Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-10-23 / 42. szám
Csak az. Isten egészséget adjon! Volt nekem egy öreg úri ember ismerősöm, aki sohasem köszönt máskép, mint emigyen: — Csak az Isten egészséget adjon! Sokan talán megmosolyogták, mások ismét kicsinységnek vagy különcködésnek tartották. Egyik sem volt. Mély igazság, mély bölcsesség rejlik eme szavakban. Csak meg kell érteni. Csak oda kell jól néznünk, ahova ezek a szavak érnek. Ha ugyanis az Isten egészséget ad nemzeteknek, városoknak, községeknek, családoknak, egyeseknek, akkor megadja az első és legfőbb kincsei arra, hogy az ember, a társadalom teljesíthesse hivatását. Csak egészséges nemzetek élhetnek e föld hátán sokáig. Egészséges ország lakói lehetnek erősek, műveltek, boldogulni tudók. Egészséges testben lakhatik az egészséges lélek. A közegészség-ügye tehát minden országnak, minden városnak, községnek és családnak elsőrangú ügye. Ami annyit tesz, hogy mindennél előbbvaló. Vájjon igy van-e nálunk? Az egész országot, városokat, de különösen községeket illetőleg. Bizony, hogy nincs! És mi itt különösen a községi egészségügyre gondolunk. Mert valóban megdöbbentő az az állapot, amiben egyes, talán nagyobb számban levő községek vannak. Vannak községek, ahol az egészségügyre úgyszólván semmit sem adnak. A körorvosnak kényszerköteles megjelenése: az egész egészségügy. A rendeletek egész serege ott van talán a községházának asztalán, de. "iszen, hogy annak foganatja legyen, az nálunk nem szokás. Ki kell mondanunk, hogy nálunk nem eléggé közmüveit a nép (talán az értelmesebb osztály egy része is) arra, hogy az egészségiig}7 mélységes, kiszámithatlan jelentőségét a maga valóságában felfogja és becsülje. És nem csalódunk, nem is vagyunk igazságtalanok, ha kimondjuk: ebben leges- legnagvobb része van ami népiskoláink szervezetének, gyakorlatiassága hiányának. Mert a magyar gyermeket nem szoktatják arra, hogy az egészségi kérdések, az egészségtani szabályok ne csak emlékezetében legyen annak a gyermeknek: de vérében is. Életszükségletté kell tenni a gyermekeknél az egészségtani szabályok legkisebbnek látszó kérdését. A Misi szeresse meg a jó levegőt éppen úgy, mint a jó kenyeret. Szeresse meg a tisztaruhát, a mosakodást. Értékelje a szel.- lőztetés nagy jelentőségét. És igy tovább, tovább. Mert ha Misinek vérébe, életrendszerébe nem megy ez: a Mihálynak már csinálhatják a belügyminisztériumban az ezrekre menő egészségügyi rendeleteket. Ha abból a Misiből biró leszen is: annak ugyan nem válik meggyőződésévé, hogy e rendeletek végrehajtásának elhanyagolásával vét, súlyosan vétkezik embertársai, a község, a nemzet ellen. Ha azonban a község lakóinak érzékét (egy uj generációnak érzékét) az egészség-
