszébe jutott az a nagy ribillió, hogy a korcsma udvarán miért, miért se? összevesztek. Rágondolt arra a számtalan kakasra, mit azóta már csupa barátságból kölcsönösen agyonvertek, rá arra a tenger szitokra, miből egymás jóvoltából miudkettejöknek olyan derék rész jutott, hogyha egy-egy a háztetőnek csak egyetlen cserepén fogott volna, hát biz’ Isten ötszöri zsindelyezés után is a nyakába szakadt volna az eső Szerű Mihálynak csak úgy, mint Kopasz György uramnak. És ezen akart Szérű valamit másítani Hogy nagy fába vágta a fejszéjét, annyi bizonyos. Hiszen csak elgondolni is hihetlen, hogy ő avval menjen ezentúl a templomba, a ki miatt innen- onnan egy álló esztendeje nem tud csak egv »Mi- atyánkot« is ájtatosan elimádkozni. A hányszor fölnéz abból az ezüstcsattos könyvből, mindig Kopasz Györgynek bozontos üstökében akad meg a tekintete. S az Isten tudja miért? miért se? de annyi bizonyos, hogy minden ilyen tekintetre fölfortvant benne valami. És evvel akar ő egyezségre lépni! Jó, hogy nem mondta senkinek. Kinevette volna még a szopós gyerek is érette. Pedig nem vette tréfára. Megmutatta a következés. Épen szénát kaszáltak. Neki való volt az idő is: a nap úgy tűzött, mint a gondolat. Megizzadt benne a kasza is, a kaszás meg épen hogy el nem dőlt a szomjúságtól. Hogy Kopasz György uram is künn volt a réten, ez mitse változtatott a dolgon. Miatta az Úristen csak nem tehetett csodát. Szomjazott biz’ ő is, akár Izrael földje mikor Illés korában három esztendeig és hat hónapig nem kapott esőt. Három álló órája várja már a fiát, Lacit, kit a közeli szőlőkbe küldött vízért. Küldhette volna azt akár a halálért is. Attól ugyan nem görbedt volna meg a hajszála. Az a gyerek cipelte ugyan a nagy cserép korsót. Volt is benne dicséretes igyekezet; de hát tehet ő róla, hogy a véletlen egy nagy kutyát hozott útjába? Pedig, hogy az ilyen négylábúval, ha mindjárt csak egy kődobás erejéig, ki ne kössön, azt sehogy se tudta volna szivére venni. Nyolc éves kölyök létére gyehenna lélek lakott benne. Most is úgy dobta azt az ebet fejbe, hogy az felét se vehette tréfának. Neki is eredt, nem ugyan a tág mezőnek, hanem annak a kerekre nyílt szemekkel nevető kö- lyöknek. Laci az első percben szinte elképedt a kutya vakmerőségén. Még ő neki mer rontani!... de hogy gyilkos szándékáról és tekintélyének nem respektálásáról innen onnan mégis bizonyosságot szerzett, hát irgalmatlanul kereket oldott. Futott a korsóval — futott eszeveszetten: s egyszer csak azon vette magát észre, hogy a földön hever, hogy a korsó ezer darabra törött, meg hogy a kutya kegyetlenül ráncigálja a boldogabbik felét. Nagyobb kár is esett volna benne, ha Szérű uram a pincébe menet arra, nem vetődik s az ebet a nadrág egy csinos darabjával szájában, meg nem futamitja. A gazda lábra állította a gyereket. De ez reszketett, akár a nyárfalevél. Úgy kellett ölében fölvinni a szőlőjébe. Itt vette csak észre, hogy a képe is csúnyául helyben van hagyva. Mit volt mit tennie? hát csak bekötötte s az a gyerek bőgött hozzá akkorákat, mintha nyársra húzták volna. Szérűt majdhogy cserben nem hagyta a türelme. Hogy is ne! Majd ő hallgatja egy Kopasz nemzetség ilyetén muzsikálását! Már a nyelvén volt, a mivel rá akart mordulni a kornyikáló kölyökre. Hanem még se tette. Faggatni kezdte inkább, mi járatban van ? De egy hallgatásban gyakorlott honatyának előbb lehetne a szavát venni, hogysem ebből a gyerekből Szérű a legjobb igyekezeti mellett is képes lett volna egyetlen árva szót kipréselni. Hanem vagy háromfertály órai biztatás mégis használt. Használt és Szérű Mihály uram megismerte belőle, hogy Kopasz György ő kegyelme lenn a réten már nehezen várja a vizet, meg azt is, hogy a derék Laci gyereknek esze ágában sincsen korsó
