Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-15 / 2. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÓ 11 arányban álljon. Ezt pedig ugv értjük, hogy az elért nagyobb jövedelemből nemcsak a kölcsön kért pénzösszeg kamatja kerüljön ki, hanem a kölcsönkérés körül felmerült költségek fedezése után önmagunknak is némi haszon maradjon; mert különben egész műveletünk hasonlítani fog azon eljáráshoz, a melyről azt szokták mondani, hogy: »Eben gubát cserél.« Jó gazdasszony. Városi leányt vett feleségül a falusi tanító, ki, hogy a kis gazdaság szaporodjék s hogy a háznál legyen mindig tej, vett egy rlska-tehenet, — Nos, kincsem, meg vagy-e a tehénnel elégedve Ugy e, hogy sok tejet ád ? — kérdé a tanító egyszer feleségét. — igen, ez a tehén tejet ád eleget — válaszolt a menyecske — de még egy tehénre volna szükségünk, a mely vajat adna. TÉLI ESTÉK így számadáskor. Egy embertársamat bajából kisegítek. Családját is mély szomorúságtól mentettem meg. A kisegített embert sose láttam, családját nem ismerem. Még meg se’ köszönheti nekem cselekedetemet, mert sem ő, sem más emberfia nem tudja, ki segített rajta. Talán el is feledi mindenki. Én nekem végtelen jól esik, lelkiismeretem egy kimondhatlan, leirhatlan ajándékkal lep meg. Tudjátok mivel? A tiszta öröm érzetével. Az ilyen ajándék a legbecsesebb a világon. Mert két tőről fakad sarjuk. Két virágot hajt és két gyümölcsöt ad. Egyiket juttatja annak, akinek a segítséget adtuk, másikat annak, aki azt önzetlenül nyújtotta. Való dolog, hogy a mai világban a lelki élet e szép tüneményét kevesen értik, vagy csak most kezdik érteni és értékelni. Mióta? Majd kitudódik! * — ügy elgondolkoztál, apjuk? — Megvallom, — úgy vagyon — felelt a férj az asszony gyöngéd kérdésére. — Talán valami kellemetlenség ért? — Még nem! Félek azonban, hogy csalódást fog hozni számomra a mai nap! —- Honnan ? — A szövetkezetből. — Ugyan hát miért veszed lelkedre úgy azt a szövetkezetei. Hát ’issen nekünk nincs olyan nagy érdekünk benne. — Érdek, érdek... mormogta a férj. Aztán még csendesebben tette hozzá... — Lám, lám! Az én feleségem is csak az érdekeket tekinti. A mi érdekünket. Mintha a világon mi lennénk a központ és mi körülöttünk kellene forognia mindennek. — Azt hiszem, rendben lesz ott minden — szólott aztán az asszony biztatólag. — Arról én is meg vagyok győződve. De ez az első esztendő nagyon a szivemhez van nőve. Sok függ ettől. — A nyereménytől, ugy-e? — kérdezte az asszony szinte eltitkolt félelemmel. — Nyeremény ? Attól függ, mit értünk nyeremény alatt? Igen, minden attól függ, hogy az emberek, még tagtársak is, hogy fogják fel ezt a szót »nyeremény !« A nő hallgatott. Az ő értelme szinte mélységesnek tartotta ezt a megkülönböztetést. — No igen, mert még nagyon sok idő kell ahhoz, hogy közösen megérthessük: mi a tiszta, igaz nyeremény az ilyen intézménynél. — Talán elég percent leszen — mondotta az asszony. — Ugy-e? Te is percentekben számítasz. No majd te is másképen fogod a nyereményt mérlegelni. A férj eltávozott. Egyenesen a szövetkezet felé vette útját. * — No Ambrus, most látjuk meg, lesz-e gyümölcs a fán ? — Sokan lesik ugy-e az első év eredményét? — De még mennyien! — Azt gondoltam. Mert sok itt a rossz nyelv. Százan is kinyújtják lapátnak, hogy szövetkezetünk becsületét hordják el rajta. — Már világgá kürtölték, hogy a takarékbankban 15 percent a nyereség. — Jól tették, hogy kürtölték. Maguk hirdetik legalább, hogy csak egyedül ők nyertek a takarékbank jussán. Senki más! Ez a nyeremény a szegény nép vesztesége. Annak keserves verejtéke csillog rajta. — De mégis, Ambrus! íszen csak a szövetkezetnek is adni kell arra valamit, hogy tisztességes percenlje (nyeremény) legyen. — Meg lesz! Ha nem is pénzben, de másban lesz meg ! — ’Iszen nekünk nincs zálogosztályunk! — Nincs. De azért nyertünk! — Tartok tőle, hogy kár volt ebben a dologban akár egy szalmaszálat is keresztültenni... — Meglássuk! * És megkezdődött a szövetkezeti helyiség egyik termében az évi beszámolás. Nem valami óriási számolás. Nem dobálódzlak a feneketlen, szédületes nagy számokkal. Olyan nyitott könyvet hoztak elő, melyből nemcsak az avatottak olvashattak, érthettek ; tisztán láthattak még a legegyszerűbb emberek is. Tudta mindenki, mert napról-napra, hétről- hétre meggyőződhettek, hogy ennyi és ennyi. Kerek, pontos számokban. Ennyi volt a betevők száma, ilyen és ilyen összegben. Ennyit és ennyit kaptak kölcsönt. Névszerint, összegek szerint. Aztán most jön a java ... —- A szövetkezet falunkban árverésen megmentett 10 házat. Ezen telkek meghagyattak a szorongatott gazdák birtokában. Meghatározott időben és módon a legpontosabban befolyt részletenkint ennyi és ennyi!