Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-09-04 / 35. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

279

fognak felőle Írni és beszélni, mert valamint vannak halhatatlan emberek, azonképpen vannak halhatatlan évek és időszakok is. Ily hallhatatlanságban lesz része az idei nyári évszaknak is. Öreg emberek még emlékeznek évekre, melyek az ideihez hasonlók voltak, emlékeznek 1830-ra, melynek márciusa óriási áradásokat idézett elő, 1863-ra, melynek hihetetlen mérvű aszáh' emlékét köszönjük Az 1904. év nyara méltán fog a többi rendellenes időjárási évszakokhoz soroltatni s gyermekeink és unokáink bizonyára idézni fogják, valahányszor tikkasztó évszakokat akarnak említeni. Elmúlt a nyár. Sokan szeretettel, sokan gyűlölettel fognak reá visszaemlékezni. Akit az olvadékony asztalihoz kötöttek a városi teendők, irtózatlal fognak reá visszagondolni s a rheumatikusok és fázékonyak bizony vissza fogják sírni tikkasztó, esőden napjait. De azok, akiknek károkat okozott, akiket reményeiktől fosztott meg, bizonynyal rettegve fognak a 'jövő évek minden nyári időszakában visszagondolni az ezidei nyárra s visszajöttétől fognak tartani, valahányszor egy kis szokatlan meleg áll be.

Nagy szárazság az 1863. esztendőben.

Magyarországban a száraz tavasz, különösen a száraz nyár nem újság és ha a szárazság mérsékelt, még nem is kár, mert ennek a meleg, korai és száraz nyárnak köszönhetjük a világ legszebb, legacélosabb búzáját, legtüzesebb borát és Közép-Európa legkoraibb gyümölcsét, a mely ma már ,a világpiacon is kezd számot tenni. Baj csak akkor van, ha a szárazság már tavaszszal kezdődik; ez már aztán az aszály.

Ezernyolcszázhatvanháromban a szárazság — nem, mint az idén, husvétkor — hanem már február végén kezdődött; az egész tavasz szeles is volt, hűvös is volt, a vetés nemhogy bokrosodott volna, de még csak nem is nőhetett; junius harmadikéról negyedikére erős dér: szóval a nyári hőség az egész nyomorúságra csak a pecsétet tette rá. A nagy Alföldön Debrecentől Temesvárig nincs termés. Ma takarmány nincs, akkor búza meg rozs sem volt.

Akkori tudósításokból, meg az öregeknek gyermekkoromban hallott elbeszéléseiből képét alkothatjuk magunkban annak a szomorú világnak. Május végén már a nagy Hortobágy le volt sülve, az elhagyott birkaállásokban 4—500 drb. juhcsontváz, az éhen veszett juhnyájak nyoma, a búzaföldek pedig mintha itt-ott dugdosott volna beléjük valaki egy-egy szál rövid szalmát. A kiküldött királyi biztos följegyzéseiből veszszük az adatokat.

Szabolcsmegye alsó részén semmi, sem termés, se fű, se kaszáló; a Hajdúságban a búza egy arasznyi, benne itt-ott egy szorult szem, Biharmegye déli részében 42 község Ínségben. — A Nagy-Kunságban Karcag, Kunhegyes, Madaras, Kisújszállás, Turkeve, Kunszentmárlon 2,700.000 holdnyi határa sivatag; a határban a marhaállomány megcsökkent 24.000 db. szarvasmarhával, 8000 lóval, 197,000 juhval és 13.000 sertéssel; ez vagy éhen veszett vagy a nyáron potom áron elprédáltatott. Hevesmegyében az őszi vetés csak ép hogy a magját megadja, Csanádban, Gsongrádban azonképen; Békésben két mag, Arad,

Temes, Bács, Torontói legnagyobb részben szintén ínség, úgy, hogy az akkori királyi biztos 880,000 mérőnyi vetőmagot javasolt a szegénység részére kiosztani. Később még többet is adtak. Dehát ez csak veszett fejszének a nyele volt, mert termést és takarmányt, mit az égi kormány megtagadott, a földi nem adhatott.

»Az emberek fűvet, a sertések húst esznek, azok is, ezek is só nélkül; a mi megehető zöldet talál a szegény nép, összeszedi s ételnek megfőzi, az elhullott lovak hulláin pedig a sertések lakmá- roznak és híznak. A zöldség ritka és méregdrága s ha az ember ujságvágytól ingerelve erszényének megerőltetésével vesz is egynéhány ugorkát, nem élvezheti, mert a szárazság miatt oly keserű, hogy nem lehet megenni. Egy dinnye s egy ló egyáru, ez is, amaz is 25 garas. Akármerre megy az ember, az utón döglött lovakat talál. Kun László idejét értük el, már sokan taligára szorultak s azt maguk tolják. A takarmánynak oly szűke van, hogy a legavasabb régi szalmának, dudvának, a mire azelőtt még csak rá sem néztek, tizszerte nagyobb ára van, mint volt hajdan a legjobb szénának, sőt a fuvaros lova számára zsákba tömi a szalma- vagy polyvatakarmányt s úgy indul útra. Fűteni valónak a nép a rétekről — miután azt a csorda tövig legelte — a nád és a gyékény gyökereit, a mezőkről a kutyatejet vagdalja ki. Barmát akác-, szőlő- és nyárfalevéllel tengődteti. Maguk a gazdák is kalászszedőkké leltek. A termést néhol ökrösszekerek talicskán és lepedőben hordták haza. A gazdák hom- báraikba gabona helyett polyvát raknak, a szalmát ponyvával beterítve s kötéllel lekötve szállítják haza, nehogy elhullassák.«

így irja le egy akkori újság a csanádmegyei állapotokat.

A búzát, gabonát arasznyi magassága miatt se kaszálni, se sarlózni nem lehetett, hanem a kalászt marokkal kellett letépni és ponyvára szedni.

Gyűljünk össze gazdatársak és beszéljük meg, hogyan lehet tavaszszál minél előbb zöldtakarmányhoz jutni!

A magyar ruha ára. A kuruc háború után, III. Károly uralkodása első éveiben az esztergomi hatóság a városházán őrzött protokolum, szerint a magyar viselet egyes darabjainak az árát a következő lajslrom szabta meg : Piros, vagy sárga karmazsin csizma, bőrrel bélelve, aranynyal boriivá 3 frt. 50 dr. (Egy Irt. száz dénár, vagyis száz- huszfdlér.) Szattyán asszonycsizma 75 dr. Deli csizma, vagy bakancs 60 dr. Német varga stibli 4 frt. Lovasnak való kapás csizma 5 frt. Asszonyczipö bőrből 1 frt. Juhászködmön 4 frt. Vidrabőr kesztyű 1 frt. 57 dr. Borjubőr kesztyű 40 dr. Zsinóros karazsiaposztó dolmány 4 frt. 50 dr. Szakolcai posztódolmány 3 frt. 25 dr. Sötétkék sallangós salavardi nadrág 90 dr. Gránát, skarlát, spanior vagy selyem posztóból való dolmány megvarrása 1 frt. Majlándi mente meg- varrása 1 frt. Hosszuujjas lengyel mente 1 frt Csipkés asz- szonymente 3 frt. Paszomántos és prémes mente 1 frt. 50 dr. Egész fertályos szűr 1 frt. 75 dr. Másfél singes szürdol- mány 85 dr. Sarkantyú 20 dr. Török patkó 35 dr. Pintes fekete bugyogó 1 dr. Tizakós keményfahordó akója 20 dr. Ormós koporsó 2 frt. 50 dr. Festett nyoszolya 1 frt 25 dr. Tanulságos a 200 esztendő előtti munkás tarifa is, mely szerint az ácsok és kőművesek reggel öttől este hétig való munkáért 40 dénárt, a magyar kaszások 25, a tót és német aratók pétiig csak 20 denárnyi napszámot kaptak.