Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-11-20 / 46. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 367 — Hallottam, hogy mily hűséggel szolgálsz. Megdicsérlek azért, mert tudom, hogy az ilyen korban sokkal 'nehezebb már a dolog és engedelmesség a nőnek, mint a férfinek. De nemcsak dicsérlek, hanem meg is akarlak jutalmazni. Jutalmad leszen pedig az a hűséges ember, aki huszonöt évig együtt szolgált veled. És hogy öreg napjaitokban gond nélkül élhessetek nász-ajándékul adom nektek a szomszédos szép majort. — Jó királyom — válaszolt könvekig meghatva az öreg szolga. Nagyon köszönjük jóságodat, de hiszen megöregedtünk; hajunk olyan fehér már, mint az ezüst. — Tartsatok tehát ezüsl-lakadalmat, — válaszolt a király, ime átadom a jegygyűrűt is. És a király lehúzta drága aranygyűrűjét ujjá- ról, átadta azt a gyűrűt a lelkendező öreg párnak. Ennek a nemes cselekedetnek csakhamar hire futott az egész országban. Tiszteletére a huszonöt éves házasok ünnepet ültek, később más országokban is elterjedt ez a tiszteletreméltó szokás ...... az ez üst-lakadalom. M—r. Az időjárás. Vozáry Pál szombathelyi főmérnök (Meteor) a következőket jelenti az időről: A 14-iki csomópont hatása alatt, miként jeleztem, a fagy s ezzel a téli idő egész pontosan beállott. Nagyobb mérvű havazást december hó elején várhatunk, különösen a harmadiki csomópontkor, vagy e körül, E száraz hideg idő kedvezőtlenül fog hatni a különben igen szépen kelt vetésekre, azon esetben, ha ciklonos hatások a napon nem jönnek elő. A ciklonos hatások esetére nagy mérvben erősbülne a hideg, de ezzel erős havazás is állana be, a melynek folytán a vetések védve lennének a fagytól. Novemher hó még hátralevő csomópontjai: 22, 23, 30-ára esnek. A kitartás. Tele van a levegő panaszszal, akár merre fordulunk, mindenütt csak panaszt hallunk. Mi lehet «nnek az oka? Erre a kérdésre legjobban megfelelünk, ha azt mondjuk: hiányzik nagyon sok embernél a kitartás. Vannak emberek, akik, ha valamely dolguk nem úgy sikerül, amint ők számították, búnak eresztik fejüket és ahelyett, hogy okulnának a szerencsétlenségen, lemondanak a további szorgalmas munkáról. Kétségbeesve pazarolják el mindenüket, nem törődve senkivel és semmivel. Kétségbeesett szivüket nem indítja meg semmi, még családjuk keserves sírása sem. És mikor már mindenüket elpazarolták, van elég bátorságuk idegen jószágra tenni kezeiket. Ha aztán egyszer-kétszer sikerül is nekik ördögi munkájuk, de mivel semminek sincs a világon végtelensége, egyszer ők is rajta vesztenek. Azután jön a büntetés, a börtön, sőt megtörténik az is, hogy szégyenükben a halálban keresnek menedéket. De nemcsak egyes embereknél hiányzik a kitartás, hanem egész családoknál is. Vannak olyan családok, ahol a szülők, vagy idősebb emberek, a helyett, hogy kitartásra buzdítanák az ifjúságot, folytonosan az elégedetlenséget hajtogatják előttük. Rósz a világ — mondják — nem igy volt régen, nem ér ez a ti dolgotok semmit, kezdjetek más munkához. És a fiatalok engednek a tapasztalt öregek kívánságának, elhagyják eddig folytatott munkájukat, uj munkához fognak s ha ez sem sikerül, kezdenek másat. A sok válogatásnak az lesz a vége, hogy bele választanak, nem lesz állandó foglalkozásuk, bele fognak egyikbe is, másikba is, de minthogy egyiket sem tudják teljesen, természetesen nem is sikerül az nekik. Ekkor aztán megszületik az elégedetlenség, ehhez társul szegődik az elkeseredés és nemsokára az életuntság is. Napjainkban alig vehetünk kezünkbe újságot, amely valami gyilkosságról, vagy öngyilkosságról ne számolna lie. Bizony, azok a szerencsétlen emberek, de legtöbb esetben fiatalemberek, talán még hírből sem ismerték a kitartást. Nem ismerték ezen arany- igazságot : Előtted a küzdés, előtted a pálya, Az erőtlen csügged, az erős megállja!... Úgy van. Az erőtlen csügged, az erős megállja. De nekünk nem szabad engedni, hogy az erőtlenek elbukjanak, hanem akinek szüksége van támaszra, azt támogatni, buzdítani kötelességünk. Köztünk, magyarok közt él egy élelmes faj, nagyon sokat tanulhatnánk tőle. Ez a nép olyan szoros összetartásban él, hogy nincsen a világon az a nemzet, amely megközelíthetné. A vas szorgalom és ernyedetlen kitartás nála párosul. Ha valaki közülök bajban van, addig járnak-kelnek mig kisegítik a bajból. Ha megtekintjük a börtönök lakóit, azt látjuk, hogy azok között a legkevesebb, mondhatni számba sem vehető ő közülök van. De azt mondhatja a szives olvasók közül valaki: »könnyű tanácsot adni, de nehéz ám kalácsot, nehéz kitartani annak, akinek nincs pénze. Szegény ember addig njurjtózkodjék, ameddig a takaró ér.« Hát mi meghallgatjuk a szives megjegyzéseket, de a szives olvasó is megengedi, ha nyíltan bevalljuk, hogy a kitartáshoz nincs szükség pénzre. Hanem igenis van szükség munkásságra, vas szorgalomra, takarékosságra, józan életre, kölcsönös bizalomra, de különösen az elöljárók jóakaratu tanácsaira. Akkor lesz pénz is! Honosítsuk meg családunkban a kitartást, ne engedjük, hogy a csüggedésnek még gondolata is közel férkőzzék szivünkhöz. Ekkor nem lesz annyi panasz a levegőben, nem lesz olyan sok embertársunk élve eltemetve a börtön falai között. Csak, ha kitartunk, úgy várhatunk »egy jobb kort, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán!« Sz. F. Kisemberek takarékossága. A németországi takarékpénztárak uj módját eszelték ki annak, hogy a népet takarékosságra serkentsék és hogy betétállományukat megnöveljék. Ez az uj mód igen ötletes s a mennyire megítélhető, eredményes is. A takarékpénztárak, a melyekről szó van, igen tetszetős kiállítású perselyeket készíttettek és közhírré tették, hogy ilyen perselylyel, amely a szobában mint dísztárgy is szerepet játszhatik, minden jelentkezőt megajándékoznak. A perselyek, amelyeket takarékpénztárak szétosztanak, zárva vannak és azokat csakis a pénzintézet emberei nyithatják ki. Persze, az ilyen perselyeket nem azért adják, hogy azok a családok-
