Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-07-10 / 27. szám
\ Ami sokaknak nem tetszik... A földmivelésügyi miniszter, szivén viselvén a gazdaközönség legkisebb és legnagyobb érdekeit, közelebb, miként máskor is, jóakaralu figyelmeztetést tett közzé. Arra figyelmezteti ugyanis a gazdákat, legyenek az idén előrelátók és takarékosak azzal, amit aratnak. Igyekezzenek most, mikor még ideje van, pótolni a hiányt, azzal és ott, amint lehet és kell. Nosza, erre a figyelmeztető szóra nagy zajongás támadt a tőzsde, a spekuláció emberei közt. Mi ez? Mi köze van a miniszternek ahhoz, hogy a gazdák mint takarékos- kodnak, mint pótolják a rossz termés hiányait. lg3ii, mit tartozik az a földmivelési miniszterhez, hogy a magyar gazdák boldogulj anak ? ? Egyszóval sokaknak — kik azok? tudva vagyon az nem tetszik, ha a miniszter kita- nitja a gazdákat és megóvja a lelketlen üzérektől. Ha onnan, a magasból lehajlik a néphez és nem a miniszteri bársonyszékből, nem a rideg papiroson, de nemzeti érzéssel, atyai szeretettel, gyakorlatilag fogja lel hivatását. A gazdaközönség hálával veszi ezt a szerető gondosságot és megköszöni. És ezzel bizonyítja, hogy igenis a miniszter hivatása, hogy érdekeiket szivén viselje és megótal- mazza. Bár igy tennének minden minisztériumban. Bár a pénzügyminiszter ur is gondos- nék arról, hogy a nép teljesen tájékozva legyen az adófizetés titokzatos, utvesztős és valóban csavargós lejtőjén. Bár ő is népszerű füzetekben védené az adózó polgárságot a végrehajtók, sőt a pénzügyi hivatalnokok túlkapásai, indokolatlan szigorúságával szemben. Hogy tudná, tisztában lenne minden adófizető, mit, miért kell fizetnie? Mire nem teheti a végrehajtó kezeit és a zálog bilincseit ? Az a nagy baja a mi népünknek, hogy sok, nagyon sók helyen egészen magára van hagyatva. És ezt a magárahagyatottságot szinte megszokta már az elhatalmasodott spekuláció, üzér-szellem. Aki birja, az marja. Akinek élelmessége van, annak nem kell tekintetbe venni sem az emberséget, sem a méltányosságot. A lelkiismeret ma már szóba sem jöhet. Annak régen beharangoztak. A kizsákmányolásig megy ma már az eszközöket nem válogató életharc. E harcnak szomorú sebesültje, sőt halottja — a magyar nép. Hazafias kötelességet teljesített tehát jó Darányi Ignác, kit ma éppen azért üldözőbe vett az üzlet, spekuláció világ, mikor leereszkedve a magyar néphez, úgyszólván kezét fogta meg, hogy kivezesse a veszedelmekből. Ugyanezt cselekszi az uj földmivelési miniszter, Tallián ur is. Ha nem tenne igy, bűnt követne el a magyar nép ellen és nem szolgálná híven — a nemzetet. Mit jelent tehát az, hogy a földmivelésügyi miniszternek atyáskodása, férfias nyílt figyelmeztetése nem tetszik bizonyos köröknek, bizonyos embereknek. Azt, hogy a miniszter ur jó utón halad. Eltalálta a módját, mint kell a védő, oltalmazó eszközöket irányítani, hogy a magyar-
