Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1904-07-03 / 26. szám

212 MAGYAR FÖLDMIVELŐ — Gyilkos legények. Sátoralja-Uj helyről Írják : Sorozatról jöttek haza Nagvmihályból Bartók Mihály, Zsofcsák Mihály, Skarupa András berettői és Tankócsik Mihály laski legények. Mint tauglich legényekhez illik, a laskai korcsmában egyült ittak. Elmenőben azonban nem volt, aki fizessen, ami heves civakodást vont maga után. Erre a berettői legények kimentek, karót törtek és Tan- kócsíkot ott a helyben agyonverték. A tetteseket a laskai biró letartóztatta. — Megbírságolt kivándorlási ügynök. A napokban á rendőrség elfogta Verdékkel Vince felsőribinyei születésű 27 éves vasgyári munkást, ungvári lakost, akiről bebizonyosodott, hogy a felvidéken professzionatosan fog­lalkozik a kivándorlásközvetitéssel. A VII. kér. kapitányság Verdekelt engedély nélküli kivándorlásközvetités miatt 30 napi börtönre és 300 korona pénzbüntetésre ilélte. — Nagy tűz. Szebenmegve Toporcsa nevű németajkú községben a napokban nagy tűz ütött ki, mely­nek több mint száz épület esett áldozatul. A kár 100.000 korona. A tűz tovább terjedését megakadályozták, azonban a kigyuladt épületek mind elégtek. — Nagy jégverés Moszkvában. Moszkvá­ban és a környékén nagy vihar dúlt erős jégveréssel. Sok gyárkémény beszakadt és megsérült, több épülő ház el­pusztult és nehány templom kupolája is elrepült. Tiz óráig a kórházakba 85, jórészt a jégtől megsebesült sze­mélyt szállítottak be. Eddig megállapították, hogy a jég Moszkvában három embert agyonvert. Hir szerint a kör­nyékbeli falvakban 150 embert pusztított el a jégverés. — Kirágott hadihajó. Különös módon sülyedt el Toulonban, a francia hadikikötőben a »Mars« nevű hadi­hajó. A régi hajót, melyet most már kaszárnyául használ- nálnak, a patkányok a sző szoros értelmében átlyuggatták. Szerencsére az ily módon tönkrement hajó elsülyedése al­kalmával az egész legénység a gyakorlótéren volt s igy senkinek sem történt baja. Csak a patkányok »hagyták el a sülyedő hajót.« — Szemfárasztó színek. Tudvalevő, hogy a szemet bi­zonyos szinek nagyon kifárasztják. A szem, amikor valami ri­kító szin ingerli, e szinnel szemben bizonyos idő múlva any- nyira kifárad, hogy azt többé nem képes észlelni, hanem ehelyett e színnek a kiegészítő szinét látja, t. i. azt a szint1 melylyel ez a szin keverve fehérszint képez. Hogy ez igy van, arról nagyon egyszerű kísérlet által győződhetünk meg. Ha pár másodpercig tekintetünket rikító vörös tárgyra, pl. egy vörös korongra függesztjük és aztán hirtelen fehér felületre forditjuk, ott éppen olyan nagy zöld kört látunk. A vörös és zöld fény keveréke pedig tudvalevőleg fehéret ad. Kezdődik a döntő ütközet. Minden jel arra mutat, hogy a döntő ütközet az oroszok és a japánok között meg­kezdődik. Korupatkin előrenyomul s igyekszik kiverni had­állásaikból a japánokat. Kedvező rá nézve most az idő, mert az esős évszak beállott s igy» a japánok alig bírnak mozogni. Ezért a japánok be is szüntették támadó hadmű­veleteiket, Korupatkin ellenben felhasználja a kedvező tér- mészeti viszonyokat s támad. Mai hirek szerint megtámadta a Talien-szorost, honnét kiverte a japánokat s megerősítést hagyva hátra, visszavonult főhadiszállására, Porth-Arthur ellen viszont a japánok intéztek újabb támadásokat, de si­kertelenül. Tokióból azt hiresztelik, hogy Oroszország Fran­ciaország közbenjárásával felajánlotta Port-Arthurnak ha­jóival és felfegyverzésével együtt való átadását olyan fel­tétellel, hogy a helyőrség szabadon elvonulhat. Ezt a hí­resztelést nem lehet elfogadni a jelen helyzetben, különö­sen Stössel tábornok ama kijelentése után, hogy utolsó csepp vérig fogja védelmezni Port-Arthurt. A tengeren a helyzet változatlan. NEVESSÜNK!!! Félénk férj. A háború. A béknlő Japán. Azt hirelik, hogy a japáni minisz­tertanács elhatározta volna, hogy ha Port-Arthurt beveszi — békével fogja megkínálni az oroszt. Mi igaz, mi nem a világlapok e híréből, bizony nem tudható. De szomorú aján­lat lenne ez, annyi bizonyos. Az orosz százegyszer is meg­gondolja, mi a manót csináljon most. Ellentmondó hírek. Az ellentmondó híresztelés te­kintetében a harctéri tudósítások lassanként felülmúlják önmagukat. A japánok elfoglalták Tasicsaot. — A japánok nagy erővel nyomulnak a Liaojang felé. Kuropatkin gene­rális ennek folytán egész seregével sietősen visszavonul Tasicsaoból Liao-jangba. Ez az érem egyik oldala Az érem másik oldalán viszont azt látjuk, nem csekély meglepeté­sünkre, hogy a japán hadosztályok, miután nagy áldozattal kierőszakolták az átvonulást az orosz hadállások felé ve­zető összes hegyszorosokon, most egyszerre lemondanak véres sikereik gyümölcséről és az egész vonalon visszahú­zódnak. Az orosz távirati ügynökség, valamint Kuropatkin generális a cárhoz intézett hivatalos sürgönyében ezt ál­lítja. Ha ez a váratlan fordulat tényleg bekövetkezett, úgy azt kell abból következtetnünk, hogy a megeredt esőzés egyelőre lehetetlenné teszi a hadműveletek folytatását. Hir szerint Port-Arthurnak is fennakadt az ostrom munkája, mert a japánok — a kik már 13 kilométernyire közeledtek a várhoz — még nem kapták meg ostromütegeiket. Egy állatszeliditő hárpia felesége elől az oroszlán ketrecbe menekült, a hova a felesége nem merte követni. — Ennyiből áll a te bátorságod, — rikácsolt tehetet­len dühében az asszony, seprűvel fölfegyverkezve, — igazán gyáva vagy! Gyermekszáj. Anya : (kis fiához, ki bekente arcát meggyel.): Nézd csak meg magadat kis fiam a tükörben, milyen csúnya vagy. Kis fiú. (a tükörbe nézve, felkiált): Mama, olyan va­gyok most, mint Juci néni, mikor pirositóval befesti arcát! Az adó. Öreg atyafi bekopogtat a jegyzőhöz. Görnyedt hátát még lejebb huzza egy tarisznya, amelyből egy barna ke­nyér kandikál ki. Komoly, lassú léptekkel közeledik a jegyző asztalához, zsiros adókönyvet vesz ki a belső zsebéből s odanyujtja a nótáriusnak: — Tizenkét koronát kérnek tőlem adóba — mondja magyaros rövidséggel. — Fizetni akar ’? — Dehogy akarok, dehogy akarok. Szegény ember vagyok, nem tudok fizetni. — Hát akkor mit akar kend ? — Csak azért gyüttem, tekintetes jegyző ur, hogy in­kább leülöm azt a tizenkét koronát. Kenyeret is hoztam, hogy éhen ne pusztuljak .. MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON. s

Next

/
Oldalképek
Tartalom