Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-12-18 / 50. szám
398 MAGYAR FÖLDMIVELÓ szülei ház küszöbét, a nyilvános életet éli, mindig a nép közt tartózkodik, a munkás nép köréből választja tanítványait, igy mulatván meg szeretetét, gyöngédségét azon nép iránt, mely olyan sokáig nyögött az átok súlya alatt. A földről eltávozván, gondoskodott az ő szegényeiről nagyszerűen. Alapította egyházát, melynek egyik fő feladatává tette megvédeni a munkások kiküzdött jogait, törölni a szegény könyeit, éghez emelni a csüggedt lelkeket. A huszadik száz esztendő következett el azóta. És az emberiség minden évben megüli Krisztus születésének ünnepét. Az az öröm, az a lelkesedés, mely a bethlehemi pásztorok sziveit elfogá, ma sem szűnt meg. Sőt általános lett az egész világon. Az embereket, mintha kicserélték volna e szép ünnep megérkezésével. Mindenki örül, mindenki átszellemül, a gyermek, a férfi, az agg is; gyermekeinkkel gyermekekké leszünk. És most is csendes az éj... Jézus születése ünnepének éjele. De a városok és falvakban nem szenderegnek az emberek, mint egykor Bethlehem népe. A családban ünnepelnek ... várják a kis Jézuskát. S az éj csöndjében megszólal a harang szava, mint egykor az angyaloké. A nép lázas örömmel megy... nem többé a bethlehemi pajtába, de a királynak palotájába... gyönyörű templomokba, gyönyörű dómokba! S száll az ének ezer és ezer ajkról ....... „Di csőség Istennek a magasságban, békesség a földön a jóakarata embereknek!“ Kinek szivét ne fogná el lelkesedés, élő hit, határtalan öröm, midőn a népet énekelni hallja? Azt a népet, a mely dolgozik és hisz! Azt a munkást, ki ma is oda viszi szegénységét, fáradalmát, örömét és bánatát! A ki tudja, hogy az a Jézus, kinek ma születése ünnepét üljük, ma is betér minden szegény, minden földmives házába és igy szól: Szenvedsz? Nézd töviskoszoruzott fejemet. Szegény vagy? Tudod nem volt hova lehajtanom fejemet! Rágalmaznak? Nézd ellenségeimet! Aztán letörli a titkon hulló könye- ket, bekötözi a fájó sebeket. Ki az, aki el akarná venni e szent hitet a szegény munkás néptől? Csak az teheti ezt, a ki iszonyú harcot akar a nagy társadalomban. . A ki igaz békét óhajt, csak Krisztus békéjét óhajthatja! Bodnár Gáspár. SZÖVETKEZZÜNK-EGYESŰLJÚNK1 Szövetkezeti kamarákat kérünk! Hallatlan dolog az, mily szembeszökő elfogultsággal, sőt határozott rossz akarattal vannak eltelve a kereskedelmi kamarák a mi szövetkezeteink ellen. Lapunkban — úgyszólván hónaponként volt és van alkalmunk rámutatni, azon merész és mindenek- fölött igaztalan támadásokra, mikkel szövetkezeteinket támadják és különösen vádolják. Ezek a vásott, elkényeztetett és fel nem világosítható kamarák gyerkőcök módjára minden legkisebb dologban a kormányhoz szaladgálnak. Most a budapesti és a kassai kamarák járnak elől. Az első azt állítja a kereskedelmi kormányhoz intézett iratában, hogy ami szövetkezeteink inkább államilag támogatott kereskedők, mint szövetkezetek. És hogy általános a nagy (?) panasz a fogyasztási szövetkezetek ellen. Ej, ej, tisztelt budapesti kamara! Hát ugyan miféle óriási állami támogatást méltóztatik érteni. Talán olyanokat, a miket a magyar gyárak, hajózások és más társulatok segélyképpen és más módon kapnak? A szövetkezetek állami támogatása ehhez képest csak egg körömfeketéngi. Ami pedig azt illeti, hogy nagy a panasz a fogyasztási szövetkezetek ellen, arra legyenek elkészülve, hogy a panasz annál nagyobb lesz a szatócsok körében, mentői áldásosabbnak válnak be a fogyasztási szövetkezetek. Ez csak természetes. A kassai kamara meg éppen még többet akar. Azt ugyanis, hogy amennyiben a fogyasztó szövetkezetek nem tagoknak is árusítanak, alkalmazzák velük szemben az ipartörvény 156. § alapján az 50 fortig terjedhető pénzbüntetést. No lám, Kis-Pest kamarája még túllicitálja a Budapestet. Tudják ám a szövetkezetek is ezt a §-ust. Csakhogy az a’ bökkenő tisztelt kamaráék, hogy a szövetkezetek az ő iparukat éppen olyan törvényes formák között űzik, mint a kereskedők. Summa summárum. Tűrhetetlen az a lelketlen izgatás, vádoskodás, óriási elfogultság, mivel a kamarák a mi szövetkezetünket napról napra üldözik. Önmaguk készítik útját [annak, hogy a szövetkezetek külön kamarát kapjanak. A szövetkezeteknek talpra kell ám államok ez irányban. Nem szabad tűrnünk tovább, hogy azt a pénzt, amit a szövetkezetektől kapnak, a kereskedelmi és iparkamarák ezen alakulásuk megrontására igyekeznek felhasználni, amelyeknél hasznosabbakat tagjaik közé nem számíthatnak.Egy szövetkezeti tag. Szövetkezeti gyűlés Esztergomban. Szép szövetkezeti nap volt Esztergomban a múlt héten. A Magyar Gazdaszövetség rendezte a esztergomi gazdászati egyesülettel. A vármegyéből igen sokan sereglettek össze, különösen kisgazdák, tanítók, szövetkezeti tagok, gazdatisztek, lelkészek stb. Az előadások nagyon időszerűek és tartalmasak voltak. Tárgyalás alá került a szövetkezetek társadalmi jelentősége (dr. Prohászka előadása) a gazdakörök alakítása. (Meskó Pál) a falusi hitelszövetkezetekről (Horváth János dr.). A gyűlés igen emelkedett hangulatban oszlott szét.
