Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-12-18 / 50. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 407 a szájában volt. A kis fiú csak nem akart sehogysem neki indulni, nem evett, éjjel nyughatatlan arcocskája halavány volt és szinte zörgőit szegénykének a csontja, olyan sovány volt. A szülők nagy aggodalomban voltak, nem tudták a dolog nyitját megtalálni, mindent megkisérlettek — de hiába, Végre valaki figyelmeztette őket, hogy talán a pipafüst árt a gyermeknek. De hát az apjuk szinte mérgesen utasította visza e véleményt. De az asszony másképpen gondolkozott, ügy rendezte ügyesen a dolgot, hogy a gyermek sohasem volt bent a szobában, a mikor az apja pipált; mielőtt a gyereket a szobába bevitte volna, vagy pedig lefekvés előtt mindig szorgosan szellőztetett, úgy hogy a gyerek most már mindig tiszta, pipa — füstmentes levegőben volt. Meg is volt ennek hamarosan a látszatja. A’gverek étvágya megjött, arcocskája nekigömbölvödött, nyugodtan aludt és lassan-lassan olyan egészséges viruló kis dundi gyerek lett belőle, hogy szüleinek repdesett a szive az örömtől, a mikor reá néztek. Ha már a te befüstölt tüdődet nem sajnálod, legalább légy tekintettel az apró gyermekeidre, szellőztesd a szobát és pipálni menj ki inkább a pitvarba. Harisnyák. Ismeretes dolog az, hogy testünk izzadtságát egy ruhadarab sem szíjjá úgy magába, mint éppen a harisnya vagy a kapca, mert még a legnagyobb hidegben is izzad a lábunk. Sőt a harisnyából kiszivárgó izzadtság még a bőrcipőt is megnedvesiti. Ha aztán nem szellőztetjük ezeket a cipőket, keletkezik ama kellemetlen szag, a mely miatt az embert messze elkerülik. Szellőzzétek tehát ruhaneműiteket, szellőzzétek sokszor, a hányszor csak alkalom nyílik rá és váltsatok gyakran harisnyát. A kellemetlen szag elkerülésére mossuk a harisnyát ammóniákkal addig, mig e rossz szag egészen eltávolodik. Ugyan nem gusztosos ilynemű dolgokról írni, de oly jelentőséggel bir a jó tanács az emberi test tisztaságára nézve különösen a lábak tisztántartására, hogy a dolgot megemlíteni nagyon is érdemes volt. Ha gyermekeitek haza jönnek az iskolából, váltsanak más cipőt, ha pedig nincs, akkor szoktassátok őket arra, hogy gyakran mossák meg lábaikat. A hegyaljai kutyák. A Hegy alján tudvalevőleg szokásban van, hogy a harmadik kapálás után nem szabad belépni a szőlőtőkék közé. Szüret előtt a szőlősgazdák gyakorta kimennek megnézni, hogy vájjon nem dézsmálja-e valaki a szőlőt“? A 80 éves öreg Láng József és kigyalogolt minden nap. Egyszer a mint a pápaszemén vizsgálgatja a töveket, észreveszi, hogy valami nyomok vannak a tövek között. Odahívja a szőlőcsőszt és kérdőre vonja : — Pásztorgazda! maga itt van és a szőlőt meglopják, — Nem lopják azt, nemzetes uram ! — De hiszen itt vannak a nyomok! — firtatta tovább a dolgot az öreg. — Kutya-nyomok azok, nemzetes uram! — erőskö- dött a csősz, bízván abban, hogy az öreg rövidlátó és majd csak belenyugszik. Lehajolt erre az öreg egészen a földig, s a nyomokat vizsgálva igy dörmögőtt: — No, 80 évet éltem már, de eddig még nem tudtam, hogy a hegyaljai kutyák patkós csizmában járnak! Hátralékodat beküldötted ezen folyó esztendőre? KIS GAZDA. A marhasó. Miután többen intéztek már hozzánk kérdést a marhasó beszerzése felől, itt közöljük az idevonatkozó tudnivalókat. 1904. évi XXIII. törvénycikk, vagyis az utasítás 7. szaka ezt mondja : A bejelentett marhasóárus a a kincstári termelő-helyeken előállított marhasót bárhonnét beszerezheti. Tartozik azonban arról rendes (bélyeggel ellátott) üzleti könyvet vezetni, melyből a mindenkori készlet akadálytalanul megállapítható. E célból tehát úgy a bevásárolt mennyiség, mint a vevő neve és lakása és az eladott mennyiség pontosan bejegyzendő. 8. § Az olcsó só ugyanabban a sértetlen állapotban, tehát ólmozott zsákokban és sajtolt alakban árusítható, mint amenyiben a termelő helyeken előállittatott, szigorúan tilos tehát a marhasó zsákokat felbontani, azok tartalmát kimérve árusítani, avagy a sajtolt marhasót mesterségesen széjjel tördelve részletekben eladni. 9. §. A legkisebb mennyiség, mely egy vevőnek egyszerre adathatik, egy darab ólmozott zsák, illetve egy darab sajtolt marhasónál kevesebb nem lehet. 10. §. A vevői felek kötelesek az őrlött marhasóval együtt a zsákot is megvásárolni, mig a sajtolt marhasó csomagolatlan állapotban szolgáltatik ki. 11. §. Az árusító helyiségek (raktárnak, boltnak) tisztának, száraznak a marhasóárusitás céljaira teljesen alkalmasnak kell lennie és abban nem szabad olyan tárgyakat tartani, amelynek izét vagy szagát a marhasó magába szívhatná. 12. §. Az üzleti helyiségen kívülről »Magy. Kir. marhasóáruda« felírással ellátott cimtábla alkalmazandó ; a cimtáblán a sóárus a magyar állam címerét is használhatja, de a magyar állam címerével ellátott pecsétet használnia nem szabad. 14. §. A marhasóárus joga elvonható az illetékes pénzügyigazgatóság által, ha a sóárus a törvényben a jelen végrehajtási utasításban foglalt, vagy az illetékes pénzügyi hatóságtól esetleg nyert utasításokat nem teljesiti, különösen pedig( ha a marhasót szabályellenes állapotban és módon szolgáltatja ki és a marhasót tisztátalanul kezeli. 16. §. A marhasó ezentúl kincstári megbízott áital fog előállittatni Szigetkamarán és Marosujvárt és pedig 5, 25 és 50 kg súlyú ólmozott zsákokban, továbbá 5, 10 és 25 kg-os sajtolt darabokban. 19. §. Őrlött marhasót úgy a királyi sóhivatalok mint a bejelentett marhasó-árusoknak kimérve árusítani csakis azon időpontig szabad, mig a kisebb mértékű 5 és 25 kg-os marhasót tartalmazó ólmozott zsákok forgalomba nem hozatnak. Tudni kell ám ahhoz! Biz úgy ám, hogy mikép kell etetni a hizó disznókat. Mert fura egy jószág a disznó, a’ már bizonyos. Olyan falánk, akár — a disznó. Neki megy az eledelnek, meg se rágja, hanem — rögvest bekebelezi. No hát ez a szokása tanítja meg a gazdát arra, hogy olyan ételt adjon neki, mely legjobban és legeredményesebben a gyomrába szalad. Ez az eledel pedig korántsem a szemes kukorica. Meg járja, ha a szemek jó szára-
