Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-10-09 / 40. szám

Mi a teendőnk?

Észre sem vesszük: gyümölcsadó szép őszünk elmúlik. Aztán jön a szomorú őszi levélhullás. Egyszer csak ballag az öreg tél is.

Hazánkban, mikor a mezőn már nincs mit keresnie a gazdának ennek előtte csak nem is régen 4- fájdalom még ma is — nagyon sok helyen — azt tartották és tartják:

— Nincs munkai Jönnek a szent he- verdel napok, mikor a gazda-ember fogyasztja, a min verejtékkel dolgozott, a készt. Mikor a munkás kezek nem kereshetnek, mert tétlenségre vannak kárhoztatva.

Ezek az állapotok, az ilyen fajtájú gazdálkodás, ez az ősi, megrögzött szokás — hála Istennek — már változni kezd.

Itt is, amott is ébredeznek! Belátják, hogy tenger sok az az idő, a mit a népek soki- sága tétlenül elpipál, elásitgat, elpolitizál, e- dorbézol. Hogy tenger az a kincs, egész nagy, óriási nemzeti vagyon, a mit a téli időszak tétlenségével eldob magától a lakosság. Hogy bizony a téli idő is pénz, fa ezt az időt fel tudjuk használni, értékesiteii és okosan kamatoztatni.

Csak tudni kelt a módját! Csak idejé- ben körül kell nézni. Embereket kell taláni a gátra: akkor bizony a magyar is be hit, hogy lássa, bizony sok leendő vár reánk a téli időszakban is!

És hogy valójában igy van a dobg, hogy a téli idő is keresetet, anyagi és s;el- lemi értéket hozhat a gazda házába: azt nár nagyon sok vidék, község, család téndeg megmutatta, bebizonyította.

A nemzet örök hálával tartozik a»k- nak, kik ennek valóságára, nem csak átlátására, de gyakorlati keresztülvitelére nngta- nitották mindazokat, kikben van akrat, összetartás, erő és élelmesség.

Mert az idő elérkezett, mikor vagy felébredünk a munkásságra, a tevékenységre, az életrevalóságra vagy eltespedve elpusztulunk és hagyjuk magunkat kiszorítani minden térről. Mikor vagy megmutatjuk, hogy még igenis élni akarunk: vagy beköltözik az országba a közelszegényedés, ez a legszomo- rubb nemzeti sorvadás.

Magyarország legelső életszükséglete ma, hogy a téli időben is foglalkoztassuk a munkás kezeket. Minden kezet, mely a dologra alkalmas. Hogy ragadjuk meg a kínálkozó alkalmat és tápláljuk a nép szellemét, de egészséges szellemi táplálékkal.

E kettős célt összekötve kell nekünk újra meghódítani ezt az országot a második ezer-esztendő számára, különben a nemzet meg is íogy és meg is tör.

Ez a nagy feladat, ez az országmentő teendő vár azokra, kik még bíznak a jövőben, bíznak a magyarság értelmiségében, akaraterejében és józanságában.

És e nagy feladatnak, e nagy teendőnek egyik leghatalmasabb munkaideje a téli évszak.

Minden vármegyének, minden községnek öntudatosan, tervszerűen kell előkészülnie a téli időszakra, tó pedig kettős irányban.

Rávezetni a népet, még a serdülő ifjúságot is valami téli foglalkozásra, munkára. Legyen az bármi, a mely megfelel a község helyzetének, lakossága viszonyainak. Csak munka legyen, a mi ha csak naponként pár garast is hoz a tűzhelyre. Ne maradjon egyetlen község sem, a hol a régi tétlenség puha ágyán heverhet a nép, az ifjúság. Az elüljáróság legfőbb gondjai közé tartozzék, hogy a község számára téli foglalkozást szerezzen. Gazdakörök, szövetkezetek legyenek rajta, hogy a falu ne maradjon e nélkül.

Gyáva, tehetetlen község, megbélyegezni való nép az, mely még most sem fog erre felébredni.