Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-03-16 / 11. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ s;{ Nagy idők. (1848—1867.) I. Ferencz József 18 éves ifjú volt, mikor 1848. deczember 2-án a trónra lépett. Nehéz időket és rémségesen sok hajt talált birodalmában. A bécsi öreg tanácsosok igen örültek az uralkodó fiatalságának. ’Iszen tudták ők, hogy a birodalom gyeplője egy ideig az ő kezükben leszen. A magyar sereg már szemközt állott a lázadó oláhokkal, szerbekkel és azokat visszaszorította. A horvát sereget is megverték. A magyar tehát ura volt volna országának. Az ám, de a német épen ezt nem akarta! Kijelentették most már nyíltan, hogy a magyarok háborúskodása nem más, mit lázadás a király ellen. Azért fogták magukat és W i n d i s g r ü t z herezeg vezérlete alatt 80 ezernyi osztrák sereget küldöttek a lázadó magyarok leverésére. A magyar sereg csekély szánni volt és honvédeink gyakorlatlanok^ így aztán nem is csuda, ha nem birt a fegyelmezett, erős osztrák sereggel. .: Vissza ket- lettjtehát vonulnia — a Tiszáig. De a magyar honvédéi mi bizottság sem igen érezte magát biztonságban Pesten; azért Deb- reczenbe költözött. A icsászári sereg 1849. év január hó 5-én ellenállás nélkül vonult he a fővárosba és Budavárát elfoglalta. ügy látszott, hogy Magyarország olyan erőtlen, és gyenge, hogy az osztrákok egy-két hét alatt meghódítják. KI is bizakodott a bécsi kormány! Gondolták: — No, most már csakugyan itt az ideje, hogy annak a hires magyar szabadságnak egyszer és mindenkorra nyakára hágjanak. — Kijelentették tehát nyomban, hogy : — Megtagadjuk Magyarország önállóságát, eltörüljük alkotmányát és kormányozzuk a magunk szándéka szerint, mint Ausztria egyik tarto- m á n y á t. Ez a rémséges hir felrázta az egész nemzetet! Egyszerre, mint zugó szél járta be az egész országot a vészkiáltás. — Fegyverre férfiak! A haza veszedelemben van ! A vész kiáltást meghallotta az ország minden hű fia. ... És történtek jelenetek, melyekre most is megdobban a szív, könvben úszik a szem. — A haza védelmére magyarok! ... A főurak olt hagyják kastélyukat, a föld- birtokosok kúriájukat. A mesterember letette szerszámait. A töldmives félre tette ekéjét és indult a haza védelmére. Gazdagok, szegények, urak, parasztok, tanultak, tanulatlanok, öregek fiatalok... siettek a haza, a szabadság megmentésére. Igen sok kispap elhagyta a papnevelőt, fölszentelt papok az oltárt és a honvédseregbe állottak a haza oltalmazására. A hazaszeretet megnyilatkozásának nagy napjai valának ezek a napok. Halomszámra hordották össze a pénzt, arany és ezüst kincseket a háború költségeire. A községek leszedték harangjaikat és odaadták ágyuk öntésére. Egy nagy táborrá ló'n az egész ország; A férfi bar- czolt, fa nő ékszereit adta oda, vagy ápolta a sebesülteket, imádkoztak, lelkesítettek, buzdítottak. Oh nem is volt most a magyar lelkesedése szalmatűz. — Izzó parázs vala az, melynek kialudnia egy fél perezre sem lehetett. A hirtelen összeszedett magyar honvégse- reg a csatatéren is megállotta helyét! A vitéz és hős honvédek élére hirtelen támadtak jeles vezérek is. Görgey, Bem, Dembinszky, Gujon, Damjanich, Perczel, Klapka és egész serege a vitéz tiszteknek. Meg is mutatták ám, hogy a magyar honvéd nem ijjed ám meg a maga árnyékától! Szolnok, Hatvan, Isaszegh véres mezei megmondhatjátok, hogyan tette tönkre a német seregeket a magyarok vitézsége. Bem Erdélyben az oláhokat verte le; Perczel és Damjanich a szerbeket törte össze. Görgey és Klapka pedig a német hadsereget szorította vissza a maguk hazájáig. Ez volt aztán a magyar vitézség hatalmas fellángolása ! * * * Kossuth látván a nagy lelkesedést... hírül ve- vén a magyar fegyverek gvőzedelmeit; nagy dolgokra határozta el magát. Azt indítványozta az 1849. évi ápril. 11-én tartott országgyűlésen : Mondja ki az ország, hogy Ausztriától elszakad, magát független Magyarországnak tekinti és az uralkodó házat trónvesztettnek nyilvánítja. A szabadságért....
