Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-04-24 / 16. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 122 Gazd’uram fonák dolga. — Legtöbb fonák dolgunknak — úgy mond bíró uram — a járatlanság a szülője. — A járatlanság bizony — mondá Sándor bátya — mert nincs aki a szegény embernek tanácsot adna. — Má’ bogy ne vón’ 2 ! — Van, tudom hogy van. Csakhogy köszönöm én az olyan tanácsot és tanácsadót, aki minden lépését egy napi munkámmal fizetteti...! — Ej. ej gazd'uram, de rosszul beszél kend! Mintha már nem is vón' jó ember a világon! — Beszélhet már biró uram. Eső után késő a köpenyeg! — Hogy, hogy? — ügy la, hogy amihez nekem tanácsot kellett vón’ kérni: már visszafelé sült el. — Hát mi történt gazd’uram mai, hogy annyira elsavanyodott a beszédje ? — Annak hosszú a nótája! — Oszt’ hogy szól 2 — Hát mondhatom biró uramnak, hogy olyan cifrát nem hall mindennap. No, azt még előre eresztem, hogy egész banda fája. És pedig: Megkezdi a könnyelműség, folytatja a nembánomság a hanyagsággal karöltve, bele szól az élelmetlenség rideg hangja is. A vége pedig igy szól : Tudja azt már minden gyerek : Hogy eső után ... köpenyeg. — No ennek már szeretném hallani a történetét! — Elmondom én, legalább mások okulnak rajtam. Ott kezdődik a dolog, hogy vöttem egy birtokot. — A’ már csak jót jelenthet! — Jót ám, csakhogy nem nekem! Megvöttem, Használtam egy évig egész nyugodtan. Akkor gondoltam rá magam, hogy biz’ itt vón’ már az ideje annak, hogy a nevemre Írjam. — Annak'kend ugyan alaposan megnyujtotta az idejét! — Meg ám, mer’ hát kezembe’ volt a szerződés. Úgy gondoltam, hogy: hisz’ az én istálómban van már a jószág, csak kötőfékje van a más jászo- lyához kötve. E már csak nem lesz haj.. .! Bizony baj lett abból. De még milyen! — Ugyan mi baj lehetett belőle 2 — Mikor bementem a telekkönyvhöz, akkor tudtam meg, hogy az a föld, amelyet én megvettem, nincs is annak a nevén, aki nekem eladta. —- Hát kinek a nevén volt vóna2 — Kinek 2 Annak a nevén, aki-é azelőtt volt a föld. — Akkor vissza kellett volna kérni a pénzt! — Ha az olyan könnyen menne. Az az ember már régen Amerikában van. Annak már üthetem a lábanyomát! — Nos oszt' mit csinált kend erre 2 — Azt, hogy megpróbáltam a földet átíratni az én nevemre. — Sikerült 2 — Sikerült, de csak azért, mert az a jóra-való ember egy katona barátom s igy megtette azt, amit nem tenne meg velem mindenki. — Hogy segített a kend baján 2 — Úgy. hogy megvettem tőle a földemet ingyen, csak nekem kellett az átírási költségeket fizetni. — Akkor még semmi baj! — Eddig még semmi. De itt következik az öregebbik része! Mióta a/; én barátom a földet eladta, 5 év óta — senki sem fizetett azért adót. így mit tettek volna mást, mint szépen sorjában rátáblázták a földre. — Akkor van mit fizetnie kendnek! — Van ám, úgy hogy a földnek egy része átmegy a tartozásra. — Hát ebből megtanulhatta kend, hogy ha valamit vesz, legelőször is megnézze kinek nevén áll a birtok és milyen jegyzések vannak a birtok telek- könyvébe jegyezve. — Tudtam én azt ezelőtt is, csakhogy féltem,, hogy sokat kell a megmutatásért fizetni. — Nem is szabad azért pénzt elfogadni. — Most már én is tudom! Kis nótárius. Bortermelők küldöttsége a miniszterelnöknél és a földmivelésügyi miniszternél. A magyarországi bortermelők és borkereskedők országos mozgalmából kifolyólag Tokaj hegyaljának bortermelői tisztelegtek Andrássy Sándor gróf vezetése alatt Tisza István gróf miniszterelnök s Tallián Béla földmivelésügyi miniszternél. A miniszterelnök és a földmivelésügyi miniszter együtt fogadta a küldöttséget, amelynek szónoka arra kérte a minisztereket, hogy a borgazdaságot és különösen a tokaj hegy aljai borokat védje meg a külföldi borokkal szemben, s nehezítse meg a külföldi borok behozatalát. Arra kérte még a kormányt, hogy az olasz kereskedelmi szerződésben semmiféle kedvezménjdxen ne részesítse az olasz borokat. Tisza István gróf m niszterelnök válaszában elmondja, hogy éber figyelemmel kiséri a bortermelők és különösen a Hegyaljának viszonyait és azok érdekeit a legjobban megfogja védeni. Intette a megjelenteket, hogy a viszonyok javulását nemcsak a külföldi borok kiszorítása által kell elérni, hanem első sorban arra kell törekedni, hogy a bortermelők a szakszerű pincekezelést elsajátítsák, hogy ily módon a fogyasztó közönség igényeit kielégítsék. Földbirtok eladósodása. A magyar gazdák eladósodásának és pusztulásának szinte megdöbbentő képét adta az állami költségvetés képviselőházi tárgyalása folyamán Barta Ödön képviselő. Statisztikai adatokkal mutatta ki, hogy a legutóbbi évtized alatt milyen arányban szaporodtak a végrehajtás utján való birtokváltozások és hogyan növekedtek azok a földterhek, melyeket azért kellett megszüntetni, mert behaj ihatatlanoknak bizonyultak. Az utóbbi tiz év alatt, vagyis 1893-tól 1902. év végéig a végrehajtás utján való birtokváltozások voltak: 1902-ben 21,121 és 1901-ben 19,932. Uj megterhelésként 1902-ben bekebeleztetett 693.747,000 kor., töröltetett 459.615,000 korona; a tehertöbblet tehát 194.132,000 korona. Régi terhek megszűnése a kielégítésnél befolyt ösz- szeg elégtelensége miatt tett 1891-ben 3 milliót, 1892-ben 5 milliót, 1893-ban 4 milliót, 1894-ben ismét 5 milliót, 1895-ben 9 milliót, 1896-ban 6 milliót,
