Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-06-19 / 24. szám
Szatmár, 1904. junius 26 VII. évfolyam. Közös egyetértéssel. Csaknem tisztában lehetünk avval, hogy a mi hazánknak, Magyarországnak az idén szomorú aratása, rossz termése leszen. Már az első hirek arról beszéltek, hogy 11—12 millió mm. buzaterményhiánya lesz. Most meg éppen 22—23 millió hiányról Írnak az újságok. Ha ezeket ?. rémhíreket jól leszállítjuk is, annyi bizonyos, hogy a kilátások nagyon szomorúak, nagyon rosszak. Valóban aggódva nézünk a jövőbe és aggódva lessük, mi leszen az aratással, mi leszen az aratókkal, ami mezei munkásainkkal? Soha sem volt ugyanis nagyobb szükség arra, hogy a munkátadó és a munkás közt közös egyetértés, közös méltányosság enyhítse azokat a csapásokat, melyek egyaránt reánehezednek a gazdákra és munkásokra egy arányosan. Valóságos hazaárulást, példaadó büntetésre méltó cselekedetet követ el az, a ki a mezei munkások szomorú helyzetét lelketlen izgatásokra használja fel. A ki odaáll a gazda és a munkás közé és lehetetlenné teszi a közös egyetértéssel, méltányossággal kötött szerződést. Pedig ilyen izgatok tényleg vannak. A kik e szomorú aratáskor is annyira felcsigázzák a munkások igényeit, hogy ha a gazda ezeket a követeléseket elfogadja, nem csak nem marad semmije, de még busásan rá kell majd fizetnie. Hát fizessen, fogják nektek súgni, sziszegni. Hát hadd rothadjon el a lábán inkább — és :a többi. Csakhogy jó emberek, a botnak két vége vagyon ezt gondoljátok meg. Mert a, gazdák nem tehetvén meg, hogy ily keveselések előtt beadja a derekát, gondoskodni fognak ám, hogy ők is megélhessenek. Száz és egy módja van ennek atyámfiai. Ezekhez a módokhoz — kétszer kettő négy — hozzányúlnak a gazdák. Es ekkori A félrevezetett jó nép majd nézheti a napot, de hogy az aratási kereset elmaradt, azt sírva fogja a földmives családja érezni. Az izgatok leszedvén a tejfelt, magukra hagyják a sztrájkba kergetett szegény földnépet. Csináljatok, amit akartok! Ez története, ez eredménye majdnem minden ilven erőszakos bérharcnak. Akkor is, mikor ritka, bő aratás volt. Mi leszen most? A jó Isten mentse meg a népet a sztrájknak még csak gondolatától is. Azért felétek kiáltunk magyarnép! Vigyázzatok, ne engedjétek magatokat belekergetni a biztos nyomorba. A ki sokat markol, keveset fog. A ki megelégszik azzal, amit jelen körülmények közt a józan ész közös egyetértéssel, méltányossággal diktál, az a jelen szomorú viszonyok közt is legalább tűrhető helyzetet teremt. A gazdának éppen úgy legyen belátása, igazságossága, mint a munkásoknak: akkor legalább enyhülni fog a nyomorult helyzet, mely felénk integet. Ha pedig valaki mindenáron harcot akar, és ennek következtében kereset nélkül marad: magára vessen. Ne szidjon senkit, hanem csak a maga akaratos és boldogtalan esze- járását.
