Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-03-09 / 10. szám
76 MAGYAR FÖLDMIVELO OLVASÓKÖR. Gólya madár. (A földmives gazdáknak ajánlva.) Gólya madár érkezése, A kikelet ébredése, Az ő vidor kelep-dala, Sok gazdát megvigasztala. Eljött, itt vau kertünk alatt, S a tóban fogja a halat, Hogy éhségét megenyhitse, És a napfény melegítse. Majd megnézi régi fészkét, Vájjon a szél nem hordta szét ’? S megáll egy csűr tetejében, Békés földmives lelkében. Körülrepdes a magasban, Széjjel tekint . . . s leszáll lassan, Egy nagy nádas háztetőre, S itt örömdalt verdes csőre. »Kelep, kelep, jó gyermekek ! Vig örömet hoztam nektek; Isten áldás vár reátok, Ha fészkemet nem bántjátok.« Boldog otthonunk lesz nekünk, Ha békében megférhetünk ; De az áldás eltávozik, Hol a nép rossz . . . s átkozódik. Sajó gyermekek azt mondják: Gólya madár ! szálj be hozzánk, Ne "félj, megvédjük mi fészked, S nem lesz hántásod itt néked ! H. M. ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill 111 ill III ill ill ill 1848. A magyarnép nagy lelkesedéssel emliti mindig ezt az évszámot: 1848. Az 1848. márcz. 15-ét pedig hazafias érzelemmel ünnepli. Nem csuda! ’Iszen ehhez van fűzve az uj Magyarország születésének nagy eseménye. __ Alig köszöntött be az 1848. esztendő, mikor Francziaországban nagy események történtek. Forrongtak az uj eszmék! Ez a szabadság-tüz Német és Olaszországba is átcsapott. A népek mindenütt szabadságot és alkotmányt követeltek. Ma gyarországba is eljutott ennek hire. Kossuth Lajos márczius 3-án azt indítványozza az ország- gyűlésen, hogy a magyar nemzet nevében feliratot intézzenek a királyhoz, melyben kérjék, hogy Ausztriában adjon a népnek alkotmányt, nálunk pedig állítson felelős minisztériumot. Kossuth indítványát elfogadták. A bécsi kormány meghökkent a magyarok nagy kívánságára és egyáltalán nem volt hajlandó teljesíteni. A régi módot vette elő, fel akarta oszlatni az országgyűlést. Az országgyűlés akkor Pozsonyban volt. Hanem ez alatt megmozdult a magyarság Pesten is. Minden emberfia lelkesedett és kivált az ifjúság hevült az újításokért. Csak arra voltak kiváncsiak: »Mit szól a bécsi kormány Kossuth feliratára?« Ekkor hirtelen nagy dolog történt! Márczius 13-án Bécsben is talpra állott a nép és az alkotmányt sürgette. Nem is kellett egyéb! Mikor ennek hire Pestre érkezett, a nép ujjongott örömében! Izgatottság fogta el az egész várost. Az ifjúság talpra állott és Petőfi Sándor költő, Jókai Mór, Vasvári, Irinyi több társukkal megkezdték a mozgalmat. Összeírták 12 pontban, hogy: »Mit kíván a magyar nemzet? Ezt kinj'omatva, kifüggesztették a főváros utczáin. A közönség olvasta és szintén fellelkesedett. Az összegyűlt közönségnek Jókai beszédet tartott, Petőfi meg elszavalta a »Talpra magva r«-t. Leirhatlan lelkesedés fogta el az egész várost. ,... Az nap, mikor ezek történtek, Pozsonyból küldöttség ment Bécsbe, a nádor vezetése alatt a királyhoz az említett újítások érdekében. A király nem állhatott már ellen. Kinevezte az első magyar független felelős minisztériumot. Pár nap múlva a király maga hirdette ki a szentesített törvényeket. Ezek közt fontosabbak : 1. Az országot felelős minisztérium kormányozza. 2. Erdély egyesül Magyarországgal. 3. A jobbágyság felszabadul. 4. Az országgyűlés évenkint Pesten gyűl össze. A követeket a nép válaszsza. 5. Az ország terheit közösen viselik. (Mindenki adót fizet.) A jogokat mindenki egyformán élvezi. Ezen törvényekkel tehát megszületett az uj Magyarország. Nagy volt az öröm. Azt hitte Magyarország, hogy ezzel feltűnt a haza boldogsága. Hej pedig éppen ebből fakadt a nemzetre a nagy gyász és szerencsétlenség. * * * Bécsben — úgy látszik — hamar megbánták, a mit a magyar nemzetnek megadtak. Nem is jószántukból adták ! Ferdinánd király igen jólelkü, de gyönge akaratú ember volt. Német tanácsosai tele beszélték a fejét. — Ha Magyorország erőre kap — sziszegték — akkor majd nem lehet vele bírni. 0 fog parancsolni a németnek is. Szépségesen rá is vették a királyt, hogy vegye vissza a már egyszer szentesített jogokat. Arról azonban meg voltak ám győződve a német tanácsosok, hogy a magyarok kivívott jogaikat a maguk jószántukból ugyan vissza nem adják. Azért olyan politikát fundáltak ki, hogy szörnyűséges. Magyarországon — igy eszelték ki — sok oláh, tót, szerb, és horváth él. Ezek a nemzetiségek. Fel kell izgatni ezt a népet a magyarok ellen. A magyaroknak meggyül a bajok a nemzetiségekkel: ezalatt a német hadsereg meghódítja az országot. Aztán az elfoglalt országgal szépségesen elbánnak. Akkurátosan igy kezdett a dolog sorja fordulni. A felizgatott és Bécstől biztatott nemzetiségek egyszerre fellázadtak a magyar kormány ellen. És megtagadták az engedelmességet. Azt mondották : — Ölt engedelmeskednek a bécsi császárnak, de a magyar kormánynak nem! Nosza’ Erdélyben az oláhok, délen a szerbek lázadtak fel. Jellasich horvát bán pláne horvát sereget szedett össze a magyarok ellen. A magyar kormány sürgősen a királyhoz fordult. Tapasztalhatta azonban, hogy a bécsi kormán}r nem csak hogy nem segít a magyar szorult helyzetén, de még a markába nevet. Erre a magyar kormány lemondott. A horvátok meg betörtek az országba és Pest felé vonultak. Útközben pusztítottak. Lázongni kezdettek az oláhok és ráczok is. Szegény Magyarország! Készületlen volt ő. Fiai az országon kívül katonáskodtak. A bécsi kormány meg ellenségeinket támogatta. Bizony, hogy a magyar nemzetet nagy veszedelem fenyegette.
