Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-02-09 / 6. szám
Szaporodott a magyarság. á legközelebbi népszámlálás azon örvendetes eredményi bizonyítja, hogy Magyar- ország magyarnyelvű lakossága — szaporodott. A magyarajku lakosság száma ugyanis 51 és tél százalékra emelkedett, a mi csak az anyaországban meghaladja a 8 és tél millió lakost. Mennyivel nagyobb lehetne e szám, ha nem apasztanák a nagy gyermekhalandóság, a még mindig mostoha egészségügyi viszonyok és különösen: a kivándorlás. A legnagyobb magyar, Széchényi István panaszkodott egykor, hogy oly kevesen vagyunk, mi magyarok! Hát az uj Magyar- ország, a második évezrednek osztályrészül jutott amaz örvendetes jelenség, hogy számban nőttünk, erősödtünk, jóllehet sorainkat most is ádázul tépték, pusztították a jelzett mostoha körülmények. Örömünk tehát nagy és teljes lehetne, ha csakis a számokat mérlegelnék. De nekünk, midőn a magyarság erejéről, hóditó befolyásáról kell számot vetnünk, bizony mélyebbre kell ásnunk, mint pusztán a külső statisztikai adatokra támaszkodnunk. Mi azt kérdezzük és hazafias aggódással azon töprengünk, vájjon a számbeli szaporodásnak milyen árnyoldalai vannak ? Mert, mit ér egymagában a számbéli szaporodás, ha a nemzet egészében meggyengültek azok az alapok, melyeken egy nemzet szilárdan állhat és virágozhatik ? Mit ér a sokaság, ha ebben a sokaságban sok a kivetni való anyag, mely az egészséges nemzettestnek csak romlására van? Mit ér, ha a nemzetnek egyik vagy másik tagja elégedetlen, ha nem bírjuk kamatoztatni a nagy nemzeti munkaerőt. Sőt azt kell tapasztalnunk, hogy e szép számban oly sok az „élősdi“! Midőn tehát örvendetes tudomásul veszi a nemzet a magyarság szaporodását, csupán a számok emelkedésében ne bizakodjunk el. E számoknak csak akkor leszen valódi, igaz értéke, ha igyekszünk minden oldalon annak tartalmi erőt gyűjteni. Erősítsük a nemzet gyökerét, a népet. Legyünk rajta, hogy az szeresse ezt a földet. Ma a legnagyobb állami föladatok közé tartozik, hogy népünk javát tartsuk itthon, a hol szívesen is megmarad, ha tapasztalja, hogy boldogulhatásának eszközeit nem veszik ki kezükből, nem mellőzik és nem nyomják el. Hála Istennek, hogy a kormányzat ma már rálépett arra az útra, melyre a nemzetnek régebben lépnie kellett volna. Hol lennénk ma, nem csak számban, de igazi erkölcsi és anyagi erőben, ha a kormányzásnak iránya a nemzet fejlődését nem egy irányba vezeti vala? Hanem tekintette volna mostoha gyermekének a gazdavilágot, ha őrt áll a magyar földeken, hogy azt a magyarság kezéből ki ne vegyék oly könnyedén, mint a folyó harmincz esztendők alatt történt. Most már a számerő is adjon hatalmas lökést arra a magyar nemzetnek, hogy okosan, lépésről-lépésre építse fel azt, a mi le- ! romboltatott, vagy a mit építeni elmulasztott. Tudjuk azt, hogy ez nem egy napi munka. De azt is érezzük, hogy mindennapra szükségünk van azon nagy munkában, melylyel ezt a sokat szenvedett magyar népet újra talpra akarjuk állítani! Mert a magyarság valójában csak akkor leszen erős, ha népe is erős, boldogulni tudó né]> leszen. Oa V
