Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-15 / 2. szám
12 MAGYAR FÖLDM1VELÖ Ambrus a helyéből felemelkedett. Szemében örömkön}’ rezgett. Szólani akart, de elnyomta beszédét ... Micsoda ? A liszln öröm! Az igaz percent. A nagy nyereség, melyet a falu, a köz élvez. Hallgatja aztán tovább ... — Uzsorás karmok közül, jól megfontolt konvertálással, kimentettünk négy bajtársunkat. — Éljen — kiáltották egy szívvel és lélekkel. — Azóta ezek a tagtársak teljesen lemondottak a korcsmázásról. Dolgoznak, mintha csak újból kezdenék az életet. — Úgy van! Édes mindnyájan tudjuk. Mintha a nap is jobban, erősebben hatolt volna be a terembe sugaraival, olyan vidámság fénylett az arcokon. A szivek derűje volt ez pedig, mely tiszta örömöknek nyomait hagyta minden tekinteten. — Az első esztendő tehát — szólott most a szövetkezet igazgató-vezetője — mint ezen első és szoros kötelesség teljesítése magával hozza, nem ad nekünk nyereséget aranyban, ezüstben, ércben. De adja a tiszta örömben, hogy polgártársainkon segítettünk. Hogy édes mindnyájan helyt állottunk értük. És ők is, helyt állottak és állanak a mi szövetkezetünk becsületéért. Hogy hasznos, dolgos, becsületes nyugovást élvező lakosai lesznek ennek a községnek, mely mi tűrés-tagadás, már-már pusztulni, zülleni kezdett... — Úgy van ! Az Isten megsegít minket. * így történt! És ezután a történet után azt kérdezem, hol volt hát az igazi nyereség ? Mi volt a valódi nyereség ? Kisérjük Ambrust, a férjet, otthonába. Majd meglátjuk a mérleget... — Anyjuk — szólott Ambrus a férfiúnak meg- magyarázhatlan boldogságával. — Csalódástól féltem ! És ime, gazdag nyereséggel jövök vissza. — Egy év múltán ? — Igen, az első esztendő múltával. És elbeszéli a mi Ambrusunk a történteket. Amit nyertek. Akin segítettek. Amit még tenni fognak. Amilyen még ennek a falunak polgársága leszen. Az asszony boldogan tekintett férjére, fill nem tudta képzelni, mi boldogság szállott az ő Ambrusának szivébe. — Ládd-e, anyjuk -- mondotta aztán a férj. — Ez a legtisztább öröm a világon. Ilyen nyereséget nem adhat semmiféle más részvény. Csak az, melyet embertársunk boldogitásáért váltunk. És ezt azóta érezzük, mióta beláttak, hogg a maggar ember széthull, ha össze nem tart. De erős, ha szövetkezik. Arra szövetkezik, hogy nem magának takarít, hanem a köznek! E »közben« pedig benne vannak az »egyesek«, kiknek adjon a jó Isten minden esztendő végén — igy számadáskor — annyi tiszta örömöt, mint mennyit én élveztem most! Az asszony megölelte jólelkü férjét és ezután ő is tudta, hogy a szövetkezetek milyen percenteket gyümölcsöznek. B. Hol az ördög ? Vagy ki hát a magyarnép legnagyobb ellensége? Irta : Mester. A pálinkafőző ördög a családokban. Hej, mert tudja ő kelme, hogy az ő munkájának legeslegfőbb műhelyét oda lehet költöztetni a családba. Mert ott találja első sorban a gyermekeket, az ifjút, a családapát, sokszor az asszonyfeleséget is. Meg aztán a falu családokból áll, mint az erdő egyes bokros fákból. Hát ba egyenkint kipusz- titja a fát... kivész ez egész erdő. A pálinkafőző ördög nagyon szeret ám a gyerkek közt is halászni. Hadd mutassa meg ezen állitásiinkat a következő szinigaz történet. Csak egy kortyot! Távolról sem állítom, hogy a Szarkáék Palija (aki bizony még csak hátulgombolós nadrágban jár) korcsmázik. Azt se’ mondom, hogy napról-napra kupicával issza a vadvizet, mán mint a pálinkát. De azt igenis látó két szememmel tapasztaltam, hogy a Szarkáék Palija már jól ismeri a kortyol, mert naponkint besziv egy kortyot. Csak egy kortyot! A pálinkából. * Szarkáéknak is megadta a jó Isten azt az örömöt, hogy fiacskájuk született. Hej, sokáig vártak reá. Sokáig kérlelték a jó Istent, hogy adjon. Azután zúgolódtak is, hogy nem ád. —- Miért nem ád éppeg’ csak nekünk — mondogatták. — Ne kisértsd az Istent — szólott az öreg asz- szony, a Szarka anyósa. Tudja az Isten, mit csinál. Hát hogy ne lett volna öröm a háznál, akár egy országban, mikor hosszú várakozás után — trónörökös született. Mert Szarka tökéletesen annak tartotta Palikát. Mer’ hát mi tagadás benne, királynak érezte ő magát a maga kis birodalmában. Miér’ ne lehetne tehát az ő fia. Palika, trónörökös ? És nőtt-nőtt Palika. Már gagyogni kezdett. Kis kezét kinyujtogatta minden után, ami kis szivecs- kéjének tetszett. A szülők meg bizony végtelen örömüket lelték abban, ha fejlődő kis fiacskájuknak mindennel kedveskedhettek. Szarka, mint annyi más gazdaember, nem volt a jónak elrontója. Minden reggel — nagyon elismerem, hogy csak módjával — megivott egy-egy pohárka pálinkát. A kis fiú is látta az üveget. És nézzétek csak, kívánta az üveg tartalmát is. Azután is kinyújtotta kezecskéjét. És mert az anyjok nem volt hajlandó belőle kedveskedni, rettenetes sii'ásra fakadt. Szarkának meg nem kellett több, csak annak a gyermeknek sírását hallja. — Adj egy kortyot neki, anyjok — mondotta jó szívvel. — ’Iszen csak nem hal belé. — Mit gondolsz ember — szólt az asszony elrémülve. — ’Iszen egy kortyot csak! A fin mindig jobban-jobban ordított, elannyira, hogy Szarka már-már nem tudta elviselni. MegNem fizettél elő még a Magyar Földmivelőre?
