Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-10-30 / 43. szám

•MAGYAR FÖLDMIVELŐ

347

MI ÚJSÁG?

Rosta.

— A magyarországi szövetkezetek atyja nem régen egy tekintélyes gyűlésen azt mondotta, hogy

— Szeretnék minden szövetkezet mellett látni egy Olvasó vagy gazdakört.

Sokat, nagyon sokat jelentő kivánság. Mert valóban, ott a hol már szövetkezet működik, ott úgyszólván magától kínálkozik a Gazda vagy Olvasókör megalapítása. Ott már meg van az erkölcsi és anyagi kellék is.

Hanem engedje meg a szövetkezetek ősz nagy mestere, hogy mi is nyilváníthassunk egy forró óhajtást.

Tessenek meghallgatni:

Mi szeretnők, ha minden oly községben alakulna Gazda vagy Olvasókör, a hot még szövetkezet nincs. Meg vagyunk ugyanis győződve, hogy ha minden községben alakulna Gazda vagy Olvasókör, ott nyomában létrejönne a szövetkezet is. Mert a Gazda vagy Olvasókör tagjai ebben a községben, ebben az első kis egyesülésben éreznék, múlhatatlanul éreznék, hogy most már valóban tovább kell lépnünk és meg kell alakítani a szövetkezetei is.

Lám a kereskedők ugyancsak ütik a vasat. Mi minden fortélyt fundálnak ki, hogy az ö egyesületüknek, szövetkezetüknek minden ép kezű és lábú kereskedője tagja legyen.

Hej, egykor csak nem régen gúnyoltak, hibáztattak minket abban, a miben most nem éppen válogatott eszközökkel lázasan buzgolkodnak.

De igy szokott ez lenni. Fordul a világ és benne fordulnak ám az emberek is. GEREBEN.

— Bérmaünnep gróf Mailáth György családjában. E hó 25-én Zavaron szép egyházi ünnepély folyt le. Mailáth Györg grófnak Nándor nevű fiát bérmálta, István nevű fiát pedig az első szent áldozásban részesítette Dr. Mailáth Gusztáv Károly erdélyi püspök. Megható jelenet volt az, midón a püspök Zichy Nándor grófhoz, a bérmaatyához fordulva kijelentette, hogy bár az egyház megkívánja a bérmáló püspöktől, ez esetben még sem figyelmezteti a bérmaatyát kötelességeire, hanem inkább a megbérmáltat kéri, hogy tekintsen fel ősz bérmaatyjára, a ki hosszú életén át soha fáradságtól nem rettent vissza, ha Isten dicsőségéről, az egyház érdekéről volt szó, a kit sokszor félreismertek, rosszul Ítéllek meg a nélkül, hogy csak egy hajszáln37it is engedett volna jó elveiből.

— A jövő évi sorozás. A hivatalos lap minapi száma a honvédelmi miniszter rendeletét közli, az 1905. évi sorozás előmunkálatai dolgában. A jövő évi sorozásnál sor alá kerülnek azok a katonakötelesek, a kik 188f-ben, 1883-ban és 1882-ben születtek Az utazás és munkatervezeteket január 10-ig kell bemutatni. A rendelet egyéb tisztán administrativ intézkedései mindenben megegyeznek a múlt években kiadott rendeletekkel.

— Moliináry táborszernagy meghalt. Báró Mollináry Antal nyugalmazott táborszernagy a Comó melletti Albatában, ahol állandóan lakott, nyolcvannégy esztendős korában meghalt, A közös hadseregnek vitéz katonája volt s különösen az olasz háborúban tüntette ki magát s Rivoli mellett a nevéről elnevezett fellegvár hirdeti ott kivívott győzelmét. A custozzai csatában megint kitüntette magát, amiért a Lipót-rendet kapta. Nálunk a kecskeméti ezred, amely az 5 nevét viseli, tette népszerűvé.

— Vidra a királyi várban. Érdekes kis vadat ejtettek el a múlt napokban a királyi várban. Az istállókhoz vezető lépcső mellett egy meglehetős szép vidrát láttak, amelyet azután Sehr istálló-mester lelőtt. A vidra valahonnan a Dunából kerülhetett oda, de hogy hogyan, azt nem tudják. Értékét nagyban növeli az, hogy a Dunán a vidra a ritkaságok közé tartozik. Az érdekes vidrát a király őfelsége is megcsudálta.

— Szerencsétlenség a vadászaton. A temesvári vadásztársaság több tagja nem régen Viugára rán- dult rókavadászatra. Szépen indult a mulatság, de a befejezése tragikus lett. A baleset az utolsó hajtásnál éppen a vendégekkel történt meg. Ugyanis egy különben igen gyakorlott vadász, Dömötör Tihamér helyét jelzés nélkül vagy öt lépéssel elhagyta. Szomszédja, báró Manaszy-Barcó György a neszt rókamozgásnak vélte s Dömötört tizenkét lépés távolságból meglőtte. Dömötör a nagy fájdalmában azonnal összeesett. A társaság a vadászatot mindjárt beszüntette s a sebesültet kocsira téve, Monostorra, majd Vingára hajtatott orvoshoz. Ötvenöt nyolcas serét sebezte meg a lábán, A seb bekötözése után a sebesültet az esteli vonattal Temesvárra szállították.

— Az öreg honvédek nyugdija. Az öreg

negyvennyolcas honvédek sorsán iparkodik lehetőleg segíteni a kormány. Ujesztendőtöl kezdve fölemelik valamivel az agg honvédek nyugdiját. A közvitézek nyugdija eddig hat korona volt havonként, ezentúl nyolc korona lesz; az altiszteké nyolc korona volt, ezentúl tiz korona lesz. A tisztek nyugdiját is iparkodnak a lehetőségig emelni, de ez iránt még nem történt megállapodás.

— Hóesés. Uj-Besztercéről, Trencsén megyének legfelsőbb részéről jelentik, hogy folyó hó 27-én félméteres hóréteg befödte nemcsak az óriás sziklás hegyormokat, hanem a szántóföldeket is, melyekben sok földhöz ragadt szegény embernek ott maradt a krumplija s igy az Ínség még nagyobb lesz.

— Szerencsétlenség egy aranybányában.

Borzasztó szerencsétlenség történt Nagybányán, Pokol Elek úgynevezett Lipót-tárnájában. A tárna boltozata beszakadt s negyvenkét bányászt eltemetett, a kik közül nyolc, név- szerint Miklós, Mihalovics, Skripec, Somkutyán, Kentey, Nagy, Horváth és Brendli bányász meghalt, a többi pedig haldoklik. A katasztrófa sok családot fosztott meg a kenyérkeresőjétől. A szerencsétlenség oka az, hogy a bányászok vastag aranyérre bukkantak, nem azon a helyen folytatták a munkát, a mely helyet a felügyelő kijelölt. A hatóság megindította a vizsgálatot.

— Váltóhamisitó földmives. Székesfejérvár- ról Írják: Iíj. Púp Gábor sárkeresztesi földmives egyik pénzintézetben egy 300 koronás váltót akart leszámitoitatni, amelyre négy nevet hamisított, köztük Somogyi Béla mohai jegyző nevét is. A pénzintézetben gyanúsnak tűnt fel az ember viselkedése és értesítették a rendőrséget. Simon Sándor rendőrkapitány kérdőre vonta a földmivest, aki hosszas faggatás után bevallotta, hogy ő hamisította a váltóra a neveket. A váltóhamisilót letartóztatták. Eddig »úri hunefutság« volt váltót hamisítani, szomorú jelenség, hogy már a becsületes, egyszerű földmivelő nép közt is hódit ?

— Megostromolt ház. Székesfej érvárról Írják : Mutatságos, egész lovagkori esemény színhelye volt a napokban Vaál község. Kristóf Mihály vaáli csendőr jegyet vállott Kovács Ignác pálmajori gazda gyönyörűséges lányá- val Máriával. Hát lett erre szörnyű elkeseredés a vaáli legények közt, akik közül nem egy epekedett Kovács Mária után. Különösen Izsó István nevű legény volt nagyon oda. Ez el is határozta, hogy mikor az eljegyzési ünnepet fogják tartani, galibát csinál. Összebeszélt Horvát István és Kreisz András jó cimboráival s kapákkal felfegyverkezve rontottak az öröm hajlékára s valósággal ostrom alá vették a házat. Kovács Ignácnak el kellett torlaszolnia a házát. Jó ideig folyt is az ostrom s talán »be is veszik,« ha kívülről nem érkezik Kovácséknak segítség. Ezek aztán szétverték a garázda bandát.

— A részeg ember áldozatai. Wagner Károly katalinfalvai gazda mintegy tizenöt év előtt nősült s legboldogabb egyetértésben élt feleségével s örömét csakis gazdaságában és családja körében lelte. Volt szép vagyon- kája is. Csinos ház, megfelelő heljdséggel s mintegy huszonöt hold kitűnő minőségű szántóföldje. Vagyonából s munkájából annyi jövedelme volt, hogy nyugalmasan tölthette napjait s szorgalmának gyümölcse napról-napra szaporodott, aközben pedig követték egymást a gyermekek s vig gyermeknevetés töltötte be házát. Az utóbbi években Wagner János, hogy hogy nem, testben-lélekben megváltozott s aki eddig csendes, nyugodt, szorgalmas, takarékos volt, elhanyagolta a munkáját, övéivel nem törődött, hanem dőzsölt, korcsmázott, részegeskedett. Nem csuda, hogy aztán vagyona elpusztult, egyik hold földjét a másik után eladta, sőt házát is elvesztette ezen az utón. A minap azu-