Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1902-10-12 / 41. szám

330 MAGYAR FÖLDMIYELŐ — Az bizony anyit jelent — magyarázza az öreg, hogy valamikor harminezkét fogam volt. Ha­nem mostan már csak tizenkettő vagyon. Ha már eddig mentünk gondolták az urak, jöjjön hát a harmadik kérdés is. — Ennek aztán már öregebb dijja vagyon, ravaszkodott az öreg. Háromszáz aranyon alul meg sem szólamlok. Az öreg megkapta a pénzt, aztán igv szólott: — Mi teketória legyen benne, már csak meg­mondom. Én ime igy tudok megfejni báron vén bakkecskét, mint ahogy most kigyelmeteket meg­fejtem. Az idegen urak megtudták tehát a megfejtést. De soha se mentek evvel a megfejtéssel a király elé, hogy adjon nekik méltóságot. Mester. KIS GAZDA. Szüret. Lesz-e vig szüret? E kérdésre legtöbb szőllős-gazdának keserűre válik az arcza. Pedig teremhetne már a filokszera után is annyi borunk, hogy ha nem lenne fogvasz- táái adó, hát 40 fillérért is kaphatnánk akár hol becsületes, tiszta bori. De most ez, esztendőben nem csak az akszis a bibe. Hanem más száz bajunk is van. Fagyok, jegek, gombák és elszámlálhatatlan más ellemi csa­pások sújtották szőlőinket. Vannak vidékek, hol még alig lehet enni való érett szőlőt találni. Sok helyen pedig igen jó termés ígérkezik. Mitér? Lesz olyan savanyu borunk, hogy még a bicska is kinyílik tőle a zsebünkben. Petőfi nótája jut eszünkbe: Korcsmárosné be savanyú a bora Savanyu, mint az éretlen vadalma. Csókoljon meg korcsmárosné violám, Édes a csók, megédesül tőle szám. * Talán azért még se essünk kétségbe. És egy­általán ne siessünk — a szüreteléssel. üregek tapasztalata, hogy volt már igy a mi országunkban. A hó alól is szedték a fürtöket, mint azt a mullkor irtuk. Most egy másik esetet hozunk fel arra, milyen jó. ha a szürettel nem sietünk. A »Hazánkéból olvassuk: A veszprémi püspök 1862. évben a londoni világkiállításra somlai bort küldött, a mely ott na­gyon megtetszett az angoloknak s rögtön meg is vették jó drágán minden eladó somlai borát. Meg­vették egyszersmind minden mustját is; csak azt kötötte ki magának a kereskedő, a ki megvette, hogy ő maga szüretelhesse le, még pedig november hónapban; akóját a mustnak megfizette száz forint­nál magasabban. Beszélték akkortájban, hogy a püs- pök minden szomszédjának termését megvette a tőkén, amint állott s nemcsak mesgyés szomszéd­jaitól, hanem mindazoktól, a kitől csak kaphata és fizetett érte amit csak kértek, a szőlőt pedig hagyta állani novemberig. És helyesen cselekedett. Ha leszüretelt volna október elején, mint az Solymón szokás, lett volna — példaképpen mondjuk csak — három akó mustja, de igy, hogy novemberben szüretelt, lett csupán egy; a három akó mustot az akkori időkben eladta volna, hogy igen-igen magasan számítsunk, húsz forintjával, tehát kapót volna hatvan forintot; azonban lett csak egy akó mustja, de azért kapott százhúsz forintot, tehát kétszer annyit. Százféleképen is be volt az már rég idő óta bizonyítva, hogy a kései Szüret, habár kevesebb bort ad is, megkétszerezi, sőt megháromszorozza is an­nak árát. a mi mindig nyereséggel jár, akármilyen kevés bort is szüreteljen a gazda. Törekedtek is a néppel a korai szüretet minden uton-módon elha­gyatni és a kései szüretet megkedvelteim. Nem egy nagyobb birtokos ment előre jó példával és hagyta szüretjét három-négv héttel későbbre, mint az egész hegy s azután felmutatta sokkal jobb borát, el is adta háromszoros áron; Írtak már erről annyit, hogy társzekérre se férne föl az a töménytelen sok betű, a mit rápazaroltak és még sincs semmiféle ered­mény ; a népet, a nagy tömeget se jó szó, se jó példa nem tudta megrögzött szokásától eltántorítani. Ha későn szüretelünk, jobb borunk, de több pénzünk is leszen, már pedig: Az a legény a csárdába. Kinek pénz van a markába. Az a gazda a határba, Aki bankót, ezrest, százast Rak a láda fiókjába. Bor- és szőlő-kiállitás Nyíregyházán. A szabolcsmegyei Gazdasági egyesület bor- és szőlö- kiállitást rendezett Nyíregyházán. A kiállításon 150 termelő vett részt. A felszedett hagymát ne rakjuk rakásra. A nap heve könnyen megfakitja, busa megzöldül és keserű izt kap. A felszedett hagymáról kár a földet leverni, ha a hagymát azonnal piaczra nem viszszük. Mert a földes hagyma tovább eláll télen és az erősebb hideget is kiállja. Az Irinyi Kertészet Faiskolájának Ár­jegyzékét vettük (1902. ősz — 1903. tavasz, IV. év­folyam). Az irinvi kertészet faiskolája évről-évre nagyobb és nagyobb figyelmet kelt messze vidéken a gazdák és kertészek közt. Gazdag anyaga és ki­tűnő minősége a legkényesebb és legpraktikusabb igényeket kielégítette eddig is, ezután még jobban kielégíti. A kik e kertészetből megrendelést teltek, azok csak elismerést mondanak róla. Megrendelé­seket Irinybe (Szatmármegye, posta Portelek. Vasúti állomás: Szaniszló) kell intézni. Vagy még prakti­kusabb Dr. Irinyi Tamás urnák Írni Szatmárra, hon­nan árjegyzéket is (ingyen) kaphatni. A mezei egér pusztítása. Turócz vármegye egyes helyein a mezei egerek annyira elszaporod­tak, hogy a zabot, sarjut s más egyebet teljesen tönkretették. Ezrével látni őket a tarlókon s bár az ölyvek folyton nyomukban vannak, számuk még sem csökken s csak nagy, tartós eső pusztítaná el őket, (No hát pusztítja, de a szőlőket is. Szerk.) Hát a politika ? A kiegyezési válság. A fővárosi újságok már pár nappal előbb hirdették, hogy hát: M e g- vanl Már tudniillik a kiegyezés. Pedig hát a kiegyezés még most sincs meg. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a két kormány sok nehézséget megol­dott. De végleges eredményre még most sem jut­hattak. Sőt vannak, a kik válságot emlegetnek. Mintha egyik vagy másik kormánynak buknia kel­lene, még pedig az osztrák miniszter-elnöknek. A legtöbb politikus azonban komolyan hiszi, hogy a végső döntés csak órák kérdése. Csak azért nem hozzák e hirt nyilvánosságra, mert még mindég van­nak — elintézni való kisebb kérdések. A képviselőház október hó 8-án szerdán d. e. 10 órakor tartotta első ülését az uj országházban. Az ülések lefolyásáról csak jövő számunkban hoz­hatunk tudósítást. A főrendek is 8-án (d. u. 1 órakor) tartják első ülésüket az uj országházban. Budapesten az a hir volt elterjedve, hogy fő miniszterünk, Széli Kálmán beadta le­mondását, amelyet azonban király ő felsége nem fogadott el. Ezt a hirt bizonyosan azok terjesztik, a kik szeretnék, ha a főminiszter beadná derekát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom