Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-04-24 / 16. szám
Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR. Szent István-tér 9. szám. 1 Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt.) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Földmives munkások kitüntetése, j A földmives munkások kitüntetése ellen is, mint minden derék, áldásos társadalmi vagy kormány intézkedések ellen agitálnak a félrevezetett nép kolomposai. Mindhiába! Évről-évre jobban és mélyebben kiássa maga-magának jelentőségét ez az intézmény. És pedig úgy a műveltebb, intelligens osztálynál, mint magánál a népnél. Halljunk esak egy pár nyilatkozatot: Horváth Jenő, a Pozsonyvármegyei Gazdasági Egylet titkára érdekes jelentést terjesztett be a Pozsonymegyében lefolyt gazdasági munkások jutalmazásáról. Több alkalommal voltam jelen cselédjutalmazásoknál, munkáskitüntetéseknél. Megvallom — mondja Horváth — hogy reám ez ünnepélyek mindenkor méh] benyomást gyakoroltak, nyomtalanul nehogy sem hagyták a sziveket, áldásos hatásukat cselédjeink és gazdasági munkásaink magaviseletében fokozódó hűségében a jövőben tapasztalni fogjuk. Nincs meghatóbb látvány, mint egy ilyen munkásünnepély. Az egész falu díszben. S jön a megrokkant, ősz egyszerű alak, aki látva a megtiszteltetést, köny csillog szemében. Szívtelen ember az, aki ezen meg nem indul. Rideg ember, kinek nem dobban meg a szive láttára, midőn szeretetben forrnak össze a lelkek, szivek; gazda és munkás közelebb jutnak egymáshoz. Ez a munkásünnepek erkölcsi jelentősége. Más Gazdasági Egyesületek jelentését is van szerencsénk ismerni és mondhatjuk, hogy hasonló őszinte, igaz elismeréssel vannak eltelve ezen igen szép, igazságos és méltányos intézkedések iránt. De ismerjük ám a nép, illetőleg maguknak a földmives munkásoknak hangulatát, véleményét is ez irányban. ügy vagyon, amint a pozsonyi titkár ur írja. Oly szép és oly mély jelentőségűek ez ünnepségek, hogy a jó nemes lelkeket nem csak a községekben, de a nagyobb városokban is meghatja. Itt Szatmáron is szemtanúi voltunk az ilyen földmives munkás-ünnepségnek és bizony t'eledhetlen lesz a nagy közönség, meg a nép előtt is. Itt plane az történt, hogy egy olyan aggastyán gazdasági munkás részesült ebben a kitüntetésben, kinek fia féktelen ellensége minden ilyen intézkedésnek. Nem volt hatalom, amivel az aggastyánt vissza tudta volna tartani attól az örömtől, mely őt becsületes, félszázados munkája után a kormányzattól és a társadalomtól méltán megillette. Büszke volt arra és büszke ma is, hogy őt becsületes munkájáért kiemelték a milliók tömegéből és pecsétes levéllel igazolták, hogy abban a kis körben, hova őt a Gondviselés helyezte, emberül megállotta helyét. A földmives munkások kitüntetése tehát a magyar társadalomnak olyan nemes, természetes, áldásos jelentőségében messzire kiható intézménye, melyet az igazságosság, a honpolgárok munkája iránt egyenlőséggel mérő osztó-igazság már régen megkívánt.
