Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-07-31 / 30. szám

240

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

A következő év áprilisa is rendellenességet mutatott, amennyiben 15-én országszerte havazott, pedig a rétek, mezők előbb már szépen kizöldül- tek s a gyümölcsfák teljes pompájukban virágoztak.

Azok a bizonyos legöregebb emberek, akik oly sokszor elmondhatták már: »no még ilyen meleget, vagy hideget nem értem«, azt beszélik, hogy a folyó évhez hasonló szárazság 1863-ban volt. — Igen, de akkor inkább a nyári hónapok voltak szárazaid és melegek. A terméseredmény ugyan a jelenleginél is silányabb volt, ami a junius 4-én bekövetkezett fagynak tulajdonítható. Ha e nyáron magasra megy a hőmérő, vigasztalhatjuk magunkat azzal a tudattal, hogy 1863-ban is 32° R. meleget élveztek az emberek a kánikulában.

1866 ismét rendetlenséget mutat föl: február 8 án már Nógrádban is vetnek, mig május országos fagyot hoz: úgy hogy a pünkösdi ünnepen — május 20-án — meleg, fütött szobába húzódnak az emberek,

1868-ban decemberben fölötte enyhe az idő, a hónap utolsó napjain rendesen szántanak, a karácsony fekete, zuhog az eső.

1870-ben a hideg korán köszöntött be: szeptember 17-ikén már azok a hegyek is telve voltak hóval, amelyek csak október végén, vagy november elején szoktak téli ruhát ölteni.

Ezen adatokból is látható tehát, hogy bizony az időjárásban a rendetlenségek elég gyakoriak.

Sokszor az időjárásban bizonyos szakaszosságot keresnek és tagadhatatlan is, hogy vannak száraz és esős esztendők, amelyek bizonyos sorrendben következnek egymásután. Vannak meteorologusok, akik a napban keresik a rendkívüli időjárás titkát s néhány csillagász igen érdekes párhuzamot fedezett fel a napfoltok gyakorisága és az eső mennyisége között. Ezek közé tartozik a mi »Meteorunk« Vozáry mérnök is, akinek erre vonatkozó számításai gyakran beválnak.

Magyarországon például az 1870—77-ik időközt a szárazság jellemzi. 1878-tól 1882-ig inkább esős évek következtek. 1883-tól 1890-ig az ország túlnyomó részében ismét a szárazság volt az uralkodó. A legutóbbi esztendők jellege is csapadékos volt, de a folyó évvel, úgy látszik, egy száraz időszakba jutottunk. Nyeste J.

Egy kis pihenő.

Pénzgyi művelet. Sok pénzt örökölt a német sógor. Megkérdezte tehát Rotschild zsidót, a pénzkirályt, hogy lenne legjobb az öröklött pénzt elhelyezni ? A zsidó igy felelt:- Ha fekvő jószágot vesz az ur, lesz tőkéje kamat nélkül. Vegyen inkább érték-papirokat, akkor lesz kamatja tőke nélkül.

*

Házi jelenet. Nő: Már meg hol töltötted az éjszakát, te korhely? — Férj: Nem az éjszakát töltöttem én, hanem a bort. — N ő: A korcsmában ugy-e? — Férj: Nem biz én, a pohárba.

*

Azok az idegen szavak! Belép egy porcellánke- reskedésbe a faluból városba került leány és igy szól:

— Kérek valami finom j a m a i k a-edényt.

— Talán majolikát tetszik parancsolni? —■ igazítja ki a segéd.

— Azt azt, majolikát; no én ezt a két szót direkt mindig összekompromitálom, magyaráza ki magát a választékos beszédű úri cseléd.

*

Sárkány eresztés. — Hogy lehet az, hogy mestered most nincs itthon? kérdi egy suszterinas a másikat.

— Hja barátom, ő ma nagy munkában van, sárkányt bocsát.

— Ugyan, hogy mondhatsz ilyet! Csak nem űz dy gyermekjátékot ?

— De biz olyat űz. A feleségét vitte fel a tűzoltó toronyba.

MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁS-ÜGY.

Az Orsz. Gazd. Munkás- és Cselédsególy- pénztárt ajánljuk jó indulatába. ismertesse ezt az intézményi a nép körében Miztositsa cselé deitezen segél\ pénztárnál

Arató ünnep Darányi Ignác birtokán. Darányi Ignác Tass község mellett levő birtokán, Pusztaszentgyörgvön, szép és rendkívül kedves arató ünnep folyt le. Az aratás befejezése után összegyűltek Darányi aratói s ékes rigmusokban, hálálkodó szavakkal köszöntötték fel a népszerű földesurat, a ki az arató ünnepet, ezt a régi, patrialkális szokást, mely a magyar gazdát és munkásait a szeretet szálaival fűzi össze, újból életre keltette. Azután az aratók gazdag lakomához gyűltek, majd táncra perdültek.

Aratás befejezés. Szombathelyről Írják, gróf Batthány Lajos valóságos belső titkos tanácsos, az aratás befejeztekor Ikerváron, az ikervári és zátonyi gazdaság aratói részére sikerült arató ünnepet rendezett. Az ünnepség ebéddel kezdődött, mely után gróf Batthyány Gyula nyitotta meg a táncot csárdással, mire általános jókedv kerekedett. Tánc közben a grófi házigazda feleségével, szül. Andrássy Ilona grófnővel körüljárt, nyájasan beszélgetve a nép örege-aprajával, a mi az ünnepségnek igazán családias jelleget kölcsönzött.

Arató ünnep Fugyivásárhelyen. A nagyváradi lat. szert, papnövelde gazdaságában vasárnap jutius 24-ikén volt az arató-ünnep, mely hálaadó istentisztelettel vette kezdetét. A fugyivásárhelyiek a szomszédos vidékeikkel zsúfolásig megtöltötték a tágas templomot. Lélekemelő volt látni az aratókat ünneplő köntösükben, amint leborulva adtak hálát a jó Istennek az évi termésért. Azután kezdődött a sorakozás. Elől az arató lányok és legények a buza- kalászból font koszorúkkal, majd az ökrösszekér a szép kévékkel, utána a gazdasági cselédség s a falu népe. Mire a felvonulás a gazdasági lakhoz megtörtént, étellel-itallal terített asztal várta őket az árnyékos fák alatt. Az aratógazda az egész menetet félkörbe vezényelve a lak előtt ékes dikciót mondott az aligazgató ur előtt, melyre ő keresetlen szavakban válaszolva kiemelte, hogy Isten áldását csak úgy várhatjuk, ha az ő törvényei szerint élünk. Óva inti őket a dolgozni nem szerető s felbujtásból élni