Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-16 / 15. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 117 nélkül, fél gatyaszárral meg összevert ábrázattal az ő derék apja előtt megjelenni, érdekében állván nadrágmentesitett testrészét mindennemű kellemes és kellemetlen külbenyomásoktól jó eleve biztosítani. Szóval, Kopasz uram szomjazhatik Ítéletnapig. De Szérű uram most mégis egyet gondolt s ennek a gondolatnak az lett a vége, hogy hazament csordultig teli csutoráját baloldalt akasztotta. Talán csak, hogy az a halálra kinzott Kopasz ki ott az ut mellett balról kaszál, annál előbb meglássa? Az nena bizonyos. De hogy Kopasz a csutorát tényleg megpillantotta, az bizonyosabb, mint hogy a két szomszéd egy percre össze nem fért. Kopasz szemei tehát rátapadtak a csutorára. S az eszében alighanem az fordult meg, hogy kár ezt a jószágot hazáig vinni. Szérű Mihály sejditett valamit. S hogy meg- sejditette, mindjárt meg is szólalt: — Hát nem innál egyet? Tudjátok, mi a gazdának a végrehajtó távozása ? a szabaduló rabnak a börtönzár utolsó nyikorgása ? a pipás embernek kilenc font szűz dohány? no hát annyi volt Kopasz uramnak, Szérű Mihály kínálása. Jutott is eszébe, hogy a haragosa áll előtte 1 E percben csak annyit tudott, hogy ihatnék, hogy rengeteg szomjával bevenné a Dunát minden folyóval és patakával együtt. Azért se felelt, se vonakodott, hanem megfogta azt a csutorát. A vizbe- fuló se ragadja meg görcsösebben a mentő-deszka- szálat, mint azt Kopasz György evvel a két-három pecséttel foltozott jószággal megcselekedte. Isten csodája, hogy meg nem roppant a bordája. A csutorának énekmelódiába átmenő csendes kotyogása nemsokára már azt jelentette, hogy Kopasz uram átadta rendeltetésének. Olyan volt, mint a pióca: el nem eresztette volna addig, mig csak az utolsó cseppet is ki nem szorította belőle. S mikor a csutora szavát többé nem adta. Kopasz is visszaszármaztatta azt gazdájához. Csak annyit mondott, hozzá, hogy: — Fölséges! Es evvel szent volt a békesség. Hát biz’ az csak úgy van. Magyar ember pohár mellett szokott összeveszni s a csutora mellett békül ki. Szérű Mihály uramnak is rendén volt, már ilyeténképen a szénája. Nyugodtan ballaghatott hazafelé. Ballagott is. Hanem azért a fejét mégis megcsóválta. Azt akarta vele mondani, hogy nem igen tetszik neki egészben még mindig a dolognak mivolta. Kincs István. A GAZDA TANÁCSADÓJA ___ Az erdei kihágás. A belügyminisztérium körrendeletét intézett az erdei kihágási ügyek följelentése dolgában a közigazgatási bizottságokhoz. Az erdei kihágási ügyek felülvizsgálata rendén az a kérdés merült föl, hogy az állami erdőhivatal, illetőleg az ennek hatáskörébe utalt leendőket saját kerületükben teljesítő járási erdőgondnokságok jogosultak-e j a 20 koronát meg nem haladó erdei kihágási esetek bejelentésénél az erdőtörvényben megjelölt bíróságok között választani, s hogy a járási főszolga- birák jogosultak-e hozzájuk bejelentett és általuk elfogadott ilyen kihágási eseteket tárgyalás végett a községi birákhoz utasítani, ezeknek kiosztani. A rendelet célja az e tekintetben netalán Jönforgó visz- szás gyakorlatot megszünteti. A miniszter kimondja, hogy az, a ki külön meghatalmazás nélkül följelentést tehet, választhat is az eljáró hatóságok között. Ez áll a sértett kezelőtisztre is, meg az erdőhivatalra és erdőgondnokságra is. A főszolgabiróság tehát a hozzáintézett vagy nála tett följelentést nem küldheti ki eljárás végett egyes községi bíróhoz. ISMERETEK TARA. „ Népek és országok. A vezetéknevek eredete. Még nincs ezer éve. hogy a nemzetek az egyszerű keresztnevek mellett családi neveket is használtak. A középkor kezdetén ép úgy, mint Görögországban és Rómában, mindenütt megelégedtek az egyszerű keresztnevekkel. A vezetéknevek fölvétele Németországból eredt és pedig a városi patríciusoktól, a kik, hogy magukat másoktól megkülönböztessék, keresztnevükhöz, hol hivatásukat, hol származásukat, vagy a birtok nevét, a mely tulajdonuk volt, vették föl. Okmány- szerüleg legelőbb Kölnben 1106-ban, Zürichben 1145-ben és Szent-Gallenben 1150-ben fordulnak elő a vezetéknevek; Angliába a normannok hozták be a családnevet; legelső bizonyságát találni ennek az 1085-ben kiadott Domesday Bookban, az alsó néposztályok még ezután évszázadokig csak keresztneveket használtak. Az egyszerű nevek használatát legtovább az izraeliták tartották meg, a kik nagyrészt csak a tizenkilencedik században ruháztattak föl végleg azzal a joggal, hogy családneveket használhattak, kivéve Ausztria-Magyarországot, a hol József császár 1787-ben nemcsak megengedte, de el is rendelte a vezetéknevek fölvételét. — így Franciaországban 1808-ban, Poroszországban 1312-ben, Bajorországban 1813-ban. Azóta eltekintve a koronás fejedelmektől és a törököktől, Európában minden ember családnevet használ. Az Egyesült-Államokban és Algírban a feketékre, illetőleg a mohamedán alattvalókra csak 1882-ben oktrojálta rá egy erre készült törvény a családnevek használatát. Táviró a Szaharán át. Mou kapitány, aki utazásairól hires, azt javasolta a kormánynak, hogy létesítsen táviró összeköttetést a Szaharán keresztül Algírból a Szudánig. A vonalat csakugyan ki is tűzték már katonai missziók. Timbuktuból és Inzieből kiindulva, a két misszió ez év április 16-án a timiauini forrásoknál jött össze, miután 2256 km. hosszú utón megállapította a tervezett táviróvonal helyét. A közbeeső területen lakó nép rokonszenvesen fogadta a missziókat. Az egész vonal 2,500,000 frankba kerülne s védelmére katonai állomásokat rendeznének be, ami azt eredményezné alighanem, hogy karaván-ut képződnék a vonal mentén, mert emelné a kereskedők biztonságát is s ki is egészíthetnék ott ivó- és élelmi-készletüket.
