Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-11-09 / 45. szám
358 MAGYAR FÖLDMIYELŐ A miniszter ur meg is hallgatott minden panaszt, minden óhajt Nem Ígért fűt-fát. Csak annyit és azt. a mi jogosan Ígérhető és teljesíthető. Ott pedig, a hol tétlenséget vagy tehetetlenséget vett észre, bizony megmondotta a magáét emberségesen. Hogy tudniillik sokszor kettőn áll — a vásár. A kormányzat közbelépése se‘ ér semmit, a hol a nem akarásnak — nyögés a vége. A miniszter ur tehát a székelyek közt szinről-szinre látott, tapasztalt mindent. Ezek szerint fogja most a kormányzat munkásságát irányítani. Ezen munkásságnak eredménye nem marad el. És a hogyan szinről-szinre kívánt a miniszter ur látni és tapasztalni a székely földön: úgy adjon a jó Isten ő kegyelmes- ségének erőt és kitartást a mi hő kívánságunk teljesítésére is: Hogy t. i. jöjjön, lásson szinről- szinre az ország más h e 1 y e ir e i s, mert akkor lassan, de biztosan eljő az idő, mikor „az utolsó parasztnak is öröm le szén dolga!“ A lelei magyarnép öröme. Csanád vármegyében a Csanádi püspök makói uradalmában a lelei községbeli lakosok évtizedeken át földbérlői voltak a Csanádi püspöknek. A tiszta magyar község lakosai az utóbbi válságos gazdasági évek következtében sokat panaszkodtak és már-már úgy volt, hogy a község szétmálik és lakói földönfutókká lesznek. Dessewffv Sándor Csanádi püspök minden gondját oda forditotta, hogy Lele községet továbbra is fönntartsa, hogy lakói állandó családi tűzhelyet nyervén, a magyar fajt jellemző szívóssággal ragaszkodjanak a magyar göröngyhöz. Először templomot, paplakot és iskolát építtetett a községnek nagy költséggel, majd önálló lelkészt is küldött részükre. Most, hogy a leleiek iránt való gondoskodását betetőzze, a király engedelmével a föld- mivelésügyi kormány közbejöttével a püspöki uradalom 1600 holdját parczelíázta s örökváltságra kiosztotta a leleiek között. Az ünnepies átadás a minap ment végbe a község lelkes részvéte mellett. Dessewffy Sándor képviseletében megjelent Várady S. Árpád dr. czimzetes püspök és Wittenberger Antal kanonok, továbbá Dessewffy Béla jószágkormányzó ; olt volt azonkívül a földmivelésügvi miniszter képviselője, valamint a vármegye részéről a fő- és alispán, A közeledő uj esztendő alkalmával kommen- dáljátok a mi újságunkat!! Az első esernyő Európában. Az esős időkben, bizony hogy jól esik az embernek esernyő alatt sétálni, védve a nyakába zuhogó viz- től. Mindamellett hihetetlen, hogy mily nehezen honosodott meg e hasznos tárgy Európában. A középkorban még teljesen ismeretlen volt az esernyő nálunk. Legelőször egy angol utazó hozta azt be Kínából, hol már régen használatban volt. Mikor aztán itthon egy esős napon az utczára ment vele, valóságos forradalom ütött ki, a nők kinevették, a férfiak pedig útját állották, mert bolondnak hitték. Mindenki nagyon fel volt háborodva az uj tárgy ellen, mig az angol egy barátjával találkozva, azt is ernyője alá vette, a ki aztán belátta, hogy nem is oly haszontalan dolog az az ernyő. Mégis három teljes év kellett ahhoz, hogy elfogadott legyen az esernyő használata nálunk. Tessék sorsjegyeket vásárolni! Csak igaz volna az a közmondás, hogy saját kárán tanul — a magyar! Dehogy tanul! Egy piczike haszon vagy nyereség reményében minduntalan rászedik. Bolt-sok oldalról, különböző czimek alatt rakják vállainkra a terheket. Panaszkodunk is, hogy majd bele halunk. Hiszen van is igazság e panaszokban és mégis az ilyen nehéz helyzetben is hányszor rászedjük magunkat! Különösen, ha érezzük, hogy van egy kis eladni valónk, vagy kaptunk nehány forintot és pláne, ha az a kaszli fiókjában van. No akkor, szédülünk, hogy magunk se tudjuk, mi a bajunk. Egyszer csak bekopogtat egy finoman öltözött ur-fajta "és azt mondja, hogy ő utazó; ennek vagy annak a bankháznak a megbízottja. Tessék sorsjegyet vásárolni! Bistosan nyer gazduram! Aztán milyen olcsón lehet hozzájutni. Csak 2—5—10 forintos részletfizetés az egész. Csekélység! Előre csak 5 forintot kérek, a többi havonként fog fizettetni. Olyan szépen beszél az az ur, oly biztos kilátásba helyezi, ha nem is a főnyereményt, de legalább is egy pár ezer forintot, hogy a gazda esze megbotlik . . . zsebre vág egy sorsjegyet, vagy egy sorsjegy részvétjegyét . . . kifizet annyit. . . amennyit. Aztán alászolgája! A sorsjegy benne lesz egy csomó pénzbe ... a nyerő, hogy kap-e vagy nem valaha valamit, az mellékes! Egyszer csak a részletfizetésbe is beleunn a gazda, se sorsjegy, se pénz, se nyerés, hanem tiszta veszteség! Az nyer a legtöbbet — igy szokták mondani az okos emberek — a ki egyáltalában nem játszik. És az nyer a legbiztosabban is. A magyar gazda ne álmodjék az olyan gazdaságért, melyhez sorsjegy után jut. Ha van egy kis pénzecskéje, igyekezzék azt gazdaságának biztosabb alapra való fektetésébe helyezni. Mert jegyezzük meg jól! Nagy mesterség egy kis fekvő pénzre, vagy mondják tőkére szert tenni, de még nagyobb mesterség azt — megtartani. Le- geslegnagyobb mesterség pedig növeszteni. Az első száz forint összekuporása jóleső örömöt szerez. De úgy vagyunk, bogy nem tudunk any- nyira szomorkodni, ha azt könnyedén elúsztatjuk, gondoljuk, a mint egyszer összegyűjtöttem: úgy fog az sikerülni másodszor is. Pedig mily ritkán sikerül! Nagyon óvatosak legyünk tehát a sorsjegyek vételénél, mert igen-igen könnyen becsaphatnak. Hogy ez csakugyan igy van, elmondok egy. megtörtént esetet. Nem rég egy olyan banküzlettel foglalkozó ember megszökött Budapestről. E megszökéssel főkép a földmives osztály károsodott. A szökött bankár sorsjegyeket árult, csak egy forint rátafizetést szedett ugyan, de mint kitűnt, volt olyan gazda, a ki 8, 16, sőt 20 frtot is fizetett már. A dolog vége pedig az, hogy a szökött bankosnak nem is voltak meg az eredeti sorsjegyek. így bocsátotta ki a részletiveket. Legyünk óvatosak ! Hf^_____EGYRŐL-MÁSRÓL. Fa tárgyak hasadékainak betömése. Keverjünk össze 1 rész porrámállott égetett meszet, 2 rész rozslisztet és annyi lenolaj firnájszot, a mennyivel a keverék tészta sűrűségűvé válik. Ezzel aztán, a hasadékokat betömködjük. Az égetett mész köny- nyen porrá mállasztbató úgy, ha a meszet befecskendezzük kevés vízzel.
