Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-09-04 / 35. szám
278 MAGYAR FÖLDMIVELŐ dalom egyaránt kell, hogy megtegye a maga kötelességét és pedig annál sürgősebben, mert mi még ma csak a kezdetnél tartunk; gyors elhatározásra, nagyszábásu akcióra'és áldozatkészségre van szükség, hogy nagyobb károsodás országunkat ne érje. Oly intézkedésekre van szükség, hogy egyfelől senki a közjótékenysággal vissza ne éljen, de másfelől, hogy senkinek a nyomorúsága és szorongatott helyzete lelketlenül kizsákmányolható ne legyen. Lesznek esetek, ahol az ínséges viszonyok folytán ele- ség kiosztásra lesz szükség, másutt nagymérvű munkálatok elrendeléséről kell gondoskodni, sok helyt készletek lesznek biztositandók, de arról is kell gondoskodni, hogy olcsó hitelben hiány ne legyen. A nagy szükséghez képest megfelelő és arányos eszközök is kell, hogy rendelkezésre álljanak. Ezeket várjuk és reméljük az állam és társadalom együttműködésétől. Az O. M. G. E. már foglalkozott ezen kérdésekkel, mindnyájan ismerik, a t. nagygyűlés tagjai is bizonynyal méltányolják az 0. M. G. E.-ben lefolyt tárgyalásokat; de én úgy tudom, úgy érzem, hogy a vidéki gazdasági egyesületekre a vidéki központokra is nagy feladat vár. Sőt tovább megyek, ha azt akarjuk, hogy az akció odaérjen, ahova érnie kell, akkor a perifériákra is kell gondolni s itt nagy feladat vár a gazdakörökre, szövetkezetekre, melyek mind kell, hogy ez alkalommal is a tüzpróbát kiállják. A Gazdakörök és Szövetkezetek létesítését és fejlesztését eléggé szivükre nem köthetem. Általában, t. nagygyűlés, kívánatos volna, hogy minden falunak meg legyen — társadalmi tekintetben szólok — a maga gazdája. A középosztály van hivatva, hogy a vezető szerepet játsza, de a közép- osztály sorai — fájdalom — nagyon megritkultak. Ha valaki azt hiszi, hogy egy intézkedéssel lehet középosztályt fentartani és megteremteni, az nagyon csalódik; én azt gondolom, hogy minden törvényhozási és kormányi intézkedésnél tekintettel kell lenni a középosztály helyzetére és jövőjére. Ez az ügy azon kérdések közé tartozik, melyeket a napirendről többé levenni nem szabad. Az önbizalmat fentartani birtokos társainkban! — erre kell mindnyájunknak hatni, ez legyen mindnyájunknak együttes törekvése. (Igaz! ügy van! És hol a faluban nincs már középbirtokos, aki a társadalmi vezetést kezébe vegye, ott a társadalom eme nagy munkájában számítunk a lelkészekre, a tanítói karra, mert mi a főtisztelendő lelkész és tanító urakat a magyar gazda legönzetlenebb munkatársainak tekintjük. (Élénk tetszés.) Nem lehetetlen a munka, amit kívánunk; bölcseséggel, emberszeretettel és — ami ritka nálunk, — kitartással sokat lehet elérni. Én egyszer megállottám egy hangyabolynál és láttam, hogy egy hangya egy kis darab rögöt hogyan visz fel a kis magaslatra, ami neki hegy lehetett. Visszalöktem őt 20—30-szor is, de nem bírtam vele, a hangya újra és újra felvitte a göröngyöt. Ez az a kitartás, amit mindnyájunknak kell az emberszeretet munkájában tanúsítani! Ambicionáljuk magunknak, hogy nyom nélkül ne enyészünk el, de ezt a nyomot ne hideg márványlapokon, hanem a meleg szivekben hagyjuk hátra. (Hosszas éljenzés.) Jegyezzük meg, hogy birtoklásunk alapja ugyan a telekkönyv, a tulajdon és a törvények, de annak legbiztosabb alapja mégis csak földmivelés népünk megelégedése. (Igaz! ügy van.) Az ideális állapot az volna, hogy mikor hozzánk vendég jön s megmutatjuk a lakásunkat, kertünket és gazdaságunkat, ne álljunk meg, hanem ezután a vendégnek mutassuk be cselédeinket, bemutassuk, hogy ők hol laknak és milyen sorsban vannak ; de itt se kellene meg- állanunk, hanem azt kell, hogy mondjuk a vendégnek : most nézzük meg a falut, bemutatjuk azon intézményeket, melyeket a nép érdekében a mi közreműködésünk hozott létre ! Ez az ideális állapot, amire mindnyájan kell, hogy törekedjünk. (Helyeslés.) SZÖVETKEZZÜNK-ECrYESÜLJÜNK! Az igazi emberbarátok. Az ország szivében Budapesten összegyűltek Európa művelt világrészéből mindazok, kik a szövetkezeteknek képviselői, tehát igazi emberbarátok. Németek, franciák, angolok stb. vettek részt ezen a nagygyűlésen, hogy az együttérzés nagy gondolatát megvalósítsák. Lesz alkalmunk bővebben Írni majd erről a nemzetközi szövetkezeti kongresszusról. Valamint arról is, hogy miként viselkedtek azok az elemek, kik minden szövetkezést ugv néznek, mint a bivaly a veres posztót. A magyar szövetkezetek talán nem mutathatnak fel oly eredményt, mint pl. az angol stb. De egyről meggyőződhettek a külföld emberei. Hogy a magyar szövetkezetek rendithetlenül haladnak azon az utón, hol a magyar nemzetnek valóban mentő szolgálatot tehetnek és valójában tesznek. A »Gazdák Biztosító-Szövetkezetét< az u. n. biztosítási szaklapok némelyike abból az alkalomból, hogy az idei tüzesetek nagyon számosak, megint támadásban részesíti. A támadás abból áll, hogy a rosszhiszemüleg és rosszindulatulag azt fogja rá a »Gazdák« üzletére, hogy az idei súlyos károk válságos helyzetbe sodorják, mert a károk eddig is 300.000 koronával túlhaladják a szövetkezeteknek 1904. év végéig várható tüzbiztositási díjbevételét. Ezzel szemben az illetékes helyről nyert felvilágosítás alapján kijelenthetjük, hogy a fenti állítás a valóságnak sem egészen sem részben meg nem felel s ezt azért hiresztelik igy, hogy a gazdák nap- ról-napra növekvő üzletétől a közönséget elriaszszák. Őszre visz az idő. Elmúltak a forró nyári napok és velők együtt elmúlt a nyár is. Tehát ősz felé visz az idő! És az ősz, mely a meteorologia szerint szeptember hónapban érkezik meg, közvetlenül a küszöbön áll. Lehetnek még szép nyári napok, de ezek nem jelentik majd a verőfényes nyarat. S ha majd egy-egy melegebb nyári napban lesz részünk, nyugodtan fogjuk a hűsebb időszakot várni, egy-két meleg nap nem igen fogja próbára tenni azoknak türelmét, akik a rendellenes 1904-iki nyarat átélték, vagyis inkább átszenvedték. Az ezidei nyarat nem egykönnyen fogjuk elfeledni. Még soká
