Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-10-09 / 40. szám
318 MAGYAR FÖLDMIVELO Rá kell vezetni a népet, hogy nem csak az az ember kincse, birtoka, a mit pénzben, földben, telekben, házban egyszóval vagyonban bir, hanem az is, a mit tudásban, előrehaladásban, a gazdálkodásban való iigyese- désben megszerez. Politizálással, rémhistóriák olvasásával, holmi földosztási tervezgetésekkel egy lépést sem haladunk. Okos, józan mivelődés viszi előre minden országban a népek erejét, anyagi jólétét, nem pedig az olyan tanokkal való cihelődés, melyekben azok sem hisznek, a kik a népet azokkal bolonditják. Ls a magyar nép értelme, józan esze azt is lássa be, hogy mégis csak ott vagyon a bölcsesség kezdete, a hol az Ur félelme. Nagy, felelősséggel terhes teendők várnak tehát reánk a közel jövőben, melynek részletes kicövekezését apránkint fogjuk elé- bek rakni, szives olvasóink. SZÖVETKEZZÜNK-EGYESÜLJÜNK! Gazdakörök és szövetkezetek téli munkássága. A Magyar Gazdaszövetség most teszi meg az előkészítő lépéseket a községekben a tél folyamán tartandó szociálpolitikai előadások tárgyában. Minden olvasókör, szövetkezet vagy gazdakör, mely tagja a Magyar Gazdaszövetségnek, készen fogja megkapni a felolvasáshoz szükséges anyagot s csak felolvasóról kell gondoskodnia. Azok a felolvasók, kik nagyobb hallgatóság előtt tartják felolvasásaikat, tisztelet dijat kapnak. Az előadások esténként vagy.va.- sárnap délutánonkint az iskolában tarthatók. Előadókul legalkalmasabbak a lelkészek, tanítok, birtokosok, gazdatisztek s értelmes földmivelők. Azok akik a felolvasások tartására vállalkoznak, jelentkezzenek a Magyar Gazdaszövetségnél, (Budapest, VIII. kerület, Baross-utca 10- szám alatt,) Ugyanitt jelentkezhetnek azon szövetkezetek, olvasókörök és gazdakörök, melyek a Gazdaszövetségbe lépni óhajtanak. A Magyar Gazdaszövetség által készített felolvasások: a terményértékesités szervezésével, a hitelviszonyok javításával, az adósságok konverziójával, a börze reformjával, az örökösödés szabályozásával, a földmi- vdlők védelmére szolgáló intézkedésekkel, a falusi élet nemesbítésének módjaival, jótékonysági és közegészségügyi kérdésekkel, ajmezőgazdasági ismeretek- népszerüsitésével s más aktuális kérdésekkel fognak foglalkozni. Kenyérkeresö asszonyok. Egy angol újság érdekes cikket közöl arról, hogy a gyönge nem a megélhetésért való küzdelemben az erős munka mekkora területén száll versenyre a férfival. Nincs többé női foglalkozás, mondja az angol lap, mert alig van férfimunka, amire nő is ne vállalkoznék. Londondan két nő van, aki a lakatosság nem éppen könnyű mesterségét űzi. Mind a kettő önálló, saját műhelyében dolgozik. Chelsea külvárosban lakik egy nö, aki robbantó, vele egy utcában lakik egy másik nő aki kőfaragó. Londonban dolgozik egy női kovács-legény is. Ezt ugyan aligha fogja megverni az ura. A női munka fölhatott a kémények magasságába is. Két kéményseprö-nő túrja a kormot és égeti a kürtöt Londonban, sok az utcaseprőnő, mert ilyen egész sereg tisztogatja az angol főváros aszfaltját. Egy Miss Brown nevű kisasszonya automobilok javításával és fölszerelésével foglalkozik. Mezei munka kilencz londoni nőnek a kenyere, ugyanennyi a «hajóskapitányoké», ezek azonban igazában csak hajótulajdonosok, a kapitánya a helyetes kapitány, aki férfi. A téglahordók között egy nő van és ugyancsak egy nő, aki a polgári foglalkozásra nézve kondás. A mészárosok véres mesterségét is folytatja egy' nő Londonban, ez a hölgy azonban aki egy tizennyolc esztendős leány', idegen hollandus nemzetiségű. A mitől félünk... Megmondjuk őszinte-igazán magyar népem, mitől félünk mi és mitől féltünk titeket magyar gazdák... Bizony az emberek adót sohasem szerették fizetni. Már Krisztus Urunktól is kérdezték a vámosok, hogy szabad-e a császárnak adót fizetni? Tudjátok, hogy a Mester azt felelte: »Adjátok meg az Istennek, a mi az Istené, a császárnak, a mi a császáré.» A magyar se’ igen szeret fizetni adót; de azért az utolsó garasig lefizeti, ha muszáj! Már jó ideje azonban, hogy nem »muszáj /« Az az, már jó ideje, hogy az úgynevezett »eksz-leksz- ben vajúdunk, a mikor — mint közönségesen tudva vagyon — nem ekzekválnak. Mikoron pedig nem muszáj és nem ekzekválnak: akkoron a magyar ember (becsületes tisztelet a kivételeknek) rá se’ hederit az adóra. Például Torontál vármegyében miilói számra megy az adóhátralék. De félünk! Attól félünk, hogy egy reggelre csak arra ébredünk : vége az eksz-leksznek! Mikoron pedig vége leszen az eksz-leksznek, akkoron az adóvégrehajtók járni-kelni fognak, mint az ordító oroszlánok, hogy kit-kit elnyeljenek. Tüz- zel-vassal fogják szorongatni a hátralékosokat. Talán éppen akkor, mikor kevés a garas a háznál. Megsúgjuk, hogy vannak árverési hiénák, kik már most nem mennek semmiféle vállalatba bele mert igy gondolkoznak: — A magyar gazda nem fog tudni fizetni. Az összegyűlt adó rázuhan. Lesznek árverések, dobolások nyakra-főre. Akkor lesz ám jó vásár. Sok mindent össze lehet lesz szedni. Nem rémlátás ez, atyámfiai. Higyjétek el, hogy nem. Mert Isten lálja lelkünket, tartunk tőle, hogv ennek az eksz-lekszes állapotnak is a magyar gazda fogja meginni a levét. Hogy megszorongatják őket. Se köpni, se nyelni nem tudván: megütik a dobot a portáján. Vigyétek azért az adót, ha cseppenkint is! Ne hogy aztán későn kelljen mondanotok: — Bizony, hogy előre megmcndotta ezt nekünk a mi újságunk. Mester. Ha törvény, hát legyen törvény... Egyre sopánkodunk, hogy népünket a pálinkánál úgy anyagilag, mint szellemileg tönkreteszi. Testét, lelkét beteggé teszi, elpusztítja. Sok-sok szó folyik ennek a szomorú betegségnek orvoslásáról. Ezer jó tanácsot és megszámlál- lntlan rendeleteket, törvényt adnak, hoznak ellen- silyozására. És ime most sül ki, hogy a pálinka-ivás meg- aladályozására a legelső alaptörvényeket sem tártján meg. Azt, mely szabályozza a korcsmák mód nékül való elterjedését. Olvassuk például, hogv Uigvármegye perecsenyi és nagybereznai járásainál ötvenegy községében 112 korcsmában és pá- limamérésében pusztítják a népet. Tehát minden 34! lélekre esik egy kocsma, pálinkamérés. És a törvény ? A törvény világosan kimondja, hogy effajta méésekből csak legfeljebb 600 lélekre engedélyezendő egy kocsma vagy pálinkamérés. Hát bizony, ez szomorú állapot. Ha törvény, hát legyen törvény, különben rossabb a semminél, mert csak arra jó, hogy példát idjon arra, hog}' miképpen lehet más törvényt is negkerülni, kijátszani, sőt semmibe sem venni. Különben azt hisszük, hogy ha lelkiismeretesen itána járnának az iltető közegek: tapasztalnák,
