Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-07-24 / 29. szám
Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: bodnár Gáspár. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt.) Fél évre .... 2 » (1 % ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Fából — vaskarika, vagy ki az ellenséges embere a közoktatásügyi miniszter urnák ? A magyar ember akkor használja ezt a régi, ismert közszólást, mikor valaki olyan dolgon erőlködik, amelyből lisztán láthatólag semmi sem lesz Az az, ha valalu például a fából mindéül áron vaskarikát akar csinálni. Ez az erőlködés jutott most eszembe, mikor olvasom, hogy a közoktatásügyi miniszter ur összehívta a táltosokat, hogy abban törjék fejőket: mely módon lehetne gátat vetni az ifjúság, sőt még a gyermekek szesz, alkohol élvezetének. Hát valóban fából vaskarikát akar a miniszter ur csináltatni a táltosokkal. Mi vidéki tanítók mondjuk ezt nyíltan, miniszter ur. Tessék tehát nagyméltóságodnak tudomásul venni, hogy hiába veti a legények, az ifjúság, a gyermekek nevelésének talajába a jó magot. Mert amint elveti, jön az ellenséges ember és konkolyt, még pedig öldöklő konkolyt és tönkre teszi a vetést nem csak egy esztendőre, de emberöltőkre. És ki ez az ellenséges ember? Nem tetszik nagyméltóságodnak hinni? Nyíltan kimondjuk tehát: A fináncminiszter ur, a pénzügyi kormányzat... Úgy vagyon, ha ezerszer is tagadásba méltóz- tatik venni. A közoktatási vagy nevelésügyi minisztérium már jó ideje, hogy összetett kezekkel könyörög: — Lelkészek, tanítók, a jó Isten szerelméért, tegyetek már valamit, mert a magyar nép gyermekei elsatnyulnak, elpusztulnak. A hadügy minisztérium már most is haragos szemeket vet rám, hogy olyan anyámasszony, penészes legényeket küldök sor alá. — Vegyétek be azért tanítók az olvasókönyvekbe, hogy mily nemzetgyilkoló az a vadital, a pálinka. Harcoljatok, háborút indítsatok az alkohol ellen. Még képeket is rajzoltatok nektek. Borzasztó képeket. melyek bemutatják a pálinkának szerencsétlen, borzalmat és undort gerjesztő áldozatait. — Szabályrendeleteket adatok rendelkezéstekre melyek eltiltják a kölyök embereknek a kocsmákban való duhaj kodást és mulatságokat, csak csináljatok valamit. Mint a jó gazda, szórja tehát a magot a miniszter ur a nevelés földjébe. Mi néptanítók, a lelkészek egyaránt munkálkodni kezdünk nemes szándékkal e földeken. De a maghintés, de a munka kárbavész, csak bojlorjányokal, ölő, sebző töviseket hoz. V A szép, díszes iskolák területére jő az ellenséges ember és engedi, hogy puskalövés távolságra korcsmák bújjanak ki a földből vagy talán egyenesen a pokolból. A nép úgyszólván belebotlik, a fiatalságnak hiábavaló a tanítás, óvás, nevelés, kérés, fegyelmezés. Az iskolában szerzett erkölcsi képzeteket (tanításokat) a kocsmákban látott és tapasztalt dolgok, a retenetes állapotban haza vergődött, iszákos apáknak romboló példái egy csapásra tönkre- silányitják. Az iskolában azt tanítjuk, hogy vasárnap a lélek és test pihenő napja, az Istenhez való emelkedés ideje. Hogy ez valóban igy legyen, maguk a vármegyék szomorú, tragikus tapasztalatokból el- lenállhatlanul kényszerítve — szabályrendeleteket hoznak: — Vasár és ünnep napon, a kocsmák zárva legyenek! Mi történik? A szabályrendeleteket egy vonással törli a belügyminiszter. Mert nyomban megjelenik ott az ellenséges ember is, nem csak a mííjajongó korcsmárosok küldöttsége. A két tűz közzé szorított minisztérium feledi a közoktatási minisztérium alkohol ellenes küzdelmét és nagyobb dicsőségére az egységes és erős Magyarország jövőjének: kinyittatja a kocsmák és pálinkás putikok ajlait. Az ifjúság átlát ám az álarcon. Keményebb bírálója nincs az ilyen szabadalmasságnak, mint maga a legénység. Fából vaskarika, mondják ők is. Mit egy szabályrendelet? A biró ur fiai is elmennek a kocsmába. Iszen a biró maga sem veszi komolyan. Az újságban is olvastuk, hogy egy város közgyűlése