Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-07-24 / 29. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ , 230 nem alkotott szabályrendeletet a kocsmák ellen, mert a szabadság nem engedi meg, hogy valakinek szabadságát béklyóba tegyük, ha mindjárt még le- génytoll sem pelyhezik az álián. így állván a dolog, bizony sajnálattal, de őszintén mondjuk, hogy a kultusz miniszter urnák minden szép, nemes törekvése fából vaskarika, mig az ellenséges embernek szivét megnem lágyítja — az emberszer etet. SZÖVETKEZZÜNK-EGYESÜL JÜNK! A szövetkezetek és takarmány szükség. A szövetkezetek, ha helyes utón haladnak rendes körülmények közt is áldására vannak a népnek. Nehéz, nagy időkben pedig valósággal mentői, védelmezői lehetnek az országnak. A hitelszövetkezetek ez esztendőben különösebben álljanak talpukra. El log érkezni az idő, mikor a gazda sirva néz jószágára, mert a takarmány hiány miatt el kell kótyavetélnie. Ne engedjétek! Majd jönnek a hiénák, kik a takarmány Ínséget kihasználva ott ólálkodnak majd a kisgazda udvarán, hogy néhány poton forinton magukhoz ra gadják a keservesen felnevelt jószágot. Ne engedjék a hitelszövetkezetek! Adjanak hitelt, vagy pedig maga a szövetkezet vegye kezébe az ügyet és szervezze a takarmány behozatalát. Egv szóval száz és egy eszköze van arra a jól szervezett szövetkezetnek, hogy ily szomorú időben a magyar gazdát ne vehessék le lábáról a lelketlen marhakupecek, A Bodrogközi Jótékony Nöegyesület működése köréből — folytatólagosan — még a következőket emeljük ki. A gyermekmenhelyekre ügyelő bizottság fogja a gyámszülőknél elhelyezett gyermekeket ellenőrizni, hogy azok szerető gondosságban j részesüljenek és pontosan iskolába járjanak. A nőegyesület maga is rajta van, hogy a nyár folyamán gyermekmenhelyeit ne csak fen tartsa, de ! szaporítsa is. A választmány az év folyamára Karosán, Kir. Helmecen és Dámócon engedélyezett gyer- mekmenhelyeket, melyeknek fentartásához a községek is hozzájárulnak. Elintézték továbbá az iskolák zárvizsgálatainak látogatási módozatait. Az uj beosztás még sikeresebbé teszi az iskolákra való üdvös hatású figyelmet. Végre beszámol a jegyzőkönyv a nyújtott segedelmekkel. Valóban megható és elismerésre méltó kép ez. Szegények, munkaképtelenek, betegek, árvák, özvegyek, orvosi műtétért esengők — édes mindnyájan érzik e mindig izmosodó egyesület áldásait. Tüzkárosultak, templomok, iskolák beszélnek hangosan róla. A jó Isten áldása kisérje a nemes egyesületet. Uj gazdakörök. A Temesvármegyei Gazdasági Egyesület buzgolkodása folytán ismét két uj gazdakör alakult a megyében: Varjason 47 taggal alakult meg a gazdakör, a hol a központot Mihók Sándor ságédtitkár képviselte, Csernegyházán pedig 39 taggal, a mikor Janku Miklós járási gazdasági előadó jelent meg. Mindkét helyen nagy érdeklődéssel hallgatták a megjelent gazdák a kiküldött tisztviselők előadásait és Varjason elhatározták, hogy ősszel nagyobb mozgalmat indítanak gabonaraktár- szövetkezel felállítására. Mi az a marhauzsora? No lám! Hát már ilyen is van ? Van bizony. Azt mondják, hogy Nyitravármegyében fedezték fel az uzsorának ezt a fajtáját. Mi pedig azt mondjuk, hogy bizony lappang az más megyében is. Itt-amott, élélamott. Tessék csak megismerni, majd akkor felkiáltasz szives olvasóm: — Van biz’ a, itt is! No tássuk tehát a medvét, akarom Írni marha- uzsorát. Icig vesz egy marhát halvan koronáért. Aztán odaadja nevelni Jankunak felesbe. Két esztendő múltán eladják a kihizlalt marhát 260 koronáért. Ebből Icig levonja a 60 koronái két esztendei tizes kamattal: összesen tehát 72 koronát. Most aztán a fönmaradt 188 koronát megosztja Jankóval. Icig igy a 60 koronájáért 166 koronát kap. Janku pedig a két esztendei etetésért és fáradságáért 94 koronát. No most aztán kérdezzük, hát csak Nyitra vármegyében van ilyen fajtájú uzsora? Van az nálunk is! Még pedig sűrűn fordul elő. És az a legszebb, hogy akárhány kisgazda azt hiszi, hogy ő valami jótéteményben részesül, mikor vele ilyen uzsorát űznek. Fel világosit jük tehát őket, hogy lássák be, melyszerint bizony uzsorának, a legcsunyább marhauzsorának az áldozatai őkelmék. Az elárverezett cséplőgép. A részletfizetésre való üzletnek az az előnyös tulajdonsága van, hogy különösen egyszerűbb parasztembert nagyszerűen lehet vele becsapni. Utaznak is erre a körülményre erősen a derék vigécek, legutóbb ismét egy került közülök biróság elé. Ez év május havában egy Kovács János nevű bucsi földműveshez beállított egy budapesti gépgyár utazója s egy cséplőgép garnitúrát kínált neki megvételre. — Aztán mi lenne ennek az ára ? — kérdezte a gazda. — Kerek nyolcezer korona — felelt az ügynök. — De ne ijedjen meg, gazduram, ezt a pénzt nem egyszerre kell kifizetni. Ráér ezt havi ötven koronás részletekben is lefizetni. A gazda belement az üzletbe, aláirt egy váltót is s nemsokára rá megkapta a cséplőgépet, melyre akkor már a környékbeli földművesektől sok csépelni való munkát el is vállalt. Alig hogy megkapta a gépet, egyidejűleg felszóllitották őt, hogy fizessen nyolcezer koronát, mert máskülönben beperelik. A gazda megrémült és nem tudta, mit tegyen. Nyakára érett a sok felvállalt cséplés — és nem küldte vissza a gépet. Nemsokára beperelték a nyolc-
