Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-12-18 / 50. szám

FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS:

BODNÁR GÁSPÁR.

Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztíség és kiadóhivatal: SZATMÁR. Szent István-tér 9. szám.

Előfizetési árak:

Egész évre ... 4 korona (2 frt.) Fél évre .... 2 » (1 » )

Negyed évre . . 1 » (50 kr)

Szatmár, 1904. december 25.

Ez év utolsó száma.

VII. évfolyam.

Karácson ünnepén.

Egy igénytelen kis város még igénytelenebb pajtájában történt.

Csöndes éj vala. Az ég csillagai reszketve ragyogtak, kelet csöndes szellője félve suttogott. Bethlehem népe szendergett... csak kívül rajta virrasztód a világ legszegényebb, de legboldogabb anyja, mert megszülte Jézust, ki Krisztusnak neveztetik.

Sokáig várta a világ ez eseményt. Várta lelkének ellenállhatlan reménvével, szivének kimondhatlan fájdalmával. Várták a nagy tudósok, mert sejtették, hogy tudományuk mit sem ér; bus könyeivel, csörgő rabláncaival epedett utána a szegény munkás sokáig, nagyon sokáig.

Sokan tudták, hogy jőni kell valakinek az égből, ki Szabaditó legyen; de azt hitték, hogy az a valaki királyi pompával fog le- szállani a siralomnak völgyébe, lépteit fény, gazdagság, dicsőség jelölik majdan.

De aki jött, ismerte a föld legfájdalmasabb sebét. Tudta, hogy csak ő döntheti le az óriási válaszfalat — az ember és ember, a gazdag és szegény között levőt, tudta, hogy a bánatos földön sokkal több kunyhó van, mint palota, sokkal több keserű, mint öröm- köny hull naponta.

Azért igy szólott magában: „Le fogok szállani a szegényekhez, megizlelem kemény fekhelyeiket, durva kenyerüket, lelkűket érinteni fogom lelkennnel, hogy azt felékesitsem; arcomat adom arcaikra, hogy átalakítsam, megnyugtassam és felemeljem.“

S király helyett jő a szegény ácsfiu, palota helyett pajtát vesz fel lakásul, puha fekhelye lesz a jászol.

... Bethlehemi pusztán, egy rongyos, dü- ledező pajtán kigyul a szabadulás világa, angyalok jőnek, a béke szárnyain jőve-szállva hirdetik a világnak: „Dicsőség Istennek a magasságban és békesség a földön a jóaka- ratu embereknek!“

Azon pillanatban, mikor az angyalok e szavakat hirdették Bethlehem téréin, megkezdődött a szabadulás órája mindenkire nézve, de az elnyomott, leigázott munkás néposztályra az angyalok éneke a föltámadás jelszavává lön.

És ez a szegény nép megrezzent örömében! Bethlehem halmain tanyázó pásztorok reszketve sietnek az ujszülötthöz, oda térdelnek, elviszik fájdalmaikat, nyomorult sorsukat, s az a szendergő kis csecsemő, ha nem beszélt is szólott: „értetek jöttem különösen, leveszem láncaitokat, megszentelem munkáitokat, feljegyeztetem verejtékhullásaitokat!“

Keveset halad a vén idő... és nem megvetett, lenézett nyomorult gép a munkás ember többé; a kalapács, az eke, kasza oly eszközökké lőnek, melyek által nemcsak a mindennapi kenyeret keresheti meg valaki, hanem a földön tiszteletet, becsülést, tör- vénybiztositotta szabadságot... ott tenn pedig egy örökké tartó mennyei országot.

Az a bethlehemi kis csecsemő, kihez először a szegény munkások siettek, ott növekszik egy csöndes munkás házban, részt vesz nevelő atyja munkáiban. Mikor átlépi a