Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-10-30 / 43. szám

316 MAGYAR FÖLDMIVELŐ meg. A szecskaetetésnek pedig nem csak az az előnye, hogy igy nem szórhatják el az állatok a ta­karmányt, hanem az is, hogy csak a szecskával tud­juk az állatokat arra ösztönözni, hogy sok szalmát egyenek, mert csak a szecskán lehet azokat a mi- veleteket keresztül vinni, melyek a szalma puhitását s Ízletességének növelését czélozzák, s melyek a kö­vetkezők : 1. Mint leghatásosabb eljárást a fiillesztést ajánl­juk, melyhez legalább három deszkaládára van szük­ségünk, melyek házilag készíthetők, s oly nagyok, hogy az egész napra eső takarmány egy ládában férjen el; de ha sok az állatunk, akkor inkább több ládában füllesztünk egyszerre, mert az egyes ládát nem czélszerü mindegyik oldalán egy és fél méter­nél nagyobbra készíteni, A füllesztés maga pedig úgy történik, hogy a takarmánykamara tiszta föld­jére rétegenkint rakjuk a füllesztendő takarmányo­kat. A rétegeket sós vízzel bőven meglocsoljuk, eset­leg szilva- vagy más moslékot is önthetünk rá. A rétegekbe rakhatunk szecskán kívül, polyvát, repce- becőt, habhüvelyt, felaprózott répát vagy burgonyát, korpát, darát sat, Ha moslékunk nincs, minden liz kg. száraz takarmányra 6—7 liter vizet vegyünk. Az egyes rétegeket jól letiporjuk, a láda szegleteiben pedig kézzel tömjük, néhány deszkát teszünk reá, s kövekkel megterheljük, hogy a takarmány állandó nyomás alatt maradjon. A takarmány kél napig ma­rad a ládában, mely idő alatt fölmelegszik, s kelle­mes borsavanvkás izüvé válik, s emiatt valamint pu­hasága miatt nagyon szeretik az állatok. Ha a láda tartalmát föletettük, akkor nem tanácsos újra fül- leszteni, hanem előbb jól kimossuk s egy napig szel- lős helyen száradni hagyjuk azt, hogy a deszkák meg ne dohosodjanak. Ezért mondtuk az előbb, hogy legalább 3-szor annyi ládát kell készletben tartani, mint a mennyi egy napra szükséges. Megemlítjük még, hogy szükség esetén láda nélkül is fülleszthet- jük a takarmányt, pl. úgy hogy a kamara vagy is­tálló egyik szegletébe rakjuuk s tiporjuk azt, de ez nem olyan jó, mint előbbi, mert a szabadon maradt oldalon könnyen romlik a takarmány. A füllesztés különben igen nagy figyelmet s tisztaságot tételez fel, s kivált a takarmánynak jó letiprására s a ládák tisztántartására nagy súlyt kell fektetni, mert más­különben könnyen penészesedbe s dohosodik a ta­karmány. 2. Egyszerűbb, de kevésbbé hatásos módja a szecskajavitásnak, mely azonban csak akkor alkal­mazható, ha répát, burgonyát, répaszeletet, szóval valami vizenyős takarmányt etetünk, az. hogy a szecskát s a vizenyős takarmányt jól összekeverjük, s az egészet garmadába hányva, 8—10 óráig állni hagyjuk. Ezen idő alatt felmelegszik a takarmány, s a szecska jobb izüvé is lesz, de miután nem sokat puhul, nem eszik belőle a marha annyit mint a két napig füllesztett takarmányból. 3. Ellenben igen hatásos puhító, de nem any- uyira az ízletességet növelő eljárás az, ha a szecs­kát leforrázzuk vagy ha azt gőzöljük, mely utóbbit azonban csak a módosabb gazda követheti, mert csak annak van gőzölője, mig ellenben a leforrázást a szegény ember is megteheti. Ezt az utóbbit úgy eszközöljük, hogy a szecskát kádba téve, forró víz­zel öntjük le, s azután lefödjük a kádat, hogy a viz egyhamar ki ne hűljön, s később langyosan etetjük a takarmányt. Így igen sok szecskát tudunk megetetni, részint mert a marha jobban szereti té­len a langyos takarmányt mint a hideget, részint pedig, mert a leforrázott szecska könnyen rágható, mig ellenben a száraz szecskánál éppen a nehéz rághatóság teszi azt, hogy az állat hamar megunja, mert az álkapcák igen kifáradnak az evésben. 4. A ki abban a szerencsés helyzetben van, hogy cukorszörpöt (melasszet) vásárolhat, az igen hathatós eszközt nyer arra, hogy fölötte Ízletessé tegye a szecskát, mely esetben a füllessztés mellőz­hető is, mert ha vízben feloldott melasszeval öntjük le a szecskát, s ha azután 1 —2 óráig állni hagyjuk, hogy kellően átázzék, annyi szecskát tudunk a mar­hával megetetni; mint hogyha fülleszteett takarmányt etetnénk vele, s igy a melassze teljesen pótolhatja a füllesztést. Csak az a kár, hogy az idei csekély cu­korrépatermés miatt kevés lesz a melassze, s ezért kevesen fogják azt megszerezhetni. 5. Végre még úgy is fokozhatjuk a marhánál a szalmafelvétclt, iia azt s a szénát megszecskázva, egymással összekeverjük, s több óráig állni hagyjuk, mely esetben némi szagot nyer a szalma. Csakhogy ez a legkevésbbé hatásos eljárás az említettek közül. (Folytatjuk.) A disznóhizlalás szabályai. 1. Fő gondod legyen a tisztaságra. 2. Pontosan etess, még az órát is szigorúan tarsd be. 3. Kezdetben adj nekik háromszor; mikor pe­dig rövidülnek a napok kétszer, De csak annyit adj, á mennyit jó étvágvgyal elfogyasztanak. 4. Időközben ne adj nekik semmi ennivalót; de annál többször nézd meg a válut: van-e abban tiszta viz ? 5. Ha látod, hogy egyik ételre ráunnak, adj nekik hébe-hóba mást, vagy ugyanazt más módon, alakban. 6. Étvágyukat akarod gerjeszteni? Adj egyszer- másszor nekik sóba áztatott zabot, egynek-egynek napjában egy összmarékkal, 7. Végre ügyelj arra is, hogy ételök meg ne savanyodjék ám! Ugyanazért vályújukat minden etetés után mosd ki, sőt olykor forrázd ki vagy me­szes vízzel öblisd ki. Ha a szabályokat pontosan betartod: szép hí­zóid lesznek. Hirtelen bekövetkező fagyok. Gyakran megtörténik, hogy a gazda vagy kertész nem szá­mítva arra, hogy a fagyok hamarosan bekövetkeznek szabadban hagyja növényeit és egy szép napon arra ébred, hogy biz azokban hiba esett, a mennyiben megfagytak. Ily esetekben legjobb a növényeket mi­nél lassabban felengedni hagyni, mely czélból a cse­repes növényeket kellő elővigyázattal a nélkül, hogy a növényekhez hozzányúlnánk, egy lehető sötét, hű­vös helyiségbe, például egy pincébe visszük, a hol nem fagy: még jobb, ha helyben hagyjuk a nö­vényeket, a helyiség ablakait elzárjuk, a növényeket pedig sötétszinü ruhadarabokkal körül aggatjuk és a helyiségben egy forró vizzel töltött edényt állítunk föl, melytől a helyiség egy kissé felmelegszik. Lassú felengedés nedves levegőben rendesen megmenti a megfagyott növényeket. Szabadban egyszerűen ruha­darabokkal fedjük be a növényeket, vagy pedig egy hordót vagy egy deszkaládáfborítunk rájuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom