Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-11-16 / 46. szám
MAGYAR EÖLDMIYEEŐ 366 Az elhibázott, elhamarkodott és tiszta spekulaczióra szervezett birtokfelosztás legtöbb esetben pusztulást, szerencsétlenséget hoz a gazdákra. Tehát száz szónak is az a vége, hogy — C s a k m ó d j á v a 1! Itt a példa, tanuljatok! Az ara d-g á j i munkás-szövetkezet, mely 1899. év elején a földmivelésügyi kormány támogatásával alakult, élő példája annak, hogy egy üdvös intézmény okos vezetés mellett, mily anyagi és erkölcsi eredményt bir elérni aránylag rövid idő alatt. A munkás-szövetkezet tagjainak zöme gyári munkásokból és teljesen vagyontalan napszámosokból került. A szövetkezet százhetven taggal alakult meg, a kik 589 üzletrészt jegyeztek. Az első évi forgalom májustól deczember végéig 65.934 korona volt s az intézet népszerűségét és fejlődését mutatja az, hogy a szövetkezetnek ma 594 tagja van, az üzletrészek száma pedig 1728. Ez azt jelenti, hogy az arad-gáji munkás-szövetkezetbe a tagok 86.400 koronát jegyeztek. De nemcsak ilyen szép összeget gyűjtenek össze heti 20 fillérrel ezek a kis emberek, hanem a szövetkezetnek ez idő szerint 22.226 korona takarékbetétje van s a múlt 1901. évi forgalom 224.493 koronára rúgott. Érdekes azonban, hogy azok a teljesen vagyontalan kis emberek nemcsak üzletrészüket törlesztik, hanem külön tőkegyűjtéshez is fognak. Gáj tulajdonképen Aradnak külvárosa és lakói föld mivelők, de kevés, a ki a maga földjén gazdálkodik és inkább apróbb parczellákat bérelnek a várostól és a középbirtokosoktól. Igen sok a munkás ember, a kinek, mint a szövetkezet tagjának takarékpénztári könyve van s vasárnap, a szövetkezet üzletnap- j á n a sok kisember fillérből gyüjtiako- ronát A tőkegyüjtők között vannak még a városvégi vályogvető c z i g á n y o k i s. A takarékos- sági hajlam fejlesztésen kívül jellemátalakitó hatása- is volt a munkás-szövetkezet és ez kiterjedt a szövetkezet környezetén túl is. Az arad-gáji korcs- márosok tudnák legjobban megmondani, hogy a munkás-szövetkezet folytonos erősödése s az ő évi forgalmuk között az arány milyen ellentétes. A földmivelésügyi miniszter azzal támogatta az intézetet, hogy az első berendezés költségeit fedezte és könyvtárt" adományozott, melyet ugyancsak sűrűn olvasnak az oláh ifjak. A szövetkezet vezetői Madarász Antal városi kapitány és Nagy János igazgató-tanitó és az ő buzgóságuknak köszönhető az eddig elért szép eredmény. Hát itt nem szükséges ám a predikáczió ! Itt a példa, tanuljatok és tegyetek! Melyik a leghasznosabb növény? A mérsékelt égöv lakója bizonyosan a gabonát tartja annak, a kínaiak és jappánoic sokasága a rizst, az egyenlítő körül élő ember pedig a kókuszpálmát. És méltán, mert a pálma haszna ott oly nagy, hogy a tropikus vidék lakója alig nélkülözhetné a természetnek ezt az áldását. A pálma 5—10 éves korában hoz csak gyümölcsöt s 25 évnek kell elmúlni, a mig az első bő szüretet tarthatják rajta. De már sokkal fiatalabb korában is nagy szolgálatot tesz az embernek. Óriás leveleivel a kunyhót fedik, a levelek rostjából pedig seprőt és madárkalitkát készítenek. A virágjából sört gyártanak s ha megfőzik: a pagriczukor válik ki belőle s desztillálás révén pedig arakot vagy kókuszpálinkát ad. A három-hat hónapos gyümölcs belsejében viz van, a mely nagy forróság idején kellemes üdítő ital. A kókuszíejből kitűnő olajat főznek. A diók kipréselt húsa a háziállatok hizlalója. A gyümölcs kemény héját is sok czélra használják. Az érős rostokból kefét kötnek, a gyöngébekből pedig kötelet sodornak. A dió nagyon kemény héjából csinos díszítő tárgyakat faragnak vagy tüzelőanyagnak használják. A pálma fa törzséből épületfát és drága bútort készítenek. Nem csoda tehát, ha a meleg égalj alatt élő ember nem ismer hasznosabb növényt a pálmánál. Ä sült galamb. Az első szobába már összegyűltek a falubeliek. Asszonyok, lányok, legények, deresedő emberek. Mert az első fonó nálunk mindig népes, sőt ünnepélyes. Megeredt a szó-beszéd . . . — Olvastad-e, koma, mondja egyik atyafi, hogy az idei télen 1200 helyen fogják a népet tanítani valami házi-iparra vagy mire ? — Nem olvastam! — De bizony én olvastam — szólott közbe egy katonaviselt legény. Sőt megfordultam a múlt télen egy olyan községben, a hol nádból-sásból olyan takaros portékákat csinálnak, hogy az urak valójában kapdossák a városban. — No tessék! Ilyen igaztalanság! Egyik falut többre becsülik, mint a másikat, — szólott Gömbölyű Jánosné. — A‘ bizony! Az az oka, hogy egyik község módosodik, a másik meg pusztul! — Nem az az oka, öcsém, szólott az öreg pen- zionált nótárius. — Hát mi vón‘ más 7 — Én már gondolkoztam ezen. Es rá is jöttem, az fonalára. — Bizony elférne, ha nótárius uram kihúzná ezt a fonalat! — Húznám én, de attól tartok, hogy majd igazat szólok. Aztán azt hiszik, hogy igazszólás is emberszólás. — Csak ki vele, szólott hetykén a biró. — No hát ki ne ismerné a sült galamb meséjét. Hogy ugyanis az egyszeri ember kitátotta száját, hogy az előtte fekvő sült galambot élvezze. Azt hitte, hogy majd az a szájába repül. De bizony csak nem repült bele. Végre mikor az egyszeri ember már-már felbukott az éhségtől, akkor kapkodott utána. De már akkor a sült galamb elrepült — elvitte a macska. Hát mi is igy vagyunk. Azt hiszszük, hogy a sült galamb a szájunkba repül. Nem akarunk az alkalmatosság után nyúlni. Alszunk, nem kérünk és nem zörgetünk. * * * Biró uram csak izgett-mozgott, csak húzta, pederte baj'szát erre a sültgalambos mesére. Mert találva érezte magát. — No ez a penzionált nótárius megadta nekünk. Nyilván ránk szólott a sült galambbal. Alig múlt pár nap. Biró uram útnak indult az atyafiakkal a városba, hogy a főispán urnái küldött- ségileg kérelmezzék az ő falubelieieknek is — a boldogulás eszközeit. Merthogy hát akarni és tenni kell ám. Nem pedig aludni és várni, hogy a sült galamb a szájunkba repüljön. Olvasás után adjátok tovább-olvasásra újságunkat! Hogy állítsuk el a csuklást? A csuklás elállításának legegyszerűbb módja a lélegzet visszafojtása. Tehát ha csuklani kezd az ember, vegyen mélyen lélegzetet s ne lehelje ki mindjárt a belélegzett levegőt, hanem tartsa a tüdejében addig, mig bírja. A legtöbb embernek azonban a lélegzetnek e módon való visszafojtása nehezére esik, ezért jobb, ha úgy tartja vissza a lélegzetét, hogy lasan vizet szürcsöl. Vizivás közben az ember nem lélegzik s ha lassan szürcsöli a pohárból a vizet, akkor megerőltetés nélkül pár perczig visszafojthatja a lélegzetét. A viz lassú szürcsölése majdnem mindig elállitja a csuklást.
