Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-11-06 / 44. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 353 ISMERETEKTARA. Régi magyar bormérések. Ma, amikor a hamisítatlan, tiszta borért — különösen a vendéglőkben — annyi pénzt kell fizetnünk, mintha patikaszert vásárolnánk s amikor a közönséges lőre is karcsunyaku, díszes vignettáju palackokban kínálja magát, eszünkbe jutnak a régi jó idők, amikor ugyan saját borát mérhette ki-ki egész évben, kivéve tilalmi időt, de ezek az állapotok mégis ideálisan felette állottak a mai bormérések »tisztaságának«. Régen a tilalmi időban csakis a kimérők vagy korcsmárosok voltak feljogosítva bormérésre. A XII. században ilyen tilalmi idő volt: szent Bertalan, szent Márton, karácsony, pünkösd és sz. János hete. Az ellenőrzést a tilalmi mester végezte az őrök segítségével. A tilalom ellen vétők bora elkoboztatott a város javára. Bormérők kétfélék voltak: kimérők és korcsmárosok. A kimérő a mai itcésnek vagy csaposnak felelt meg, mivel más borát mérte s az után kapott bizonyos percentet vagy fixumot. A korcsmáros csak a korcsmahelyiségért s a kimérési jogért fizetett a városnak, különben pedig saját borát mérte, akár termett az, akár úgy vette. Azonban első sorban csakis a pozsonyi borokat vásárolhatta; idegen bor után nagy adót vetettek ki. A kimérő helyzete nem volt irigylésre méltó. Bárkinek a borát köteles volt kimérni, ha arra a bor gazdája felszólította. Ha azzal utasította el, hogy már más gazdával szerződött a bor kimérésére, tartozott a bor- tulajdonos nevét megmondani s ha valótlant állított, avagy másnap bor nélkül maradt, háromnapi kalodát .kapott s ezenfelül a kimérők céhéből is kirekesztették. Viszont, ha a borgazda idején föl nem mondott, a szerződés idejére fizetett a kimérőnek kimérési dijat, ami egy dreyling bor után 75 dénár volt Zsigmond király idejében. A kimérő saját borát is elmérhette, de vett bort csak vásár idején s csupán nyolc napon át. A kimérőhelyek s korcsmák hajnali harangszótól esti harangszóig lehettek nyitva. Engedélyt a polgármester adhatott a további nyitva- tartásra. Vasár- és ünnepnapokon csak a nagymise után lehetett kinyitni. Ekkor tűzték ki a cégért is, ami egyben a bor szinét és minőségét is jelezte, igy: fehér óbor jele, forgácsköteg; — vörös óboré forgács és szalma — vörös ujboré szalmazsup, fehéré zöld galy. Bort a zárórán túl vagy vasár- és ünnepnapon a nyitás előtt csakis a betegeknek, utasoknak s gyermekágyasoknak volt szabad kiadni. Aki e tilalom ellen vétett, kalodába, ismétlődés esetén pellengére került. Hasonló sors érle azt a korcsmá- rost vagy kimérőt is, aki a bort vizezte. Az a kimérő, aki hitelbe adott bort s zálogot nem vett érte, szintén kalodát kapott. Épp igy járt, ha a kimérés végett reábizott borból berúgott. Szabad volt neki napközben inni, amennyi jólesett, csak lerészegedni nem. Este zárás után egy pint bort is vihetett magával haza »altató«-nak. Mátyás király 1446-ban kiadott rendelete szabályozta legelőször a kimérők jutalékát és pedig: 1 kocsi teher bor kimérése után kapott a kimérő 75 dénárt, 1 dreyling után 60 dénárt, fél kocsi után 40 dénárt, fél dreyling után pedig 30 dénárt. Ha a kimérő maga nem győzte a munkát, tarthatott segédet, csaposlegényt is és akkor a bortulajdonos még a legényt is fizette, aki felét kapta, mint a kimérő. A borkereskedelem a »borkóstolók« kezében volt, akik a közvetítésért drevlingenként 37 dénárt kaptak. Hordók hitelesítése régen. Hogy s mint hitelesítették s egyáltalán hitelesitették-e régen nálunk a hordókat s egyébb boros edényeket? Erre a kérdésre feleletet találunk Sopron városnak 1541- ből való jegyzőkönyvében, a hol a német nyelven vezetett évkönyvben azt találjuk, hogy a szab. királyi város elöljárósága megbízza Firnitz János öntőmestert a város és halárában levő hordók, csebrek, pintek és itcék hitelesítésével mindazon helyeken és helyiségekben, a hol bort kimérnek, vagy kimérésre eladnak, nemkülönben azoknak a hordóknak a hitelesítésével is, a melyek a hetipiacokra vagy vásárokra kerülnek. A hitelesítést a »mérőméster« úgy végezte, hogy a város pecsétjét forrón öntött cinkbe nyomta, a mely a meghitelesi- tett edényen volt. Ugyanannak az évnek egy másik jegyzőkönyvében arról találunk adatot, hngy a mér- tékhamisitás nem uj találmány, hanem kultiválták azt már akkor is. Ugyanis egy Punzer György nevű öntő vagyon ott említve, a ki »lelketlen és becstelen korcsmárosoknak, nemkülönben vidéki termelőknek hamis mértékhitelesitést eszközölt — pénzért«. De meg is itta a levét. Elvesztette a polgárjogát, a céh kizárta tagjai sorából s azonkívül pellengére is állították, a mi akkor a megszégyenítés csaknem legmagasabb foka volt. Az öntőmester fizetést kapott s pedig tizenhatforintot, négy kocka sót és lakást. A jövedelem a városé volt, a melyet egyik tanácstag szedett be. Cigány észjárás. Első cigány: Ezs a Gyurica nem akar semmi hasno- sat csinálni. Égés nap csak — lop. Második cigány: Hisen azs nágyon hásnos. Libát? Csirkét? Malacot? Első cigány : Hisen ha azst lopna ! Csakhogy égés nap csak a — napot lopja. A GAZDA TANÁCSADÓJA. Jó megjegyezni! A törvényszék ugyan megállapítja az ügyvéd diját, de legjobb, ha előbb megegyezünk vele. Ha szegénységi bizonyitvánvnyal ellátott kérvényt adunk be, úgy az ügyvédi kamara ingyen ügyvédei rendel ki. A késedelmi kamat. Minden, rendes időben le nem fizetett illeték után joga van a kincstárnak késedelmi kamatot számítani. Ha azonban a kamat túlmagas, annak elengedéséért bélyegtelen kérvényben folyamodhat ahhoz a pénzügyigazgatósághoz, a mely az illetéket kirótta. Egy megtörtént eset alkalmával a belügyminiszter az 1888Uévi 18,794. sz. a. hozott határozatában kijelentette, hogy jó hírnek örvendő takarékpénztárak és bankok betéti könyvecskéi megyei építkezéseknél csak 5000 forint erejéig és legfeljebb egy évre terjedő ügyleteknél fogadhatók el óvadékul. Hátralékodat beküldötted ezen folyó esztendőre?
